Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. december 7 (58. szám) - A médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - KARÁCSONY GERGELY (LMP):
4258 megüzenték, hogy azért nem jönnek el, mert ezzel nem akarnak foglalkozni, mert nem akarnak ujjat húzni a hatósággal. (Pörzse Sándor: Már veletek is?) Pontosan. Egyébként más képviselőtársammal is előfordult ez. Én azt gondolom, hogy ez pontosan mutatja azt, hogy az a fajta cenzúra, amit szeretnénk elkerülni, ami benne volt, az 1848as 12 pont első pontja volt a cenzúra eltörlése, ez a cenzúra, még akkor is, hogyha a hatóság még éppen nem működik, öncenzúra formájában működik. Igenis az újságírók félnek ezektől a büntetésektől, amelyek valóban abszolút gallyra tehetnek egy portált vag y egy nyomtatott sajtóterméket. Arról is azért szót kell ejtenünk, hogy önmagában az, hogy teljesen öncélúan adunk egy hatóságnak feladatokat, ez önmagában nem elfogadható. Az állam foglalkozzon azzal, ami a dolga lenne, például kényszerítse ki azt, hogy a magyar közszolgálati televízióban ne csak Szijjártó Péter beszéljen. Amióta megtörtént a parlamenti választás, azóta gyakorlatilag Az este című műsor, ami korábban az egyik legkomolyabban vehető és legnézettebb, és szerintem nagyon kiegyensúlyozott tévémű sor volt, gyakorlatilag úgy működik az egész, mintha a Miniszterelnöki Hivatal sajtóosztályának lenne egy meghosszabbított keze ez a műsor. Ott például lehetne érvényesíteni a kiegyensúlyozottságot, és egyébként kellene is érvényesíteni a kiegyensúlyozotts ág szempontjait. Erre nem látunk szempontokat, viszont az új törvény gyakorlatilag olyan jogosítványokat adna a hatóságnak, amit tényleg csak a kínai internetszabályozásból ismerünk, és ez nem egy költői túlzás. Azt hiszem, még talán Iránban van olyan típu sú törvénykezés, ami megpróbálná az internetes szolgáltatókat is megregulázni. Tehát a módosító javaslataink nagyon nagy része arról szól, hogy rostáljuk ki ezeket a szempontokat, és van egy nagyon fontos módosítás még, és tulajdonképpen azt kell mondjam, hogy a médiaalkotmánnyal szemben most ennél a törvénynél nagyon kevés olyan fideszes módosító javaslat van, ami, reméljük, valószínűleg azért átmegy a Házon és komoly előrelépést jelent, ez pedig az, hogy azokat a bizonyos hatósági büntetéseket egyébként j ogállami módon... - ezek szerint a bíróságnak lehetne joga arra, hogy felfüggessze ezeket a büntetéseket. Itt tulajdonképpen egyet előreléptünk, vagy ha úgy tetszik, visszaléptünk, hiszen fideszes és KDNPs képviselőtársam is beadtak egy ilyen módosítást, és nekünk is van egy ilyen módosításunk. Azt remélem, hogy legalább akkor ebben egy kicsit vissza tudunk lépni, és nyilván ez azt a fajta félelmet, ami már ott van a bőre alatt a magyar újságírótársadalomnak, azt talán sikerül egy kicsit tompítani. Egy má sik dolog, amit, azt gondolom, hogy egy az egyben szerintem egyszerűen törölni kellene a törvényből, ez a bizonyos médiabiztos intézménye. (22.50) Miközben az LMP nagy híve az ombudsmani intézményeknek, a különböző állampolgári biztosoknak, amelyek az álla mpolgárokat védik az állammal szemben, ehhez képest nem nagyon értem ennek a bizonyos média- és hírközlési biztosnak a feladatát. A sajtószabadságnak egy fontos eleme - ezzel kapcsolatosan alkotmánybírósági döntés is volt , hogy sajtóügyekben elsősorban a zoknak kell panaszt tenni, akiknek a jogait megsértették. Ehhez képest ez a bizonyos médiabiztosi, egyébként nagyon definiálatlan szerep - nyilván a médiabiztos is gyakorlatilag a médiahatóság vezetőjének a vazallusa lenne ebben a rendszerben - valójában e gy olyan furcsa jogosítványokkal működő intézmény lenne, ami tulajdonképpen arra szolgál, hogy a magyar médiát rövid pórázon tartsa, ő lenne a watchdogok sintérje, vagy nem is tudom pontosan, milyen feladata van, milyen típusú élethelyzetek vannak, amikor a magyar állampolgárok jogait kell védeni a magyar médiával szemben. Legfeljebb a médiahatósággal szemben kellene védeni a magyar állampolgárok jogait! Aztán szintén ebben a hihetetlenül ambiciózus hatósági törvényalkotási folyamatban van egy másik különös szempont, az, hogy a törvény nemcsak a magyar, hanem a külföldi sajtótermékekre is vonatkozna akkor, ha azokat Magyarországon is terjesztik. Egyszerűen nem látom be, hogyan lehet kikényszeríteni egy ilyen törvényt, és azt sem, hogy ez hogyan okozná Magyar ország nemzetközi jó hírét, és hogyan lehetne elkerülni diplomáciai konfliktusokat azáltal, hogy valamelyik nyugateurópai újság rossz véleményt fogalmaz meg Orbán Viktorról vagy bárkiről a magyar
