Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. december 13 (59. szám) - Az egyes energetikai témájú törvények, valamint az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. KISS SÁNDOR (Jobbik): - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - KÓSA LAJOS (Fidesz):
4480 költsége magasabb, mert itt az emiss zióval is számolni kell, és ezeknek a szemétégetőknek emissziós oldalon tudni kell azt, amit az Európai Unió előír. Ugyanakkor két nagyon fontos hatás jelentkezik. Az egyik, hogy a depóniaépítésnek nagyon magas a költsége, és hiába, hogy a műszaki avulásuk hosszú ezeknek a létesítményeknek, de a depónia meg néhány év alatt betelik, s emiatt a szemétárban egy nagyon magas amortizációs kulcsnak meg kell jelenni, hogy ezek újra beruházhatók legyenek. Ez azonban irdatlan költség, és az Unió ezt nem fogja megfiz etni akkor, ha Magyarország ezt a hulladékgazdálkodási költségbe nem építi be. A legtöbb helyen nincs beépítve, de azért nagyon nagy meglepetést okozhat majd, ha ez hirtelen megjelenik a hulladékelszállítás árában, mert ez ott brutális áremelésként jelenik meg. Ezt meg tudnánk előzni, ha nem mindenen túl depóniákat építenénk, hanem a hulladékgazdálkodásban váltanánk, és megújuló energiaforrásként kezelnénk a lakosság a hulladékot, amit egyébként lehet annak kezelni, mondom még egyszer, az előválogatással és az emissziócsökkentő beruházással megoldható ez a kérdés, és nem rosszabb, mint a Mátrai Erőmű vagy a Vértesi Erőmű potenciális emissziós adatai. Ez még várat magára, s ezt majd akkor tudjuk rendezni, ha nemcsak a KÁTot nézzük, hanem azt is, hogy melyek azok a zöldtanúsítványok és engedélyek, amelyeket kiadott a Magyar Energia Hivatal. Itt egy nagyon komoly újraszabályozásról van szó. Önöknek igazuk van abban, hogy ez egy kapkodónak látszó előterjesztés, de az a helyzet, hogy már most lépnünk kell, mert j anuár 1jével az úgynevezett Podolákféle javaslat átrendezné az egész KÁTos szektort. Utána meg visszamenőleg rendkívül nehéz lenne elszámolni ezekkel a költségekkel és pénzekkel. A KÁTos ár ilyen tárgyú módosítása esetén viszont egészen biztos, hogy mi ntegy harminc település - Dunaújvárostól Nyíregyházán át Győrig és Debrecenig, meg egy sor kisebb település - megmenekül egy egyszeri 2040 százalékos áremeléstől, ami akkor jelentkezett volna, ha a KÁTrendszerből ezek az elemek kijönnek. S még arra hadd hívjam fel a figyelmet, hogy az egész ügyet az tarkítja, hogy egy nagyon átgondolatlan, nagyon kapkodó villamosipari privatizáció alakította ki a távfűtő művek rendkívül tarka voltát és helyzetét az országban. Van, ahol “sikerült” privatizálni a rendszerbő l például a keringető szivattyútelepeket, van, ahol a tartalék kazánokat. A villamosenergiatörvény nagyon rossz volt ebből a szempontból, van, ahol a primer kazánokat privatizálták, van, ahol meghagyták az erőművet a városi tulajdonú hőszolgáltató részeké nt. Tehát nagyonnagyon tarka a kép, nagyon nehéz egységes rendszert elképzelni. A KÁTos ár pedig az elmúlt tíz évben végképpen tovább bonyolította az életünket, mert megjelent egy csomó olyan gázmotor, ami primer földgázt használ fel. Tehát nem is a depó niagázokra és azokra a hulladékgázokra alapozódott, ahol ennek van értelme. (3.20) Volt olyan is, de a többség nem ez volt, hanem a KÁTos árból származó extraprofitot akarta az MVM rovására behajtani. Mi arra teszünk javaslatot, hogy most a KÁTot középtá von is, tehát 2011. december 31ével kivezetve a piacról, ezzel mentesítve az MVMet egy 200 milliárdos profitszivattyútól, mégis valamilyen kétéves, elhúzódó felkészülési idővel az együtt sírunk, együtt nevetünk elvét valahogy megvalósítva oldjuk meg a je lenlegi kritikus helyzetet. A gáz vonatkozású, tehát amit a képviselők is említettek, a mi törvényjavaslatunkban a gázrendszerre vonatkozó szabályozásnál csak egy dolgot szeretnék a figyelmükbe ajánlani, hogy igazából a garanciák és a magyarországi gáztart alékok esetében minden szakértői számítás arra mutat, hogy Magyarország ebből a szempontból most túlbiztosított, mert felesleges ilyen mértékű gázkészleteket tartalékolni, mert egyébként annak a költsége nagyon magas. Az is kiderült az ukrán válság kapcsán , hogy nemcsak furcsa ez a gázrendszer, de az is kiszolgáltatott, aki veszi a gázt, meg az is, aki eladja. Mert a gáz nem az a dolog, amit sokáig lehet tartani, tehát ha nem tudja eladni, akkor saját magával is kiszúr. Az nem olyan, hogy felhalmozom, az ar anybányászatnál lehet felhalmozni a kitermelt aranyat, aztán majd később eladni, a gáznál nem.
