Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. október 5 (32. szám) - Az MTA munkájáról és a magyar tudomány általános helyzetéről 2007-2008. szóló beszámoló, valamint a Magyar Tudományos Akadémia munkájáról és a magyar tudomány általános helyzetéről 2007-2008 szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati... - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - VOLNER JÁNOS (Jobbik):
452 olyan egyetemet találunk a nyugati országokban, amelyek önálló szabadalmi ügyvivőket, szabadalmi ügyvitellel foglalkozó i rodákat működtetnek. Megvan ezeknek az irodáknak - túl az adminisztratív eljáráson - az a szerepük is, hogy az alapkutatás és az alkalmazott kutatás közti kapcsolatot erősítik, megteremtik a tudományos eredmények piacképes értékesítésének feltételeit, kőke mény alkudozásokban állapodnak meg a magánszférával arról, hogy milyen feltételek mellett, milyen elosztási arányok mellett működik együtt velük az egyetem egyegy élet- és piacképes kutatás kapcsán. Ezt nagyon érdemes lenne Magyarországon is átvenni, hisz en ennek a hiánya egyre inkább égető, és a szabadalmak száma is azt mutatja, hogy ez a jelenség bizony kínzó hiányt okoz Magyarországon. És akkor, amikor arra gondolunk, hogy a reálgazdasági hasznosulás mennyire erős vagy mennyire gyenge, akkor ahogy itt a beszámoló is írja, az egyetemi kutatók zöme nem ismeri az ipari kutatások természetét, nincs kutatócsere vagy legalábbis elenyésző számban valósul meg az alkalmazott kutatóhelyek és az alapkutatás résztvevői között. És ez bizony ahhoz vezet, hogy előbbut óbb meglehetős zártságba kerülnek a magyar alapkutatásban dolgozók, kialakul egy belterjes jelleg, aminek a felbontására bizony kísérletet kell tenni. És ez is egy olyan pont, ami arra mutat, hogy bárhogy is szeretnénk elhitetni a közvéleménnyel vagy akár magunkkal is, az akadémiai reform nem zárult le. Jelentős fejlődési pálya áll előttünk, ha meglépjük ezeket a lépéseket, és a gyakorlathoz közelítjük a K+Fet Magyarországon. Kiemelte a beszámoló azt is - nagyon helyesen , hogy az egyetemi hasznosítású vá llalatoknál nem alakult ki a kockázati tőke jellegű finanszírozás, hiszen a kockázatitőkebefektetők hiányoznak Magyarországról. Megjegyzem és hozzáteszem egyébként, hogy ez az alkalmazott kutatásra is jellemző. Aki nem tud magától üzlettársat találni magá nak megfelelő tőkeerővel - lehetőség szerint a nyugati országokból, hiszen Magyarországon ennek gyakorlatilag nincs hagyománya , az gyakorlatilag többékevésbé Magyarországon halálra van ítélve. Nagyon súlyos ezt kimondani, de tény, hogy így van, tény, ho gy a magyar innováció az alkalmazott kutatásban, amely szabadalmak formájában ölt testet, egyre nagyobb arányban vándorol el az országból. Ha az elmúlt időszakra, az üvegbetonra, a Teklára, erre a hőszigetelő, hulladék anyagokat hasznosító építé si rendszerre vagy valami egyébre gondolnak, a kutatóknak az volt az első dolguk, hogy elrohantak Nyugatra, és megpróbálták ott értékesíteni a portékájukat, mert a Magyar Tudományos Akadémia iránt ugyan jelentős a közbizalom, de érhető módon egy ilyen talá lmány gyakorlati hasznosulását nem a Tudományos Akadémiától kell várni, hanem a piactól. Ha hiányzik a kockázati tőke, akkor bizony föl kell szólítsuk arra a kormányt, hogy egy aktív, vállalkozó államként működjön, egy aktív, kezdeményező szereppel éljen a gazdaságban, és a hiányzó kockázati tőkét egy objektív, teljesítményalapú elbírálási rendszer keretén belül saját erőforrásból, mindannyiunk érdekében pótolja ki. Ha ugyanis ezt nem tesszük meg, akkor az egész egyszerűen olyan, mint ha egy cserépnyi földb e soha nem tennénk vizet, de várnánk, hogy nőjön a növény. Enélkül nem fog menni, hiába jó a föld. Érdekes volt azt is látnunk, hogy a beszámoló szerint 1520 számottevő technológiai transzferszervezet létezik. Itt a számottevő jelleget azért némileg kifog ásolnám, hiszen látható a szabadalmi bejelentések számából és az alacsony hozzáadott értékből, hogy számottevőnek talán ezeket a szervezeteket nem nevezhetjük, még akkor sem, ha alapvetően a kezdeményezés pozitív és értékelendő, de maguk a számok, még egys zer mondom, a számottevő jelleg mögül hiányoznak. Az Akadémia 38 kutatóintézetből álló intézethálózatot működtet, 2380 főt foglalkoztatnak kutatói státusban, 79 felsőoktatásban és közgyűjteményekben működő akadémiai támogatású kutatócsoportban folyik alapk utatási jellegű tevékenység. Tehát azt látjuk, hogy jól képzett emberekből, ha a nemzetközi átlaghoz képest le is vagyunk maradva létszámarányosan, jól képzett emberekből azért nincs hiány. Jelentős szellemi tőke halmozódott föl, amelyet megfelelő szerveze ti keretek között, megfelelő és kiszámítható költségvetési támogatások mellett sokkal jobban ki lehetne aknázni a jelenlegieknél.
