Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. október 11 (33. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - Gúr Nándor (MSZP) - a nemzetgazdasági miniszterhez - “Büntetőadó jár a ki nem vett szabadságért?” címmel - ELNÖK (Lezsák Sándor): - BENCSIK JÁNOS nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár:
504 98 százalékos különadót, nyugodtan mondhatom, elkobzó típusú adót vezetett be visszamenőlegesen; visszamenőlegesen é s több százezer embert érintőleg. Gyakorlatilag mintegy 680700 ezer embert érinthet ez a különadó, ez az elkobzó típusú adó, egyszerűen annak okán, hogy hosszú évtizedeket töltenek el tisztes munkavégzés keretei között pedagó gusok, orvosok, ápolónők, rendőrök - és mondhatnám a példák sokaságát , majd a jelen kormány intézkedéséből fakadóan “élvezhetik” ennek a hasznát, mármint hogy büntető, elkobzó jellegű adóval a végkielégítésüket sújtják. Azt gondolom, nem korrekt, nem tis ztességes azokkal az emberekkel szemben, akik hosszú évtizedeket töltenek el az adott szakma gyakorlásával, és adott esetben kéthárom évtized múltán el kell hagyják a munkahelyüket. (15.10) A különadó alapja legalább kérdőjeles a szabadsághoz való viszony rendszerében is, a szabadsággal való kapcsolat tekintetében is. Tudjuk, ismerjük a mindennapi életet, mármint azt, hogy nem mindig van mód és lehetőség a rendes szabadságok kivételére, adott esetben a munkavégzéssel párosuló szükségletek megkívánják azt, hogy a szabadságok áttolódjanak az elkövetkezendő esztendőre. A szabadság vagy a szabadság megváltása nem járandóság. Nem járandóság! A járandóság az, amit munkatevékenységéért kap az ember. A szabadságért kapott pénz ellentételezés. Ilyen értelemben érthe tetlen, hogy a szabadság ellentételezése hogyan és miképpen kerül összefüggésbe ezzel az elkobzó típusú adóval. Gyakorlatilag az elkobzó adó törvényével kapcsolatos kérdés, hogy látjae már a kormány azt, hogy mit csinált. Vane szándéka arra, hogy visszav onja, módosítsa? Tiszta képet tude festeni a tekintetben, hogy a szabadság ellentételezése és az elkobzó típusú adó hogyan és miképpen ne érvényesüljön? Megvane a szándék ennek a törvénynek a visszavonására vonatkozóan? Érdeklődöm, miniszter úr. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen. Válaszadásra megadom a szót Bencsik János államtitkár úrnak. BENCSIK JÁNOS nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! A különadó alapjának meghatározásánál a törvény értelmében figyelmen kívül kell hagyni a jogviszony megszűnésével összefüggésben kifizetett jubileumi jutalmat, a jogviszony megszűnésének évében esedékes, szabadság megváltása címen kifizetett bevételt, a felmentési, felmondási időnek a munkavégzési kötelezettséggel járó, részére kifizetendő munkabért, illetményt, illetve a szerződéses katonák leszerelési segélyét. Képviselő úr kérdésében azt vélelmezi, hogy a 2010. évi XC. törvény az előző évről áthozott szabadság esedékességéről rendelkezik, de ez nem így van. A törvény 9. § (2) bekezdése a jogviszony megszűnésének évében esedékes szabadságról szól. A törvény egyértelműen rendelkezik arról, hogy nem minősül a különadó alapjának a jogviszony megszűnésének évében esedékes szabadság megváltása címén fizetett bevétel. A magyar munkajogi szabályok értelmében a rendes szabadságot az esedékességének évében kell kiadni. A törvények ugyanakkor meghatározzák azt is, hogy miképpen kell eljárni, amennyiben az valamil yen ok folytán nem lehetséges az esedékesség évében. E szabályokból következik, hogy a különadó alapjába tartozik az a rendes szabadság megváltása jogcímén kifizetett bevétel, amely az után a szabadság után kerül kifizetésre, amelynek kiadása nem a jogvisz ony megszűnésének évében, hanem az azt megelőző, korábbi években volt esedékes, ám erre a jogviszony megszűnésének évéig nem került sor, ezért az a megszűnés alkalmával megváltásra került. Nem tartozik azonban a különadó alapjába annak a szabadságnak a meg váltása címén kifizetett bevétel, amely a jogviszony megszűnésének évében, jelen esetben 2010ben esedékes. A különadóra vonatkozó intézkedések arra ösztönzik a munkáltatókat és a munkavállalókat, hogy a rendes szabadság igénybevételére az esedékessége évé ben kerüljön sor, és ne történhessen meg az, hogy a
