Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. december 7 (58. szám) - Egyes cégjogi és társasági jogi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP):
4155 főképpen nagyobb vállalkozásoktól, amelyek az elmúlt években is vámszedői voltak a gazdasági szabályozás egyenetlenségeinek. Azt várnánk, hogy a kormány végre erélyesen hadat üzen a korrup ciónak, a különböző tisztátalan gazdasági cselekményeknek, és bezárja az ilyen jellegű kiskapukat. Erre egyébként az LMP javaslatot fog a Ház elé terjeszteni, csak sajnáljuk, hogy ha a társasági törvényhez hozzányúl az új kormány, akkor nem rögtön az ilyen jellegű kiskapuk bezárásával kezdi. Ami mindenképpen az első számú pozitívum a törvényjavaslatban az, ha kicsit hazabeszélni akarok, akkor azt is mondhatnám, hogy a kormány teljesítette az LMPnek egy parlamenten kívüli követelését. Nevezetesen, tavaly no vemberben az akkori Országgyűlés meglehetősen érthetetlen és felháborító módon törölte a cégtörvényből annak lehetőségét, hogy megismerjük a különböző tulajdonosok, vezető tisztségviselők lakhelyét. Ezt most ez a törvényjavaslat helyre kívánja állítani. De lássunk világosan, hogy miről van szó! Az akkori előterjesztés a Bajnaikormány idején adatvédelmi szempontokkal operált, jóllehet a megelőző 1820 évben, mondjuk azt, hogy 18 évben... - hiszen az adatvédelmi törvény megszületését követően sem Alkotmánybí róság, sem adatvédelmi biztos adatvédelmi szempontból ezzel kapcsolatban aggályt nem talált. Ugyanakkor ha nem megismerhető egyegy tulajdonos lakhelye, ez például az oknyomozó újságírást nagymértékben akadályozza. Ez valakiknek jó volt, akik a zavarosban kívántak halászni, hogy ezt az információt el lehet titkolni, innentől kezdve szabadon lehet mutyizni, szabadon lehet részesedéseket kivinni offshore cégekbe, hiszen nem kell hogy valakinek annyira nagyon ritka neve legyen. Egy picit is köznapibb névvel i gen könnyen meg lehet téveszteni azokat, akik mondjuk, mögé kívánnak nézni bizonyos összefonódásoknak. Egész egyszerűen ebben az esetben a közérdek, a nyilvánosság, az információszabadság érdeke az, hogy tiszta, átlátható viszonyok működjenek a gazdaságban , tiszták és átláthatóak legyenek, a közszféra és a magánszféra kapcsolódásai, bizony fölülírnak más megfontolásokat. Ahhoz, hogy ellenőrizni tudjuk azt, hogy milyen nemkívánatos összefonódások vannak magáncégek és a közszféra között, kell a személynévnél eggyel több információ ahhoz, hogy ezeket a gazdasági szereplőket például az oknyomozó újságírás be tudja azonosítani. Éppen ezért ezt a változtatást, ezt a módosítást mindenképpen üdvözöljük. Természetesen pozitív előrelépés az is, amit az egyébként ingye nes adatlekéréssel kapcsolatban itt változtatni kíván a kormányzat, de szeretném megjegyezni, hogy nem igazán értjük, hogy miért csak a bejegyzett vagy törölt adatok lehet ingyenesen lekérni. Milyen akadálya van annak, ha valaki elektronikusan kíván lekérn i, hangsúlyozom, nem a hiteles cégiratokról beszélek, elektronikusan benyújtott okiratot. Ezeket miért nem lehet megszerezni szintén ingyenesen vagy esetleg minimális költségtérítés ellenében? Megint csak arról van szó, hogy a közhitelű nyilvántartások ala pesetben számomra, a mi értelmezésünkben közjószágok, ha úgy tetszik, tehát abba az irányba kéne elmozdulni a jogalkotásnak, hogy nemcsak a joghoz, de a közhitelű nyilvántartásokhoz való hozzáférésben is az esélyegyenlőséget próbáljuk meg megteremteni. (15 .00) Tehát ha nincsen olyan hatalmas költségigénye egyegy másolat elkészítésének, tehát elektronikus adattovábbításról van szó, akkor nem igazán látja az LMP annak az okát, hogy miért nem lehet továbblépni, mié rt nem lehet az elektronikusan benyújtott okiratokat egyszerű elektronikus másolatban ingyenesen továbbítani. Természetesen ettől egészen különbözik az az eset, amikor hiteles másolati, közokirati formában kér valaki valamilyen információt. Itt megvannak a zok a gazdasági, illetve egész egyszerűen igazgatáshasználati érdekek, amelyek természetesen indokolják a díjfizetési kötelezettséget. De ha már itt az elektronikus adattovábbításról beszélünk, közbevetőleg megjegyzem, hogy talán arra is lehetne most már i tt pár év eltelte után a tárcának figyelmet fordítania, hogy miután itt megszületik a nemzeti adatvagyonról szóló törvény, nem lehetnee azon is gondolkodnia a
