Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. október 5 (32. szám) - Az MTA munkájáról és a magyar tudomány általános helyzetéről 2007-2008. szóló beszámoló, valamint a Magyar Tudományos Akadémia munkájáról és a magyar tudomány általános helyzetéről 2007-2008 szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati... - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - VOLNER JÁNOS (Jobbik):
451 gondolkodnunk, és túl azon, hogy ha ezzel az akadémiai beszámolóval kapcsolatban meghozza a döntését az Országgyűlés - elfogadja vagy sem , ebben az ügyben biztos, hogy lépnünk kell, különben nem lesz magyar gazdasági felemelkedés, és nem lesz kilábalás. Amikor Magyarország publikációs teljesítményét értékeli a beszámoló, akkor érzékeltem az akadémiai beszámolóban egy bizonyos hangsúlyeltolódást, ami a mennyiségi elvet helyezte egy kicsit jobban előtérbe, mint ahogy kellett volna a minőségivel szemben, és bár láttam itt olyan grafikonokat, amelyek megmutatták azt, hol állunk jelenleg a világátlaghoz mérten, sokszor tapasztaltam, illetve többször tapasztaltam olyat, hogy eltért a grafikon tartalma és eltért a szövegezés. (15.50) A 32. oldal 27. ábrájáról van szó például. Itt a világátlaghoz viszonyított magyar publikációs és idézettségi arány - ez egy citációs index, ahogy csúnyán szoktuk hívni - van feltüntetve. Szerepel is, hogy a vegyészmérnöki tudományok körülbelül 1,8szorosa a világátlagnak, tehát ezen a téren lényegesen jobban állunk. Megjegyzem egyébként, hogy a reálgazdaságon ez látszik is, hiszen gondoljunk csak arra, hogy hány innovatív gyógyszergyártó vállalat működik je lenleg Magyarországon. Műszaki tudományokban is általában jobban állunk, 1,3szorosa a szorzónk ezen a téren a világgazdasági átlagnak. De bizony voltak itt azért olyan eltérések, például amikor azt mondja a beszámoló, hogy nincs olyan, amiben a világátlag alatt maradtunk volna, azért itt föl van sorolva néhány tudományág, és a grafikonon is legalábbis így jelenik meg, hogy bizony alatta vagyunk mégiscsak. Tehát ott vagy a szöveg, vagy a táblázat nem jó, valamelyiket ilyen módon szerintem korrigálni lenne é rdemes mindenképpen. Rámutatott arra elnök úr is a beszámoló szóbeli ismertetésekor, hogy a 2004 és 2008 közötti időszakban számon tartott magyarországi közlemények kétharmada csupán tíz egyetemről származik. Hölgyeim és Uraim! Ez azt jelenti, hogy a magya r felsőoktatás jelentős számú hallgatót bocsát ki jelentős számú intézményből, de gyakorlatilag érdemi, nemzetközi szinten is értékelhető publikációs teljesítmény csak az elitegyetemek szűk köréből származik. Ez ismét egy olyan eset, amiből le kell vonnunk a megfelelő tanulságokat. Nyilvánvalóan az lenne a megoldás, hogy lehetőség szerint minden egyetemet fölhozzunk egyre magasabb szintre, és ne az legyen, mint amit legutóbb a világ egyetemeinek rangsorában láttunk, hogy különböző teljesítményeik alapján ra ngsorolják a világ első 500 egyetemét, és ha jól emlékszem, két magyar egyetem került be az első 500ba, hanem bizony ezen a téren azért jócskán lehetne előrelépni, és bőven van mit javítanunk. Különösen tanulságosnak tartom a beszámoló szabadalmakra vonat kozó részét, és nagyon örülök annak, hogy elnök úrék rámutattak arra, hogy a szabadalmaztatás magas költsége mellett a kutatók gondolkodása, az intézményrendszer felkészületlensége is hozzájárul ahhoz, hogy a szabadalmi teljesítmény rendkívül gyenge Magyar országon. És bár én is szeretném elkerülni azt, hogy tisztelt képviselőtársaimat számokkal untassam, azért mégiscsak van itt egykét drámai szám, amit kénytelen vagyok ismertetni. A megadott szabadalmi bejelentések száma 2004ben kettő darab volt. Kettő da rab. 2008ban három darab. A hatályos szabadalmi bejelentések száma 2004ben 18, 2008ban 27. Látható, hogy megadott szabadalmi bejelentéseknél 23 szabadalommal még egy olyan kis ország sem képes a gazdaságát mobilizálni és tartós, kiegyensúlyozott fejlőd ési pályára állítani, mint Magyarország. Nyilvánvaló, hogy nem vehetjük föl a versenyt az innovációs nagyhatalmakkal szemben, hiszen mérhetetlenül, jóval nagyobb erőforrásokkal gazdálkodnak, mint hazánk, de az is látható, hogy a szabadalmak számát illetően jelentős problémák tanúi lehetünk, jelentős feladatok állnak előttünk, és ezek bizony megoldás után kiáltanak. Akkor, amikor megnézzük azt, hogyan működik az alapkutatásban a nyugati intézmények többsége, akkor bizony azt láthatjuk, hogy a szabadalmaztatá s azért is számít bevett gyakorlatnak, mert egyrészt megvan a költségvetési fedezete az egyetemek gazdálkodásában, másrészt pedig több
