Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. december 1 (56. szám) - Az ülésnap megnyitása - A médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - MANDUR LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
3752 mit nem lehet mondani, és az a hír, amit egyébként szabad mondani. Mi a közérdek, mi a jó az embereknek, mi az erk ölcsös, mi a fontos és érdekes, mi a médiaspecifikus, miről sokat, miről semmit - ezt majd eldöntik központilag. Ráadásul a közszolgálati médiaszolgáltatók egységes hírportálját, internetes sajtótermékeit és lekérhető médiaszolgáltatásait is az MTI fogja m űködtetni. Nincs mese, egy központ, oda kell figyelni, a többi ebből nem is törhet ki. Ha egyébként az történne, hogy ennyire médiaspecifikusan akarnak híreket gyártani és testre szabottan, és méretezetten, akkor - kérdezem én - mekkora lesz az MTIben az az apparátus, amelyik a hírkészítéssel és a gyártással foglalkozni fog. Nehogy az legyen a vége, hogy itt ebben a gigantikus vízfejben egy picit többen lesznek a végén, mint ahányan foglalkoztak a Duna TVnél, a Magyar Televíziónál meg a Magyar Rádiónál h írszerkesztéssel! A képlet ezek után teljesen világos: a felügyelet leegyszerűsödött, elég az MTIt figyelni, a többi már automatikusan működik. Ha pedig nem úgy lesz, ahogy az előbb jósoltam, hogy akár még többen is lehetnek, és a csökkentés a cél - hisze n ez is elhangzott, hiszen csökkenteni kell, meg kell takarítani , akkor ennek a hatalomkoncentrációnak az lesz a következménye - és ezt ki kell mondani , hogy több száz újságíró és médiamunkás állásába fog mindez kerülni. Azt hiszem, ez a helyzet, ez a gondolat, ez a központosítás, ez a centralizáció megalázó helyzetet teremt mind a szakmának, mind a közönségnek egyaránt. A közmédia vagyonának sorsa is igen kétségessé válik a törvényjavaslat szerint, ugyanis az ingatlanok nem szerepelnek a vagyonelemekbe n - nyilván nem véletlenül. Ugyanis, ha igaz az, ami a legutóbbi országgyűlési határozattal kapcsolatos vitában már elhangzott és elmondtuk, hogy azért vonják el az ingatlanvagyonát a Magyar Televíziónak, Magyar Rádiónak, Duna TVnek, mert végül is el akar ják adni ezt az ingatlanvagyont, és nem az a cél, hogy szolgálja a közmédiumok működését, akkor erre garanciát kellene adni, és be kellene venni a törvénybe. Akkor azt mondták, hogy ez bizony nem így van, ez ott fog maradni, nem válik ingatlanspekuláció ál dozatává. És most lám, itt a törvény, egyszerűen az ingatlanvagyon nem része a közmédium vagyonának. De mondok egy másik érdekességet: a 100. § (3) bekezdése szerint az archívumok sem képezik ennek a részét. Így mind az ingatlanok, mind az archívum az alap részéről bármikor eladható és terhelhető. Ezek után nyugodtan ki lehet mondani, hogy a Magyar Televíziónak, a Duna Televíziónak, a Magyar Rádiónak mind a gazdasági, mind a műsortartalmi önállósága megszűnik, a szervezeti, irányítá si, jogi, gazdálkodási, felelősségi zűrzavar pedig fokozódik. Tisztelt Ház! Pár mondatban szólni kell a helyi média finanszírozási kérdéseiről és a digitális átállás forrásairól is. A helyi média világa úgy működött, és úgy tudott talpon maradni, hogy foly amatosan központi forrásokból kapta a támogatást, így tudott tartalmas, közszolgálatra is alkalmas műsorokat előállítani és csinálni, hírműsorokat csinálni, helyi híreket adni és szolgáltatni. Ma ebben a törvényben - ahogy az összes többi esetben - nincs s emmifajta garancia, semmifajta normatíva vagy mechanizmus megfogalmazva arra, hogy a jövőben milyen forrásból és milyen módon kaphatnak támogatást. Egy egyszerű óhajnál több nem fedezhető fel ebben a törvényben. Ez azt a gyanút vetíti előre, hogy ennek a k örnek ma már a létezése nem is annyira fontos, nem is annyira szükséges, hogy talpon tudjon maradni, nem tekintik őket tényezőknek. A digitális átállásra elkülönített forintok a kérdéssel együtt egyszerűen nem is szerepelnek a tervezetben, nincs róla szó, mintha ez a történet nem is lenne. Pedig, tudjuk, uniós kötelezettségünk van, hogy 2011 végéig az analóg földfelszíni sugárzásnak vége, és a digitális átállást végre kell hajtanunk. Ez bizony központi forrásokat is kell hogy igényeljen. El is volt rá külön ítve pénz. Ennek a felhasználása javarészt nem is történt meg, hiszen itt maradt azzal, hogy akkor döntsük el, hogy mire fordítják. Ennek a pénznek a sorsa: eltűnt. Ha nincs benne, akkor nyilván van valahol, de nem itt. Úgyhogy kíváncsian várjuk azt, hogy mi erre a válasz, a digitális átállás támogatásának a forrásai hol szerepelnek, illetve milyen módon és milyen célra lehet majd felhasználni, amiben végül is legalább egy törvényi szabályozást kellene hozni.
