Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 30 (55. szám) - Egyes büntető tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz):
3700 Röviden hivatkoztam már korábbi felszólalásomban erre a bizonyos zéró tolerancia elvre. Azért nem árt felidézni most itt a onban jelent ebben a szakaszában, hogy miért is tartjuk ezt egy járható útnak, miért tűnik úgy az elmúlt évtizedek amerikai és nyugateurópai gyakorlatából, hogy mégiscsak valahogy errefele kell menni, ha az életünkben a rendet és a rendetlenséget egymás tól világosan el akarjuk választani. 1982ben a Wilson és Kelling szerzőpáros közölte azt a cikket, amelyből aztán később Rudolph Giuliani New Yorki főpolgármestersége alatt vált gyakorlat, amely a common sense, a józan ész kategóriájára vagy teóriájára h ivatkozva meghirdet a mindennapi élet kis ügyei ellen egy kitartó és nagyon következetes fellépést. Úgy fogalmaznak, hogy csak a mindennapos, apró rendbontások elleni kitartó harc árán lehet visszaszorítani a súlyosabb bűncselekményeket is. Kriminológiai k özhely, hogy a súlyosabb bűncselekmények is egyegy apróbb vétséggel kezdődnek, amelyeket nem követett büntetés, nem követett megtisztulás. És innentől kedve egy eszkaláció indul el, egyre súlyosabbak azok a közösségellenes devianciák, amelyek később akár súlyos bűncselekményekhez vezetnek. A közlekedési kihágások, a zugkereskedelem, a koldulás, a garázdaság, a szemetelés és a graffiti egyaránt mind olyan jelenségek a városi létben, amelyek ellen egy rendezett város föl akar lépni; egy rendezett közösség - ne is nevezzük ezt csak városnak , egy társadalom, amely úgy gondolja, hogy világossá kell tenni, hogy mit szabad, és mit nem szabad. Kétségtelen tény, hogy ehhez New Yorkban a járőrök minden segítséget megkaptak, és ezáltal sikerült New York ot, a graffiti bölcsőjét és fellegvárát megtisztítani ettől a nemkívánatos, szlömös jelenségtől. Kaptak egy nagyon naprakész nyilvántartási rendszert, számítógépes kapcsolattal tudtak egy központtól tudomást szerezni a legapróbb kihágásokról is, és a rendő rök intézkedtek. Ez az, amit mi most itt törvényhozóként nem tudunk teljesíteni. Nem tudjuk megindítani a fiatalokat nevelő programokat, most nem erről van szó. Természetesen erre szükség van. De ahogy az előbb elmondtam, a prevenció és a városrehabilitáci ó mellett szükség van egy szankciórendszer világossá tételére, szükség van arra, hogy ezt a jogalkotó közölje a társadalom felé. A szabadságjogok klasszikus, tehát a második világháború után kialakult rendszeréhez képest azért szeretném hozzátenni, hogy ez eknek a katalógusa, a szabadságjogi katalógus azért már nem egészen úgy néz ki, mint 1945ben vagy ’50ben. Egy egészen új jogvédelmi mechanizmus állt fel az európai Nemzetközi Bírósággal, és módosult tulajdonképpen az az emberi jogi koncepció is, amely kl asszikus értelemben a kiindulásokból eredeztethető. Ez az új, ha úgy tetszik, korszerű emberjogi felfogás a szerződéskötésben részt vevő, tehát a szerződő partnerektől, az államoktól aktivitást vár el, és azt várja el, hogy egy olyan jogállami keretrendsze rt dolgozzanak ki, egy olyan pártatlan igazságszolgáltatási rendszert dolgozzanak ki, építsenek ki, amelyben a konfliktusba kerülő polgárok egyforma védelmet kapnak a nemzeti államoktól, és egyúttal az állam fellép, aktívan lép fel, és megvédi a köznyugalm at, a közbiztonságot, a közrendet. Tehát tulajdonképpen nemcsak egy tűrésről van szó, hogy az állam ne avatkozzon bele az állampolgárok önkifejezésébe, hanem éppen egy aktív fellépésről van szó a többség érdekében, hogy a kisebbség ne tudjon zsarolni, ne t udjon egyfajta tömeges károkozással olyan cselekményeket ránk erőltetni, amelyekkel nem akarunk együtt élni. Pontosan az ennek a felismerésnek az alapja, amit Babák képviselőtársam már említett, hogy mindenki tartsa tiszteletben mások emberi jogait, a tula jdonát, a tulajdonhoz való anyagi érdekét, a lelki környezetéhez való emberi jogát. Én egy olyan városban szeretnék élni, és olyan utcákon szeretnék járni, amelyeket nem csúfítanak el a graffitik. Azt gondolom, hogy az aluljárókat fenntartó Fővárosi Önkorm ányzat, a hidakat, a Lánchidat fönntartó Fővárosi Önkormányzat elemi érdeke lenne, hogy ezek az ocsmány falfirkák ne csúfítsák el a város legszebb pontjait, hogy ezek ellen fel lehessen lépni, és világossá tudjuk tenni, hogy ha valaki ilyet elkövet, akkor az bűncselekményt követ el; természetesen ha ennek
