Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. december 7 (58. szám) - A társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - PÁL TIBOR (MSZP):
4166 Az is világos, hogy ez a felújítási folyamat, az ebben való részvétel egy társasház részéről egy másfajta működést, egy másfajta magatartást és gondolkodást igényel, mint ahogy még azt jó néhány évvel ez előtt megszokhattuk, hiszen azt igényelte tőlük, hogy üljenek le a társasházban a társasházi közösségek, beszéljenek az előkészítésről, annak a műszaki tartalmáról, a menetéről, hozzanak döntéseket, a felújítást bonyolítsák le, a végén pedig el kell számol ni a pályázaton kapott összeggel. Ez az elszámolás is egyben az, ami azt gondolom, hogy a törvényalkotó részéről itt most módosítást igényel, hiszen a panelprogramra való válasz az, ami a törvénymódosításban van, az azzal való elszámolást kellett a társash ázaknál rendezni. Persze, miközben megvásároltuk a lakásokat, a felújításokkal és annak örömeivel és bánataival együtt éltünk, közben egy új szakma is keletkezett, ez pedig a közös képviselő, a közös képviselet mint új szakma, amely szakma képviselőinek na gyon sok tudással kell rendelkezniük. A kezdeti lelkesedés, amikor egy adott házban valakit megbíztak azzal, hogy ő a közös képviselő, mára ez már egy professzionális szakmává nőtte ki magát, hiszen költségvetéshez kell értenie, jogot kell tudnia, műszaki ismeretekkel kell bírnia, és talán van egy olyan része ennek a dolognak, ami a legnehezebb: tudni kell bánni a házban lakókkal, a tulajdonosokkal, és ez sok esetben nem a legkönnyebb helyzet. A törvénymódosítás a társasházban lakókat védi azzal a szándékáv al, amit a 17. §ban fogalmaz meg, ahol azt rögzíti, hogy milyen tevékenységet nem lehet folytatni egy adott társasház üzlethelyiségében. Azt gondolom, hogy ez jó, de azt is látni kell, hogy azért a kör annál kicsit szé lesebb, mint amit a törvény megfogalmaz, és mint amit államtitkár úr is mondott. Mondok példát erre. Ma már nagyon könnyen megoldható, hogy egy kis üzlethelyiségben gyorspékség működjön, vagy olyan tevékenységet végezzenek, ahol nagy kazánok működnek. Enne k a tevékenységnek nagyon kellemes illata van, amikor éppen süti valaki a fagyasztott süteményt, de szeretném jelezni, hogy ha önök elmennek abba a társasházba, ahol alul egy ilyen gyorspékség működik, a fölötte lakók mindmind nagyon haragudnak ezért a te vékenységért, de ugyanilyen a gyrossütő vagy éppen a pizzasütő, hiszen ez nem zajjal jár - most a zaj annyi, hogy oda járnak vendégek , de az a szag, az az illat, ami ott van, a házban fölfelé terjed. Azt gondolom, hogy érdemes volna ezt a tevékenységet i s abba a körbe bevenni, amiről a társasház külön dönthet, hogy ilyen tevékenységet enged vagy nem enged az adott házban, az adott üzlethelyiségben. Én több olyan lakásban voltam ferencvárosi képviselőként, ahol behívtak, és azt mondták, hogy nézzem meg és szagoljam meg a ruhákat. Mindegyiknek ilyen nagyon erős zsírszaga volt, míg persze lent a büfében nagyon kellemes illatok terjengtek. (Novák Előd közbeszól.) Azt én nem tudom; nagyon kedves idős néni volt, aki behívott, és megkért, hogy ezt hadd mutassa me g. ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Bocsánat, csak vannak ízléses meg vannak ízléstelen bekiabálások. A bekiabálást általában nem szeretjük ebben a műfajban, de szoktuk gyakorolni mindannyian. Szerintem engedjük tovább a képviselő úr hozzászólását. PÁL TIBOR (M SZP) : A néni egy nagyon kedves ferencvárosi hölgy volt, és azt kérte, hogy segítsek ezen a problémán. Ezt próbáltam most elmondani az államtitkár úrnak. Úgy láttam, hogy jegyzetelt, szerintem érti, hogy miről beszélek. Önnek is azt javaslom, képviselő úr, hogy menjen el egy ilyen házba, nézze végig, és kopogtasson be, kérdezze meg, hogy mit szólnak az ott lakók. (15.50) Nos, de a törvény a következő, 18. §ában viszont már nem a társasházakat, és nem a társasházban a tulajdonosokat, a lakókat védi, hanem az üzleti szereplőket, amikor azt mondja:
