Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. október 5 (32. szám) - Az MTA munkájáról és a magyar tudomány általános helyzetéről 2007-2008. szóló beszámoló, valamint a Magyar Tudományos Akadémia munkájáról és a magyar tudomány általános helyzetéről 2007-2008 szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati... - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. ZSIGA MARCELL (Fidesz): - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. KOLBER ISTVÁN (MSZP): - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. KOLBER ISTVÁN (MSZP):
449 Az intézményhálózat kérdése nyilvánvalóan egy nagyon fontos ügy, és ezen belül is a kormányzati irányítás kérdése szívemhez nyilván közel áll, emiatt talán elfogult is vagyok, de egy olyan időszaknak tartom azt, amikor önálló miniszter irányította a kutatásfejlesztéssel, az innovációval, tudománypolitikával kapcsolatos munkát, a kormányzaton belül ez a kormányzati irányítási rendszer biztosította azt, hogy ez a kérd és nagyobb társadalmi és kormányzati figyelmet kapjon. Én magam is kíváncsian várom az ezzel kapcsolatos folyamatokat, és osztom Hiller Istvánnak azt a véleményét, hogy türelem, még csak négy hónap telt el, de ugyanakkor a másik oldalról azt látom, hogy a mai kormányzati szerkezetben szétforgácsolt a tudománypolitika, az innováció irányítása, a stratégiaalkotás, illetőleg ennek a végrehajtási oldala. Tehát ez nyilván egy nagyon fontos kérdés a hatékonyság szempontjából. Másik ilyen kérdés az intézményhálóza thoz kapcsolódóan a nagyszámú és meglehetősen szétforgácsolt intézményhálózat, amely a források és az emberi erőforrások nagyfokú megosztását is jelenti, amely nyilván akkor válhatna hatékonyabbá, ha koncentrálni tudnánk ezeket az intézményi erőforrásokat, és akkor válhatna hatékonyabbá, hogyha Magyarország a stratégiában ki tudná választani azokat a területeket, ahol nemzetközi mércével mérve is jó eredményeket tud elérni, és ezekre koncentrálnánk az elkövetkező időszakban. (15.40) A személyzet, személyi k érdések ügye nyilvánvalóan nagyon fontos, és itt többen érintették képviselőtársaim az oktatással, felsőoktatással való kapcsolatát ennek a kérdésnek. Nyilván akkor tudunk jól képzett kutatókat alkalmazni, ha a felsőoktatás már alapvetően felkészíti ezeket a személyeket. Ebben a kérdésben nyilván rengeteg teendőnk van, de azt is szeretném leszögezni, hogy az elmúlt időszakban természetesen egyáltalán nem volt arról szó, hogy bárki is biztatta volna a jól képzett szakembereket, hogy menjenek el külföldre. Ar ra igen, hogy menjenek el és jöjjenek vissza, sőt mi több, erre pályázatokat is hirdettünk, amelyek sikeresek voltak. Mint ahogy az a pályázat is sikeres volt, amely a válság kirobbanását követően a kutatófejlesztő munkahelyek védelmét célozta meg. De a s zemélyzeti kérdéseken belül nyilván a kutatási szabadság, a teljesítmény mérése, ösztönzése, egy pezsgő tudományos, szellemi élet, szemlélet ugyanilyen fontos és jelentős kérdések közé tartozik. Nyilvánvaló, és nagyon sokan tértek ki erre a kérdésre, hogy a források ügye hogyan alakul, hiszen Magyarország is már - tudvalevő - a GDP 1 százalékát költi a kutatásfejlesztésre. Az OECDországtanulmány érintette ezt a dolgot. Sajnos az Európai Unió sem tudta az általa kitűzött 3 százalékos célt általánosan telje síteni. Azonban, ugyan ez a jelentés 2008ban lezárult, de azért szeretném önöknek elmondani, hogy 2009ben jelentős elmozdulás történt, hiszen húsz éve - a KSH jelentése szerint - a legnagyobb forrást fordítottuk kutatásfejlesztésre, több mint 12 százalé kkal nőtt a forrás, és ez megközelíti a 300 milliárd forintot, és a GDPnek az 1,15 százalékát fordítjuk kutatásfejlesztésre. Ez egy jelentős lépés; bízom abban, hogy ebben része volt az elmúlt időszakban a koncentráltabb kormányzati irányításnak is, ille tőleg annak, hogy a vállalatok egyre nagyobb súlyt fektettek, fektetnek a kutatásfejlesztésre és az innovációra. Úgyhogy én azt gondolom, hogy ez egy jó bázis és jó alap azon célunk elérésére, hogy a forrásokat tovább növeljük. És itt ismét a Széchenyite rvre hadd utaljak, amelyik azt mondja, hogy 2015re 1,5 százalékot kellene elérni a GDParányos kutatásfejlesztési forrásfelhasználásban. Azt gondolom, ez egy reális cél lehet, és ez szintén egy olyan kérdés, amelyik közös érdekünk, a pártokon és a szűk p olitikai érdekeken túlmutató kérdés, és jó bázis ez az 1,15 százalék. A források tekintetében elhangzott az, hogy bizonytalanok a források. Azért áll rendelkezésére Magyarországnak stabil vagy hosszú távon kiszámítható forrás. Ilyenek az európai uniós forr ások, ilyen a 6. keretprogram, amely egy központi, brüsszeli, európai kutatásfejlesztési forrás, és sajnos kevésbé használtuk fel ezeket a lehetőségeket. Az európai uniós források tekintetében jelentős átcsoportosítást hajtottunk végre éppen a válság kapc sán, és a változtatás iránya éppen a hightech és az innovációs vállalkozások támogatása volt, ez
