Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. december 1 (56. szám) - Az ülésnap megnyitása - A médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - KARÁCSONY GERGELY, az LMP képviselőcsoportja részéről:
3767 Tartalmi értelemben tehát nemcsak az eljárás, hanem az eredmény, ami végül is kijött a rendszerből, ez sem valami szívderítő. Én is elmondhatnám azt, hogy mik azok a pontok, amikkel egyetértün k, és vannak ilyenek, de a törvénynek van egy olyan alapvető szemlélete és egy olyan alapvető célkitűzése, ami messze felülírja a törvény előnyeit, amelyek kétségtelenül léteznek; leginkább az, hogy a törvény ebben a formájában, éppen a hatósági felügyelet hihetetlen kiterjesztésével, nagyon súlyos fenyegetettséget jelent a sajtószabadság szempontjából. A legalapvetőbb probléma az, hogy bár Európában erre sehol nincsen példa, a hatósági felügyelet a törvény javaslata szerint kiterjedne nemcsak a rádiókra, a televíziókra és az intermédiás, az internetes felületekre, hanem kiterjedne a nyomtatott sajtóra és az internetre is. Miért? - kérdem én, hiszen erre semmilyen példát nem ismerünk, legalábbis tőlünk nyugatra vagy azokban a demokráciákban, amikhez egy pici t szerintem hasonlítani szeretnénk itt mindannyian. És az eddigi magyarországi joggyakorlatban sem történt semmi, ami indokolná ezt, hogy a hatóság megítélje ezt, hatósági felügyelet alá kerüljön a nyomtatott sajtó és az internetes sajtó is. Ráadásul tulaj donképpen az internet világában még a szerkesztett blogok is célkeresztbe kerülhetnek, hiszen a médiaalkotmány úgy fogalmaz, ami nemcsak a professzionális hírportálokra, hanem a spontán állampolgári kezdeményezésekben működő, és valóban komoly, egyre komol yabb véleménybefolyásoló szereppel bíró, szerkesztett blogokra is érvényesülhet. Ráadásul a hatósági eljárás alapját olyan bizonytalan tárgyú tényállások jelenthetik, amelyekkel nagyon nehéz mit kezdeni. Anélkül, hogy pontos jogi garanciákat látnánk arra, hogy pontosan mire is vonatkozik a bírság, mi az a bűntett, amit el lehet követni, anélkül egy ilyen típusú hatósági rendszer tulajdonképpen egy állandó fenyegetettséget jelent most már a nyomtatott és az internetes sajtóra is, azokra a sajtótermékekre, am ik ráadásul az elmúlt években - éppen a korábbi, egyébként alapvetően mégiscsak helyes és európai szabályozásoknak megfelelően - nem voltak kitéve egy ilyen fenyegetettségnek. Amennyiben valótlanságokat állítottak, vagy gyűlöletbeszédet folytattak, vagy bá rmilyen más, bírósági úton vizsgálható módon vétettek a törvények ellen, akkor nyilván bírósági eljárás indult, és ez így van rendjén. Semmilyen érv nem szól amellett, hogy most ezt a felügyeleti rendszert kiegészítsük, és ezt az árnyat vetítsük a nyomtato tt és az internetes sajtóra. Ráadásul ezek a bírságok, amelyek elvileg sem elfogadhatóak, brutális mértékűek. Ha valaki ismeri azt, hogy milyen büdzsével gazdálkodik Magyarországon egy kisebb példányszámú hetilap vagy napilap, akkor pontosan tudja azt, hog y például az országos napilapok és internetes sajtótermék esetén egy 25 millió forintos bírság, vagy a hetilapok esetében egy 10 millió forintos bírság gyakorlatilag azt jelenti, hogy ezek a sajtótermékek bezárhatják a kaput és megszűnhetnek. Brutálisak az ok az összegek is, amelyek a nagyobb piaci részesedéssel rendelkező rádiók és tévék esetében 200 millió forintot, a kisebbeknél 50 millió forintot jelentenek. De a legfontosabb az, hogy valójában nem világos az, hogy mi is az a bűntett, amit el kell követn i ahhoz, hogy valaki megkapja ezt a büntetést, hiszen a törvény ezt éppen speciel nem szabályozza. Már a médiaalkotmány vitája kapcsán is elmondtuk azt, hogy az Alkotmánybíróság korábbi határozatai alapján az a bizonyos kiegyensúlyozottság, amit Novák Előd képviselőtársam részben joggal, részben szerintem félreértés áldozataként számon akar kérni a média világán, az voltaképpen csak bizonyos típusú médiumoktól várható el, és a sajtó szabadsága és sokszínűsége szempontjából összességében nem az az érdekünk, hogy megvalósuljon minden egyes orgánum esetében ez a bizonyos belső pluralizmus, tehát hogy egy sajtótermék saját maga belülről a vélemények sokszínűségét megmutassa. Ez csak a nagy számban a fogyasztókhoz eljutó médiumoktól követelhető meg. Más dolog, ho gy tőlük tényleg meg kellene követelni. (11.20) A sajtó szabadsága és a sokszínűsége szempontjából a külső pluralizmus értéke a fontos, magyarán az, hogy virágozzon minden virág, és persze tartsa be azokat a törvé nyeket, amelyeket
