Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 30 (55. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - Egyes nyugdíjbiztosítási tárgyú és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - BABÁK MIHÁLY (Fidesz):
3647 hogy milyen volt akkor a társadalmi légkör, mi volt a társadalmi elvárás, főleg a nőkkel szemben. Az volt a társadalmi elvárás, hogy minél hamarabb munkába álljanak, minél hamarabb keresőtevékenységet folytassanak, lehetőség szerint 18 éves koruk előtt, és mégis volt nem kevés olyan ember, aki ezzel a társadalmi légkörrel szakít ott, és úgy gondolta a családjával egyetértésben, hogy tovább fog tanulni, esetlegesen még egy szakmát megtanul, esetlegesen a végzett szakmájában még tovább képzi magát. Miért nem gondolunk ezekre az emberekre? Miért nem honoráljuk nekik ezt azt áldozatot , amit azzal vállaltak, hogy továbbtanultak, hogy minőségibb munkát tudjanak végezni, és a mostani fogalomrendszerrel élve hasznosabb részei, tagjai lehessenek a társadalomnak? Van egy másik vonatkozása ennek a kérdésnek, és inká bb azt mondom erről, hogy ez egy racionalitási hozzáállása ennek a kérdésnek, ez pedig az, hogy jelenleg Magyarországon - előbb egy fideszes felszólalásban a számok kicsit túlzóak voltak - 32 és 33 ezer fő közé tehető a diplomás munkanélküliek száma. Ha be vonjuk ebbe a kedvezményes nyugdíjas körbe, bevesszük ebbe a körbe azokat is, akik felsőoktatási intézményben tanultak - kedvezőbb feltételekkel , akkor elképzelhető, hogy nem sokkal, de akár friss diplomás munkanélkülieknek, akár már régóta dolgozó, de j elenleg munkanélküli diplomásoknak helyet tudnánk biztosítani, mert elképzelhető, hogy ha már az olyan sokat emlegetett pedagóguspéldát egvalósítást, hogy nagyon sok pedagógus, megértve őt, mert fáradságos munka akár 30 évet is végigtanítani, 30 év után az t mondja, hogy ő most már szeretne pihenni és akár az unokájával foglalkozni, és ez lehetőséget ad arra, hogy ő átadja a helyét egy munkanélküli diplomásnak, ami - máris azt vehetjük - nem egy pluszkiadást jelent a társadalom és az állam részére, hanem tul ajdonképpen ez jelenthet egyfajta megtakarítást is az állam részére. A bevezetőm fényében és a bevezetőben mondottakat figyelembe véve nagyon szépen kérném a kormánypárti képviselőket arra, hogy fontolják meg a módosító indítványainkat, fontolják meg azt, hogy ezt a réteget - igazságtalan módon, mint már sokszor elhangzott és az esélyegyenlőség elvét nem figyelembe véve - mégiscsak az indítványunknak köszönhetően részesítsék önök is előnyben. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiban.) ELNÖK ( dr. Ujhelyi István) : Babák Mihály képviselő úr az utolsó bejelentkezett képviselő. BABÁK MIHÁLY (Fidesz) : Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ma egy nagyon fontos törvényjavaslat volt az asztalunkon, melynek általános vitájáról beszélhettünk. Szeretném kiemelni azokat a fontos ismérveket, amely kapcsán a kormány úgy döntött a kormánypárttal, a kormánypártokkal együtt, hogy beterjesztik ezt a törvényjavaslatot. Fontossá vált, amely régi adóssága a magyar társadalomnak - több sebből vérzik a nők kettős hi vatásának elismerése, a nők kettős szerepvállalásának elismerése. Nem a mi elismerésünkről van szó, hanem úgy gondoljuk, hogy a társadalom tartozik a nőknek, a családanyáknak ezzel az elismeréssel. Hozzáteszem azt, hogy a nyugdíjba vonulás lehetősége nem k almárkodó, hanem teljes összegű. Választható kedvezmény, nem kötelező. Hallották, szocialisták? Élhet vele, aki szeretne élni; kedvezmény, de nem adomány. Nem a mi adományunk, hanem a társadalom, az ország lehetősége szabta segítség, támogatás, elismerés. Nagyon fontos kérdés, hogy a épviselőtárs elvén alapszik, ami azt jelenti, hogy az aktív korúak befizetéseiből nyílik lehetőség arra, hogy ezt a kedvezményt a családos anyák, a gyereket nevelő anyák megkaphassák. Tehát nem a kormány adománya, hanem a társa dalomé, a parlamentnek pedig az a dolga, hogy ezt a fontos döntést meghozza. Úgy gondolom, e épviselőtárs elvén alapuló lehetőség erősíti magát a épviselőtárst. Ha megengedik, most szóba hozhatnám azt az érdekes kötelező nyugdíjat, ahol nem a épviselőtársr ól van szó és az alkotmányosságról, hanem egészen másról, de azt hiszem, erről nem teljesen illik beszélni. Társadalmi értékrendet is közvetít ez a törvényjavaslat, mégpedig azt az értékrendet, hogy e társadalomban - és úgy gondolom, ebben sokan egyetértün k - a család a legfontosabb alapeleme a társadalomnak és a nő elismerésének - egy értékrend.
