Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. december 1 (56. szám) - Az ülésnap megnyitása - A médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - KARÁCSONY GERGELY, az LMP képviselőcsoportja részéről:
3768 eddig is be kellett tartani. De voltaképpen itt egy bunkósbottal vannak fenyegetve azok a kisebb példányszámú napilapok, internetes portálok, amelyek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a magyar állampolgárok médiafogyasztása ne egy ilyen monoli t médiafogyasztási rendszer legyen, hanem egy sokszínű, amiben mindenki megtalálja a saját politikai értékének megfelelő orgánumokat. És akkor itt még mindig nincs vége a sornak, hiszen a médiahatóság gyakorlatilag egy helyszíni razzia keretében lemásolhat ja azokat az egyébként törvény által védett titkokat is magába foglaló dokumentumokat, amelyekről azt gondolja, hogy az eljárása szempontjából fontosak lehetnek. Ez például többek között, túl azon, hogy értelmetlen és elfogadhatatlan módon korlátozza a sze rkesztői szabadságot, de korlátozza azoknak az emberi jogait és szabadságát is, akik például valamilyen információval segítették ezeknek a sajtótermékeknek a munkáját. Államtitkár úr a felvezetőjében hivatkozott arra, hogy az új médiaalkotmány egy fontos e lőrelépést tett a forrásvédelem szempontjából. Sajnos, azt kell mondanom, lehet, hogy ez volt a szándék, de az eredmény nem ez, hiszen a különböző sajtótermékek kötelezhetőek teljesen lila és egyáltalán nem definiált okokból arra, hogy kiadják az informáto raikat, méghozzá nemcsak akkor, ha valamilyen bírósági eljárás folyik - ami a régi szabályozás alapján történt , hanem bármilyen okból, ami a nemzetbiztonságot vagy a közrendet sértheti. Azt hiszem, ennél kevésbé kézzelfogható és adott ügyben konkrétan me gvizsgálható szempontot elképzelni sem lehetne. További probléma ezzel kapcsolatosan, hogy ezek a szankciók azonnal végrehajthatóak, tehát lehet ugyan bírósághoz menni, de addigra már rég csődbe ment az a lap, az a cég, amelyik kiadott egy lapot, nem beszé lve arról, hogy bizonyos szankciók esetében tulajdonképpen értelmetlen a jogorvoslat, hiszen azokat azonnal érvényesítik, például felfüggesztik a jogosultságát vagy bizonyos közlemény közzétételére kötelezik a sajtóorgánumot. Aztán itt van az újabb szempon t, amiről már, azt hiszem, Mandur képviselőtársam beszélt, ez a médiaszolgáltatási díj megállapítása. Semmilyen normatív, valamilyen jogi garanciát jelentő szempont itt nincs. A médiaszolgáltatási díj valószínűleg akkora lesz, amennyire ellenzéki az adott orgánum, hiszen semmilyen jogi garanciánk nincs arra, hogy ez ne így legyen, és ebben rendszerben - ami láthatjuk, hogy mennyire rövid pórázon tartja tulajdonképpen a médiahatóság elnökének a személyén keresztül a teljes magyar médiavilágot - nem tudunk na gyon jóindulatúak lenni azzal kapcsolatosan, hogy itt valóban valamifajta gazdasági szempontok fognak érvényesülni, hiszen érvényesülhetnének akár politikaiak is. És akkor a következő lépés a médiabiztos intézménye, ami szintén egy nagyon széles jogkör ala pján, és nemcsak a panaszosok, hanem bármilyen megkeresés alapján tulajdonképpen az ötvenes évek feljelentéseinek a logikáját hozza vissza, és ezzel kapcsolatosan egyébként szintén egy alkotmánybírósági határozat kimondta, hogy ez szintén nem felel meg az alkotmány szellemének. Tehát ezek azok a szempontok, amelyek a nem közszolgálati média területén egy állandó fenyegetettséget jelenthetnek az újságíróknak, és éppen ezért számunkra ezek nem elfogadhatóak, és azt gondolom, ha a törvény bizonyos, sarkalatos pontjait nem sikerül módosítanunk, akkor Magyarország sajnos egy nagyonnagyon rossz médiaszabályozással indulhat neki a következő éveknek, és folyamatos fenyegetettséget fognak érezni az újságírók, és bizony, az öncenzúra szerintem már most elindult a mag yar sajtóban, és ezt a lehető legjobban lehet ezzel az állandó fenyegetettséggel tovább fokozni. A következő dolog, amiről nagy vita volt - bár én nem ezt tartom a törvény legfontosabb problémájának , a közszolgálati rendszer átalakítása, hiszen az már úg yis olyan rövid pórázon van, hogy innentől kezdve, hogy egy embert kell fölhívnia az illetékes elvtársnak vagy négy vezérigazgatót, azt kell mondjam, hogy tulajdonképpen a történet szempontjából már lényegtelen. Viszont van egy másik szempont, ami egészen elképesztő, ez pedig a frekvenciák kiosztásával kapcsolatos szabályok. Az elmúlt években óriási botrányok voltak, és azt hiszem, a jogállamiságba vetett hitet nagyon súlyosan erodáló botrányok voltak a frekvenciák kiosztásánál, gyakorlatilag az
