Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. december 1 (56. szám) - Az ülésnap megnyitása - A médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - KARÁCSONY GERGELY, az LMP képviselőcsoportja részéről:
3769 ország egés z területén elérhető rádió- és tévéfrekvenciákat nem sikerült jogállami módon kiosztani, hiszen jogerős bírósági ítéletek mondták azt, hogy jogsértőek voltak a korábbi döntések. Ehhez képest talán örülnünk kellene annak, hogy perelhetőek a mostani döntések . Voltaképpen, ha jobban megnézzük, ez eléggé egy alibi tulajdonképpen, és semmilyen előrelépés nem történik. Perelni ugyanis csak alaki érvényességi okból lehet egy pályázat esetében, ráadásul a törvény tulajdonképpen beemeli azt a lehetőséget, ami korább an is megtörtént, hogy alakilag érvénytelen pályázatok nyerhetnek, és tulajdonképpen a törvény azt a nonszenszt, azt a törvénytelenséget építi be saját magába, hogy a pályáztató, ebben az esetben a hatóság nem veszi észre azt, hogy valamely pályázat érvény telen. De tulajdonképpen fölösleges is az egész cécó, hiszen egy másik ponton kimondja a törvény, hogy a Médiatanács addig pályáztathat meg egy frekvenciát, ameddig egy olyan pályázó nem érkezik, aki neki tetszik, vagy pedig - hogy ennél még egyszerűbb meg oldást alkalmazzon - nem is ír ki pályázatok bizonyos médiapolitikai megfontolások alapján, amelyek egyébként a törvényben nincsenek felsorolva, vagy legalábbis olyan félmondatok, amik alapján ezt nagyon nehéz jogállami módszernek elképzelni. Nyilván ezzel együtt is persze beszélnünk kell arról a brutális átszervezésről, amely a magyar közmédiában történt, történik vagy történni fog a törvényjavaslat alapján, amivel kapcsolatosan már elmondtam, hogy igazából nem gondolom azt, hogy ez egy ördögtől való lenne . Tehát valóban, azt a BBCmodellt, amire szoktunk hivatkozni, bele lehet látni ebbe a szabályozásba, és ha éppen nagyon jóindulatú vagyok, akkor akár bele is látom. Szerintem ez egyszerűen nem fog működni ebben a formájában egyébként, és voltaképpen telje sen abszurd helyzeteket idéz elő néhány ponton. Például az a rövid pórázon tartásnak az esete, tehát tulajdonképpen miközben az Európai Unió is kimondja, hogy közszolgálati feladatokhoz mindig társadalmi megrendelést és világos költségkeretet kell szabni, itt tulajdonképpen a normatív finanszírozása eltűnik a közszolgálati médiumoknak, hiszen ez a bizonyos közszolgálati költségvetési tanács fog évről évre dönteni arról, hogy éppen kinek mennyi jut, semmilyen normatív iránymutatás ezzel kapcsolatosan nincsen , és semmilyen társadalmi kontroll sincsen ezzel kapcsolatosan. Érdekes, hogy amíg a Költségvetési Tanácsot éppen egy ilyen nevetséges, 10 millió forintos költségvetési támogatással akarják a következő évben fenntartani, vagy talán még annyival sem, addig éppen a média rendszerében hoznak létre egy ilyen költségvetési tanácsot, ezzel valóban egy jelentős visszalépést téve a nyáron elfogadott törvényekhez képest, amelyekben a közszolgálati kuratóriumnak volt bizonyos befolyása ezeknek a költségvetéseknek a k ialakítására. Tulajdonképpen azt látjuk, hogy miközben az állam az adófizetők pénzét önti bele a közszolgálati média rendszerébe, azáltal tulajdonképpen a spórolásra hivatkozva vonják össze a szerkesztőségeket vagy számolják föl a szerkesztőségek autonómiá ját. Én önmagában nem bánom azt, hogy a közszolgálati média nagyobb költségvetési támogatásban részesül, de ha ezt arra akarjuk fölhasználni, hogy valamifajta kormánypropagandának adjunk hátszelet, és a kormány elég zavaros intézkedéseit - gondoljunk, mond juk, a nyugdíjügyre - egy nagyfokú és egységes kormányzati propagandával akarjuk lenyomni a közvélemény torkán, akkor ez bizony egészen másféleképpen néz ki. Ráadásul ez még mindig nem minden, mert például a terjesztési kötelezettségek rendszerében tulajdo nképpen burkolt módon egy újabb költségvetési támogatást kíván adni a javaslat a közszolgálati médiának azáltal, hogy ki akarja kényszeríteni azt, hogy ingyenesen szerepeljenek a közszolgálati műsorok a kábeltévék szolgáltatásánál is. Ráadásul egy külön pi káns elem, hogy a Médiatanács elő akar írni még olyan, általa preferált magántelevíziókat is, amelyek közszolgálati jellegűek, és ezeket is be akarja vetetni a különböző csomagokba a kábeltévék esetében. Nem nagyon értem, hogy mi alapján tud mérlegelni a M édiatanács a különböző, nem közszolgálati médiumok között, milyen szempontok alapján döntheti el, hogy mi számít a közérdeknek.
