Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. december 13 (59. szám) - Szabó Rebeka (LMP) - a vidékfejlesztési miniszterhez - “A helyi gazdaságot fejleszti-e majd a kolontári katasztrófát követő mezőgazdasági rekultiváció?” címmel - ELNÖK (dr. Kövér László): - DR. ÁNGYÁN JÓZSEF vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár:
4308 távú hatásaival, így azzal sem, hogy egyáltalán indokolte az itt termesztett növények szennyeződésétől tartani. Mindenesetre valószínűnek tűnik, hogy élelmiszertermelésre a terület egy ideig nem lesz alkalmas, ipari növények termesztésére viszont a szükséges elővigyázatosság mellett megfele lő lehet. Kérdés, hogy a kormány számára valóban elsődleges szemponte a helyi gazdaság és az arra épülő helyi társadalom újjászervezése. Az eddigi hírek alapján úgy látjuk, hogy elsősorban a fás szárú energiaültetvények létrehozását célzó programok kapnak prioritást, holott az energiaerdőgazdálkodásnak helyben nincsenek meg a feltételei; hiányzik hozzá a szakértelem, a géppark és a hosszú távra tervezni képes tőkeerő, amelyekre támaszkodva a gazdák ki tudnák várni, amíg az erdő termőre fordul. A helyi ter melési kultúrához sokkal jobban illeszkedne a lágy szárú energia- és ipari növények termesztése, és ennek gyors előkészítése elejét veheti a parlagfű tömeges elszaporodásának is. (14.30) A lágy szárú évelő energianövények alkalmasak helyi, kis léptékű biog áztermelésre is, amelynek segítségével elektromos áram termelhető, a melléktermékként keletkező hő helyben felhasználható, valamint a megmaradt fermentum a tápanyagutánpótlásban is hasznosítható. Mindez a gazdálkodók számára gyorsabb és egyben fenntarthat ó gazdasági hasznot biztosít, amely a támogatásoktól való, illetve piaci függőségüket is jelentősen csökkenti. Kérdésünk tehát, hogy kinek a problémáit szeretné megoldani a kormány a helyreállítás során. Ha az erőmű- vagy az energiafűzszaporító lobbiét, a bból a vörösiszaptározó térségében élőknek kevés hasznuk lesz. Tudni szeretnénk, hogy az állami forrásokból finanszírozott segítségnyújtás során figyelembe veszike majd a helyi közösségek érdekeit, és megpróbáljáke megtalálni azokat a módszereket, amely ek gyorsan és fenntartható módon orvosolják azt a környezeti és gazdasági krízist, amelyet az iszapkatasztrófa okozott. Várom megtisztelő válaszát. (Taps az LMP és az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Kövér László) : A kormány nevében Ángyán József államtitkár úr fog válaszolni. Parancsoljon! DR. ÁNGYÁN JÓZSEF vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Az ön által felvetett téma aktualitása vitathatatlan, a vidékfejlesztési tárca is nagyon sokat és mélyrehatóan foglalkozik a vörösiszapkatasztrófa következményeivel. Ezért is örülök, hogy megelőzve a kósza híreket, amelyeknek a jelek szerint ön is áldozata lett, ismertethetem a tárca álláspontját. Tény, hogy nagyon sok különböző hír látott napvilág ot, és tény az is, hogy közvetlenül a katasztrófa bekövetkezése után még a minisztérium szakemberei is eltérően vélekedtek a szennyezett terület újrahasznosításáról. Ez azonban, úgy gondolom, hogy természetes. Egy ilyen, soha nem látott helyzetben érthető, hogy az álláspontunk viták, vélemények ütköztetése révén alakul ki. Mindazonáltal úgy vélem, hogy belügyminiszter úr néhány héttel ezelőtt egyértelműen fogalmazott: az állam valamennyi, katasztrófa által okozott kárt megtéríti. Jelenleg is zajlik a kárfel mérés pontosítása, vannak bizonyos tételek, amelyeket kénytelenek vagyunk ellenőrizni. A vidékfejlesztési tárca ugyanakkor olyan jelentőséget tulajdonít a területet ért mezőgazdasági, környezetvédelmi és vízgazdálkodási hatásoknak, illetve a lakosság megfe lelő tájékoztatásának és kiszolgálásának, hogy a munka koordinálására miniszteri biztost nevezett ki, aki a helyszínen a helyi képviselő úrral, a polgármester urakkal mindezt megfelelő színvonalon ellátja. A terület további hasznosításáról annak mentesítés e után kívánunk véglegesen dönteni. Jelenleg arra a kérdésre várjuk a választ az érintett földtulajdonosoktól, hogy meg akarjáke tartani földjüket, vagy értékesíteni kívánják az államnak, esetleg csereföldet igényelnek. Tény az is, hogy az élelmiszertermelést ezen a területen korlátozni kívánjuk. Nem azért, mert a területet hosszú távra kiterjedő halálos mérgezés érte volna, hanem azért, hogy ne mondhassák azt a
