Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. december 13 (59. szám) - Az egyes energetikai témájú törvények, valamint az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. KISS SÁNDOR (Jobbik): - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - KÓSA LAJOS (Fidesz):
4479 szétterült az áramárban, tekintettel arra, hogy ezt a mennyiséget kötelező volt átvenni, e z áttételesen az MVMtől szivattyúzta ki a hasznot, és osztotta szét azok között a gépek és erőművek között, amelyek a kapcsolat áramtermelésre álltak át. Ez a kezdetekkor talán jó szándékúnak mondható - bár lehet ezt is vitatni - kezdeményezés oda jutott, hogy egy időben mindenki a KÁTos árra való hivatkozással gázmotorokat telepített az országba, ami egyébként kifejezetten rossz volt a magyar energiastratégia szempontjából, mert fokozta a gázkitettségünket, arról nem beszélve, hogy a kis kapacitású, kis teljesítményű, 12 vagy 810 megawattos gázmotortelepek energetikai szempontból nem voltak megfelelőek és nem voltak hatékonyak. Mára a KÁTos ár miatt telepített gépek, erőművek amortizációja úgy alakult, hogy a zömük megtérült, de összességében mintegy 2 00 milliárd forint terheli a magyar áramfogyasztókat. Érzékelve ezt a problémát a szocialisták az utolsó időszakukban egy úgynevezett Podolákféle javaslattal - a gazdasági bizottság valamikori elnökéről van szó - a KÁTos árat megpróbálták kivezetni a ren dszerből, de ezt is olyan felemásan csinálták, hogy ötven gépre és erőműre mondták azt, hogy jövő év január 1jétől megszűnik a KÁTban való részvétele, és csak piaci áron lehet tőle átvenni az áramot, ami ezeknél az erőműveknél a távhő árát automatikusan megnöveli, mert a távhő ára és a technológiai gőz erőművi hőára a KÁTos árral együtt volt kikalkulálva. Felállítottak ugyan különböző elveket arra vonatkozólag, hogy hogyan válasszák ki azt az első kört, amely a KÁTos árból kimegy, viszont ezeket az elve ket nem sikerült tartani, így nyugodtan mondhatjuk, hogy igazából a primer lobbi és lobbierő döntötte el, hogy kinek hogy sikerült ez. A Hónig Péter által preferált BERTnek, a fővárosi távhőt ellátó, egyébként francia tulajdonú erőműnek nagyon jól sikerül t, mert ő a KÁTtól egész komoly preferenciát és meghosszabbított időt tartott. Azok, akik nem kerültek ki a KÁTból, természetesen jól jártak. Az általunk beterjesztett javaslat azt az elvet érvényesíti, hogy együtt sírunk, együtt nevetünk. A célkitűzés a z, hogy a KÁTot vezessük ki 2012. december 31ével a piacról, ezzel szűnjön meg az a 200 milliárdos szivattyú, ami most az MVMet terheli. Az általunk elképzelt rendszerben az a 15 százalékos csökkenés, ami most mindenkire vonatkozik a KÁTos ár átvétele kapcsán, az kiüti a rendszerben azt a tényt, hogy valójában ötven gép és erőmű nem kerül ki a KÁTos rendszerből, hanem marad bent, de 15 százalékkal mindenképp kevesebbet fizet. Ez az áram árában a korábbi kalkulációkhoz képest nem jelenik meg. Jövő évre megint 15 százalékkal csökkentjük a KÁTos árat, és lépcsőzetesen szeretnénk a KÁTtól megszabadulni. Ezzel együtt a zöldenergiatermelésnél azt is látjuk, hogy még tovább kell menni, mert a KÁTban, illetve a megújuló energiában érdekelt gépek és erőművek egy része nagyon vitatható feltételek között működik. Azt gondolom, hogy Magyarországon a rönkfát nem lenne szabad elégetni áramtermelés vagy erőművi hőtermelés címen, márpedig tudjuk, hogy Pécsett ez folyik, és azt is tudjuk, hogy jó néhány olyan zöldnek meg biomasszával működő vagy annak mondott erőműnek a programjában a végén az van, hogy olyan fát égetünk, amit elvonunk a bútorgyártás elől. Egyébként az Interspan mozgásán látszik is, hogy egy nagyon kíméletlen harc indult meg azért, hogy ki érje el eze ket az energiahordozókat. Tekintettel arra, hogy Magyarországon az elmúlt időszakban egy nagyon komoly erdősülés következett be, főleg azokon a területeken ahol ennek a mezőgazdasági feltételei megvoltak - alacsony aranykoronaértékű földek és az a telepít ési program, amit az előző kormányok működtettek; megjegyzem, ez egy jó tizenöt éves program , ezzel együtt még nincs itt az ideje annak, hogy Magyarországon az erdők feltüzelésével oldjuk meg a megújuló energiaforrás felhasználásának a kérdését. Ez egész en biztos. Viszont nem kezelünk egy másik problémát, amit majd kell kezelni. Szeretném előre jelezni, hogy ma Magyarországon a lakossági hulladékgazdálkodásnál lényegében csak depóniákat építünk. Ez alól csupán az egy szem fővárosi égetőmű a kivétel. Ugyan akkor az előszelektálással vagy előválogatással a lakossági szemétből a lignitnél magasabb tüzelőértékű primer energiahordozót lehet előállítani, ráadásul a mai technológiák mellett ezeknek az égetőműveknek a beruházási
