Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. október 11 (33. szám) - Samu Tamás Gergő (Jobbik) - a külügyminiszterhez - “Az elszámoltatás jegyében javaslatot tesz-e a ljubljanai nagykövet, a volt SZDSZ-es politikus, Szent-Iványi István felmentésére?” címmel - ELNÖK (Lezsák Sándor):
505 szabadság rendeltetésének szem elől vesztésével annak tárgyévben történő kiadása elmarad, és csak a megszűnés folytán kerül pénzbeni megváltásra. A munkavállaló pihenéshez való joga ugyanis csak abban az esetben tud érvényesülni maradéktalanul, ha a rendes szabadság kiadása többnyire az esedékesség évében történik meg. A pénzben történő megváltás azonban nem biztosítja ennek a jognak a rendeltetését. A különadó alapjának minősül a jogviszony megszűnésével összefüggésben pénzben kifizetett vagy bármely más formában juttatott bevétel. A munka törvénykönyve akként rendelkezik, hogy amennyiben a munkavállaló a munkaviszonya megszűnésekor a munkáltatónál eltöltött idővel arányos szabadságot nem kapta meg, azt a munkáltatója köteles pénzben megváltani. Mindebből egyértelműen következik, hogy a szabadságmegváltás a munkaviszony megszűnésekor esedékes és azzal összefüggésben keletkező járandóság. A képviselő úr állítása, amely szerint a szabadságmegváltás nem járand óság, téves. A magyar munkajogban a járandóság kifejezés ugyanis gyűjtőfogalom, amely éppúgy magában foglalja a végkielégítést, mint a szabadságmegváltás címén kapott összeget. Első és utolsó kérdésére válaszolva megerősítem, hogy a törvény elfogadásával a z Országgyűlés nem lőtt túl a célon, és a kormánynak nincs semmi oka a visszavonás kezdeményezésére. Kérem válaszom elfogadását. Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen. Megkérdezem Gúr Nándor képviselő urat, elfogadjae az államtitkári választ. GÚR NÁNDOR (MSZP) : Köszönöm szépen a szót. Szóval az, amikor 600700 ezer ember esetében nyilvánvalóan a jó erkölcsbe ütközőnek mondja a törvény ki azt, hogy ezek az emberek a jogos jussukhoz ne tudjanak hozzájutni, legalább egy nagy kérdőjellel illetem. Akkor, amikor visszamenőlegesen dönt a kormány arról, hogy január 1jétől a jog keretei között tisztességesen meghatározott feltételek mellett az emberek ezekhez a jussukhoz hozzá tudnak jutni, és ezt menet közben változtatja meg a kormány, ezt egy másik nagy kérdőjellel tudom párosítani. Miért nem 2002. január 1jével történt meg ez, ahol adott esetben a jó erkölcsbe ütközés tekintetében megfogalmazható lett volna, mondjuk, egy 139 millió forin tos, egy 90 millió forintos és egyéb más, ilyen nagyságrendű végkielégítések kifizetése? Akkor azt mondom, igen, a jó erkölcsbe ütköző, és azt mondom, támogatom ezt a törvényjavaslatot. De ilyen keresztfeltételek mellett ez elfogadhatatlan; ilyeténképpen a válasza is az. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen. Kérdezem az Országgyűlést, elfogadjae az államtitkári választ. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Kimondom a határozatot: az Országgyűlés az á llamtitkári választ 275 igen szavazattal, 58 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta. Samu Tamás Gergő (Jobbik) - a külügyminiszterhez - “Az elszámoltatás jegyében javaslatot tesze a ljubljanai nagykövet, a volt SZDSZes politikus, SzentIványi István felmentésére?” címmel ELNÖK (Lezsák Sándor) : Tisztelt Országgyűlés! Samu Tamás Gergő, a Jobbik képviselője, interpellációt nyújtott be a külügyminiszterhez: “Az elszámoltatás jegyében javaslatot tesze a ljubljanai nagykö vet, a volt
