Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. október 5 (32. szám) - Az MTA munkájáról és a magyar tudomány általános helyzetéről 2007-2008. szóló beszámoló, valamint a Magyar Tudományos Akadémia munkájáról és a magyar tudomány általános helyzetéről 2007-2008 szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati... - ELNÖK (Jakab István): - DR. PÓSÁN LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
431 hogy e tekintetben milyen lehetőségek állnak kormányzati szinten is a mindenkori kormány rendelkezésére, hogyan lehet elősegíteni akár pénzalappal , akár eljárásegyszerűsítéssel - már amennyiben ezt a jogi lehetőségek lehetővé teszik , tehát e tekintetben érdemes szétnézni. (A jegyzői székben Móring József Attilát dr. Tarnai Richárd váltja fel.) A technológiatranszfer esetében - amiről szintén szól a beszámoló - valahogy úgy fogalmaz a jelentés, hogy itt a túlkínálat esetével is találkozunk. Tehát ha a pályázatíróknál - ahogyan elnök úr elmondta - sok a pályázatíró, sokszor több, mint a kutató, akkor a technológiai transzfer esetében is ugyanez elmon dható, hogy többen szeretnének foglalkozni ezzel, mint amennyi érdemben, napi teljesítmény szempontjából indokolt lenne. Sok esetben ez azt is jelenti, hogy mindez állami pénzügyi forrásokra építkezve. A nagyobb egyetemeknél vannak kapcsolatteremtő, üzleti kapcsolatteremtő irodák, mintegy 1520 technológiai transzferszervezet is működik szerte az országban. Hogy milyen hatásfokkal és hogyan, az nyilván más kérdés, hiszen a kutatási eredmények üzleti hasznosulásának a folyamata nem egykét év, nem gyors, han em viszonylag lassú folyamat, és ha túl sok ilyen szervezet van erre felfűzve, az azt is jelenti, hogy nagyon sok esetben üzleti alapon ez nem fog menni, tehát vagy becsődölnek, vagy egész egyszerűen külső pénzügyi infúzióra szorulnak. Nem biztos, hogy enn yit egy ilyen kis ország - a szó jó értelmében - el tud tartani. Valószínűleg komolyabban át kell gondolni, hogy egy kormány és egy állam ebből a szempontból mit vállal fel, milyen forrásokat tesz mellé, és milyen konstrukcióban működteti. Magyarországon a tudományos kutatás jelentős hányada kapcsolódik az egyetemekhez. De azt sem szabad elhallgatnunk, hogy az egyetemek, a felsőoktatási képzés 3+2es képzési rendszerre történő átállításával, a Bologna típusú képzés általánossá tételével - ami generálisan mi ndenhol bekövetkezett - elértük azt, hogy egyrészt jelentős források kerültek ki a felsőoktatásból, meg elértük azt, hogy mind az utánpótlásnevelés szempontjából, mind pedig a tudományos kutatás vonatkozásában számos nehézség állt elő, elsősorban források okán. Az elmúlt esztendőkben nem segítette elő az egyetemek tudományos teljesítményét és ehhez szorosan kapcsolódó gazdálkodását az sem, hogy gazdasági tanácsokat erőltettek a felsőoktatási intézményekhez. (14.10) Ugyanis nagyon sok esetben ma már le lehe t mérni az eredményét, jó néhány olyan felsőoktatási intézményünk van, ahol a gazdasági tanácsok jelenléte semmivel nem oldotta meg a finanszírozási és gazdálkodási problémákat, sőt bonyolultabbá tette. És találunk a gazdasági tanács tagjai között olyanoka t is, akik nem is tudom, hogy egyáltalán betettéke a lábukat gyakran az adott intézménybe, vagy csak a nevüket adták hozzá, és a fizetésüket vették fel. Ilyenek is bőven voltak. Tehát nem biztos, hogy ezek a lépések valóban a tudománypolitika egésze szemp ontjából előbbre vivőknek bizonyultak. Azt sem szabad elhallgatni, hogy a hároméves képzésből kikerülők munkaerőpiaci értéke igen csekély, túl nagy tülekedést vállalati szinten nem látunk e tekintetben. Tehát akkor, amikor tudományról beszélünk, akkor biz ony a felsőoktatásnak ezen szegmenseit is, ha tetszik, ha nem, mégiscsak elő kell venni. A beszámoló alapján, azt gondolom, világos és egyértelmű feladatokat is meg lehet fogalmazni - részben az elnök úr megtette. Meg kell teremtenünk az intézményes feltét eleit annak, hogy a kutatói pályát vonzóvá tegyük. Hogy ezt az Akadémián keresztül tesszüke meg vagy sem, ezek olyan technikai kérdések, amelyeket át kell gondolni, de magát az elvet és azt a feladatkört, amely ily módon megfogalmazódik, azt hiszem, nem k ell kétségbe vonnunk és megkérdőjeleznünk. Ugyancsak egyet kell érteni azzal a javaslattal - mint leendő feladat , hogy az innovációs rendszer megújításához a verseny és a kiszámíthatóság megfelelő egyensúlyára van szükség, azaz a kutatási intézmények ala pinfrastruktúrája csak kiszámítható rendszerben működtethető. Magyarán,
