Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. december 7 (58. szám) - A társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - PÁL TIBOR (MSZP):
4165 hónapban határoztuk ezt meg. A harmadik kör pedig, hogy a gazdasági ellenőrzési rendszerben hoz tisztázó és a társasházi közösséget erősítő javaslatokat, a mindennapi működést segítő javaslatokat. Valójában azt lehetne mondani, hogy mind a három ja vaslat tényleg olyan, ami a társasházak működését valóban segíti, ami a mindennapi működésüket nyomasztja, ott segítséget jelent nekik, de azt is látni kell, hogy sok minden van, ami kimaradt a szabályozásból, ami a társasházak számára már évek óta fontos lett volna, hogy szabályozásra kerüljön, és jó lett volna, hogy ha már egyszer hozzányúlunk ehhez a törvényhez, akkor ezekre a kérdésekre is választ adunk. A hozzászólásom végén el fogom mondani azokat a pontokat, amelyeket fontos lett volna szabályozni. V alószínű, hogy ha a törvény előkészítésénél egy szélesebb körű konzultáció, egyeztetés történik, akkor talán ezek a kérdések is belekerülhettek volna a törvényjavaslatba. A társasházak közös képviseletének ma már nagyon sok szervezete van, amely működik, a kik szívesen vettek volna valamifajta együttműködést vagy párbeszédet a törvény előkészítése kapcsán. A társasházi működés, a társasházi lét bizonyos értelemben egyfajta kényszerként van jelen a mai magyar társadalomban, a mindennapjainkban. Több millió em berről szól, hiszen a rendszerváltás környékén, azt megelőzően, illetve az után nagyobb számban az önkormányzatoktól rengetegen vásárolták meg a korábbi bérlakásukat, legyen ez akár egy panelházban vagy éppen egy tömbházban, vagy egy belső udvaros, körgang os házban. Amikor megvásárolták a lakást, akkor sokan azt gondolták, hogy megvették a lakást, ők most tulajdonosok, és innentől kezdve minden más el van felejtve, csak az, ami a lakáson belül van, az az, amivel nekik foglalkozniuk kell, és kevesen voltak t isztában azzal a problémával, hogy megvették a lakásokat, de ezzel együtt maga a társasház közössége megvásárolta a házat is, megvásárolta a ház egészét, annak örömeivel és bánataival, terheivel és lehetőségeivel együtt. Megvásárolta a rossz minőségű tetőt vagy megvásárolta a homlokzatot, a bejárati kaput vagy éppen a házat körülvevő udvart, és arról is gondoskodniuk kell. Ez a tulajdonosi tudat kevésbé volt jelen akkor, amikor ezek a vásárlások megtörténtek, amikor a tulajdonjog átkerült a lakók kezébe. Má ra ez már azért egy kicsit erősödött, egy kicsit jobban alakul. Azt is láttuk az elmúlt húsz évben, hogy volt egy új jelző, azt úgy hívták, hogy potyautas; ez az a társasházi tulajdonos, aki ugyan megvásárolta a lakását, de valahogy nem kívánt hozzájárulni a társasház működéséhez. Ebben két kategória van. Van egy, aki tudatosan vállalja vagy tudatosan alakította ki ezt a potyautas kategóriát, hiszen attól függetlenül, hogy ő fizet vagy nem fizet, maga a társasház, a közösség működik, takarítják a lépcsőháza t, működik a világítás, ő kevésbé járul hozzá, az előnyeit élvezi ennek a működésnek, de nem járul hozzá ezekhez a terhekhez. És persze van egy másik kategória, amely kategóriáról itt most a törvény is szól, aki élethelyzetéből adódóan, szociális helyzetéb ől adódóan nem tudja vagy nem tudta vállalni azt, hogy azokat a költségeket, azokat a terheket fizesse, amelyek ráhárultak. Ebben a kérdésben nagyon sok próbálkozás történt már, hiszen az adósságkezelési teher, a díjhátralékosok ügyének a kezelése az önkor mányzatok részéről pontosan azt a célt szolgálta, hogy ne halmozódjon fel olyan nagyméretű tartozás, ami később ahhoz járul, hogy jelzáloggal megterhelik az adott tulajdont. Tehát, mint ahogy mondtam, a lakással együtt megvásároltuk a házat is, annak széps égeivel és terheivel együtt, és persze terhet jelentett a lakóházak felújítása. Ebben a kérdésben az elmúlt húsz évben nagyon sok próbálkozás volt, hiszen az önkormányzatok lehetőségeikhez, erőikhez mérten megpróbáltak valami segítséget adni a társasházakn ak pályázatokkal, visszatérítendő vagy vissza nem térítendő pályázattal, kamatmentes kölcsönökkel vagy egyéb juttatásokkal. Volt, aki ezzel tudott élni. Ennek eredményét lehet is látni egyegy nagyobb városban, a fővárosban egyegy kerületben, igen szépen felújított házakat lehet látni. Ennek a programnak egy kiemelkedő része volt a panelprogram, ami a paneltársasházakról szólt az elmúlt években. Ha a jelen lévő képviselők kimennek a városba és körbesétálnak, szinte nincs olyan kerület, nincs olyan utca, ah ol ne látnának valamilyen megújuló, szép panelházat.
