Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. október 5 (32. szám) - Az MTA munkájáról és a magyar tudomány általános helyzetéről 2007-2008. szóló beszámoló, valamint a Magyar Tudományos Akadémia munkájáról és a magyar tudomány általános helyzetéről 2007-2008 szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati... - ELNÖK (Jakab István): - DR. PÓSÁN LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
430 érdemes támaszkodni, hiszen jó néhány esetben az Állami Számvevőszék részéről is voltak olyan megállapítások, amelyek arra vonatkoztak, hog y igen komoly költségeket, forrásokat felhasználó pályázatoknál nehezen megállapítható a tényleges hasznosulása vagy annak a tényleges, valós felhasználása. Az alapellátás és a pályázati jellegű finanszírozás közötti arányok megállapítása, azt gondolom, eg y gyorsan és viszonylag hamar meglépendő, megteendő lépés. Nyilvánvalóan itt kellőképpen támaszkodni kell a tudósok és a szakemberek véleményére, mert jelenleg e tekintetben az éles határok nehezebben meghúzhatók, és elég bizonytalanok. Ugyancsak a jelenté s egy fontos része és a jövőt tekintve megoldandó feladat a tudományos könyvkiadás finanszírozásának az ügye, illetve ennek a minőségbiztosítási ügye. A tudományos művek, szakkönyvek aránya a könyvpiacon folyamatosan csökken. Hogy e tekintetben milyen lépé seket tesz egy ország, az nagymértékben befolyásolni képes azért azt is, hogy milyen a tudományos ismeretek szélesebb körű megismertetésének a lehetősége. Kormányzati döntésekkel lehet ezt a helyzetet súlyosbítani és lehet javítani. Engedjék meg, hogy csak egy kiragadott példát említsek, ami azt gondolom, ebből a szempontból elhibázott, rossz lépésnek mondható az elmúlt évekre nézve. A felsőoktatási intézményeknél a hallgatói normatíván belül van egy olyan keret, amit úgy nevezünk hétköznapi nyelven, hogy j egyzet- vagy tankönyvtámogatási rész. Ezt hosszú időn keresztül a legtöbb intézmény a szakkönyvesboltokhoz rendelte, ahol a hallgatók levásárolhatták, általában ez tankönyvekre, drágább kiadványokra vonatkozott, ezzel lényegében tudományos munkákhoz jutot tak hozzá. Nem olyan régen, durván két évvel ezelőtt - ha emlékeim nem csalnak - volt egy olyan változtatás, amely ezt az összeget kiveszi ebből a keretből, és lényegében a hallgató megkapja. A legtöbb esetben azonban életszerűen, ha megnézzük a hallgatók napi életvitelét, ez arról szól, hogy ezt a támogatási keretet is a napi megélhetésükre fordították. Hogy ki milyen mértékben és mire, az most legyen egy szubjektív műfaj, de lényeg az, hogy az a keret, ami korábban egyetemi könyvesboltokban ténylegesen ta nkönyvekre, szakkönyvekre fordított tétel volt, az az elmúlt években lényegében hallgatói megélhetésre fordítódott. Ezzel azt értük el, hogy jóval kevesebben vásárolnak szakkönyveket, meg elértük azt is persze, hogy az egyetemi szakkönyvesboltok egyre komo lyabb gazdaságipénzügyi nehézségekkel küszködnek, előbbutóbb bekövetkezik vagy bekövetkezhet az a helyzet, amikor a könyvpiacot nem elsősorban tudományos és szakkönyvekkel meghódító nagy kiadók felvásárolják esetleg akár ezeket az egyetemi könyvesboltoka t. Azt hiszem, ezt a folyamatot nem lenne jó megvárnunk, tehát e téren megint csak viszonylag gyorsan érdemes lenne hatékony lépéseket tenni. Professzionális, működőképes könyvműhelyekre lenne szükség. Megjegyzem, hogy egyébként '982002 között a kultúra t erületén volt ilyen kezdeményezése az akkor polgári kormánynak; gondoljunk arra, hogy irodalomból magyar klasszikusok kiadását komoly könyvsorozatok formájában támogatta, pont azért, hogy megfizethető áron széles körben elérhető legyen. Azt gondolom, a tud ományos könyvkiadás terén is érdemes lenne valami hasonlóban gondolkodni. Konkrét tudományos könyvprogramokra is szükség lenne, ezzel szintén egyetértünk. A tudományos szakfolyóiratok kiadásának, terjesztésének támogatása ugyancsak olyan kérdés, ami újrago ndolást is igényel, és nyilván finanszírozási szempontból is komolyabb megalapozottságot igényel. Jó néhány esetben lehet szembesülni azzal a problémával, hogy a hazai tudományos szakfolyóiratok nem minden esetben tudják átütni azt a határt, amire azt lehe t mondani, hogy nemzetközi szinten is a megítéltetés szempontjából eléri a kívánt célközönséget. Sok esetben mondhatjuk, hogy bizonyos folyóiratok akár belterjesek is maradnak. Természetesen itt is óvatos és kellően megalapozott véleményt kell mondani, his zen tudományterületenként nagyonnagyon sokféle minősítés és megalapozottság indokolt. A K+F teljesítmény egyik fontos mutatója a szabadalmak száma, ahogy szokták ezt nemzetközi szinten is mondani. Ma azt lehet hallani magyarországi viszonylatban, hogy a s zabadalmaztatás költsége az, ami nagyon sok esetben komoly visszatartó erő. Érdemes lenne elgondolkodni azon,
