Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. december 7 (58. szám) - Egyes szociális, gyermekvédelmi, családtámogatási, fogyatékosságügyi és foglalkoztatási tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. LANCZENDORFER ERZSÉBET (KDNP):
4229 szálakon keresztül kiegészítő forrásokat biztosítson annak érdekében, hogy működtet ni lehessen a rendszereket. Ez az egyik része a dolognak. (20.40) A másik része pedig nyilván, hogyha úgymond az ember nem próbál meg minden lehetőséget kiaknázni, akkor nem is biztos, hogy odaér annak a közelébe, amihez oda szeretne érni. Ezt nem a polgár mester asszonynak vagy az önkormányzati képviselőnek mondom, hanem az információs rendszer birtokba vevőjének, hogy igenis kutatni kell, önmagától semmilyen színezetű kormányzat égisze alatt nem mutatkozik meg úgy en bloc minden lehetőség, hanem keresni és kutatni kell a dolgokat. Nem akartam szót kérni, képviselő asszony, a megszólítását érintően, de a freudi elszólás tekintetében tévedett, én nem mondtam olyat, mint amit ön szeretett volna hallani. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Balczó Z oltán) : Az előre bejelentett felszólalók körében Lanczendorfer Erzsébet, a KDNP képviselője következik. Képviselő asszony, öné a szó. DR. LANCZENDORFER ERZSÉBET (KDNP) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Széchenyi István arra fi gyelmeztette a törvényhozókat, hogy - idézem - “Kötelességünk felebarátainktól annyi nyomorúságot eltávolítani, amennyit csak lehet.” A legnagyobb magyar ebbe az egy mondatba sűrítette a szolidaritás kötelezettségét és a lehetőség realitását, az adott lehe tőség realitását. A keresztényszociális politika, amelyből kinőtt a kereszténydemokrácia, kezdetektől fogva prioritásként kezelte a szolidaritást. A keresztényszociális mozgalmak elindítója már a XIX. század második felében megfogalmazta, hogy nem azoké a szociáldemokratáké az igazi és a helyes szociális irányzat, ami osztályharcot és osztálygyűlöletet hirdet, mert az csak rést nyit a társadalmon, megbontja a társadalom egységét, de nem épít. Csak az az építő, az igazi szociális irányzat, mely a szolidaritá s által a különböző társadalmi csoportokat egységbe kovácsolja, magasra emelt zászlóján ez a két szó áll: szociális igazságosság. Ezt az embert úgy hívták, hogy Giesswein Sándor, aki a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt, nyolc nyelven beszélő, nemzetköz ileg elismert tudós, katolikus pap, győri kanonok s országgyűlési képviselő 18 éven keresztül 1905től váratlanul bekövetkezett haláláig, 1923ig, és a parlamentben a munkásügyi bizottság elnökévé választották, és egyedüliként képviselte a legelesettebbeke t, mai kifejezésünkkel a szociális szféra legelesettebb embereit. Fél évszázaddal később aztán Barankovics István emelte magasra ezt a zászlót, aki megfogalmazta és egyértelműsítette, hogy a nyomor méltatlan az emberhez. A természetjog a tisztes szegénység , amely felesleggel ugyan nem bír, de a szükségest nem nélkülözi. Most, amikor a T/1813. számú törvényjavaslatot tárgyalja a Magyar Országgyűlés, kereszténydemokrataként határozottan leszögezem, hogy a törvényjavaslat a szolidaritás alapértékére épít, pers ze - mint Széchenyi mondta - amennyire csak lehet. Mert bizony, és most a bántás szándéka nélkül mondom, de az igazságot csak ki kell mondani, mert vétkesek közt cinkos, aki néma, hogy csak annyira lehet, amennyire az előző kormánytól kapott örökség nekünk ezt lehetővé teszi. Nem lehet ezt figyelmen kívül hagyni, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy milyen államadóssággal, milyen nagy teherrel vettük át a kormányzást, és persze, hogy mindenki szeretne sokkal többet adni a szociális szférában, de amennyit csak leh et, annyit tudunk adni. Ezek a tények, a nagy anyagi nehézségek, természetesen behatárolják a FideszKDNPkormány mozgásterét. De mi azt is eredménynek tartjuk, mint azt egyébként Z. Kárpát Dániel is mondta, ha a szociális szféra, a rászorultak számára vis szaadjuk a szocialista megszorítások alatt elvont segítséget. Külön öröm, ha ennél többet tudunk adni, mert erre kifejezetten törekedtünk.
