Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. december 13 (59. szám) - A sportról szóló 2004. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István):
4465 megfelelően azt mondanánk egyszer, hogy akkor gyerekek, csináljátok ezt t i, ne határozza meg ezt a politika, ne próbáljon erre rátelepedni. Azt pedig, hogy egyébként a sport területén koránt sincs ezzel a törvénnyel elvégezve a munka, mindenki tudja. Tehát itt rengeteg feladat van, a mindennapi testneveléstől az egészségünk meg őrzését szolgáló - az egészségmegőrzés egyébként aztán az olimpiai sportágak kapcsán végképp nem jön szóba, ismerjük az ezzel kapcsolatos problémákat , az egészségmegőrzés kapcsán támogatandó tömegsport, rekreációs sport, aztán itt vannak azok, amelyeket más törvényjavaslattal próbálunk kezelni, amit Kukorelly Endre úr is megemlített, de semmi köze az Olimpiai Bizottsághoz, hiszen a BL kifejezetten a látványsporton alapuló szervezés, ami kifejezetten üzleti alapon van, de nem elhanyagolható, mert mondjuk, a fejlett európai országokban a versenysport mérhető GDPhozzájárulása adott esetben magasabb, mint a mezőgazdaságé, van erre példa, tehát ez egy nagyon komoly gazdasági erő, ne felejtsük el. Hozzá kell tennem, hogy mindezt sorra kell venni, mert azt méltá n mondják a rendszerben részt vevők és az azt kívülről szemlélők, hogy a magyar sport a magyar társadalomnak egy olyan zárványa, ahol a rendszerváltás ténylegesen nem következett be vagy nem nagyon következett be, hanem úgy elmúlt, szép fokozatosan, lassan . Azt gondolom, ez a javaslat egy olyan lépést tesz a szubszidiaritás felé, ami mindenképpen támogatandó, nevezetesen, hogy megpróbálja a problémákat azon a szervezeten keresztül megoldani, ahol azok jelentkeznek, ez a Magyar Olimpiai Bizottság. Hozzátesze m egyébként, magyar olimpiai bizottsági tagként, hogy itt majd nem árt magának az Olimpiai Bizottságnak az alapstatútumát megreformálni, erre ők képesek, mert egyébként a Magyar Olimpiai Bizottság tagsága tartalmaz érdekes megközelítéseket. Például a megye i jogú városok polgármesterei tömbben, ilyen speciális számítási mód szerint voltak tagjai korábban az Olimpiai Bizottságnak, tehát ezzel a dologgal még az Olimpiai Bizottság része sincsen megoldva, csak azt kell nekünk megengedni, hogy az Olimpiai Bizotts ág az ott felmerült problémákat maga próbálja meg megoldani, ahelyett, hogy mi próbálnánk az ő fejükkel és helyettük gondolkodni. Ez a javaslat szerintem mindenképpen támogatandó. Nagyon ráfér a magyar versenysportszervezésre az, hogy itt valami világos, e gycsatornás finanszírozás legyen. Végül, de talán elsősorban én a következőre szeretném felhívni a figyelmet; lehet, hogy ez a késői óra persze nem feltétlenül alkalmas rá. Talán a versenysport, pont azért, mert Magyarországon a nemzeti identitás része is, és tulajdonképpen a politikai erőket is meggyőződésüktől függetlenül szemmel láthatólag nagyon foglalkoztatja, a versenysport lehet az a terület, ahol létezhet a politikai erők vagy nézetek közötti átjárás, ami már egy fontos dolog, hogy találjunk egy ter ületet, ahol egyébként, ne adj’ isten, adott esetben egyetértünk, és képesek vagyunk egyszerre mondani vagy kiabálni azt, hogy “hajrá, Szeged!” - mondjuk, hogy mindjárt az elnök urat is belekeverjem a vitába, mint a szegedi kézilabda apostolát és mentorát (Taps az MSZP soraiban.) , köszönöm szépen (Derültség.) , tehát hogy képesek legyünk őszintén, egymásnak vállt vállvetve azt mondani, szorítani a közös sikerért, hogy hajrá, magyarok!, hajrá, Szeged!, hajrá, Debrecen!, hajrá, Makó! Én megéltem néhányszor e zt a pillanatot, amikor egyébként például a Loki sikerei kapcsán azt lehetett érezni, hogy na, van egy terület, ahol nyilvánvalóan van átjárás. A legélesebb politikai viták kapcsán is őrizzük meg, és próbáljuk meg ezt ápolni, mert ha már egy területet talá lunk ilyet, már akkor beljebb vagyunk eggyel, és akkor túl a nemzeti identitáson, talán a nemzetért való gondolkodásban a politikai együttműködésnek van egy olyan csatornája, amin legalább kipróbálhatjuk, hogy képesek vagyunke együttműködni vagy sem. Nem könnyű, de ez a javaslat, és ennek az esetleges támogatottsága talán ebbe az irányba tesz egy lépést. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Én is köszönöm a megemlékezést, mert így hirtelen felkaptam a fe jemet az ismerős szavak hallatán. Most jön a “csak a Diósgyőr!”, Varga László, kétperces.
