Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. október 4 (31. szám) - A közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. LENHARDT BALÁZS (Jobbik):
359 hozzászólás azzal fejeződött be, hogy az értékhatárról lehet vitatkozni, az európai irányelvek ilyenolyan magyarország i, korábbi magyar norma brüsszeli kontrollja esetén, befogadását követően lehet mérlegelni, hogy mi tartozik a nemzeti értékhatár alá, mi a másik alá. De majdnem mindegyik képviselőtársam az átláthatóságot, a transzparenciát, a megbízhatóságot követelte. E zzel a kormány részéről, a magam részéről teljes mértékben egyetértek, már csak azért is, mert az egyébként itt többször felhívott európai irányelvek, mi több, az Európai Bíróság gyakorlata is egyértelműen az átláthatóságot követeli meg mint a közbeszerzés i eljárásnak talán a legfontosabb lényegét. Ezért részben, amennyiben az ellenzék részéről e tekintetben kívánnak benyújtani módosítót annak a befogadására, de ha nem, akkor a kormány részéről mi magunk is, vagy ha úgy tetszik, én magam is szorgalmazni fog om, hogy az átláthatóság követelményével összefüggésben - egyébként a többször hivatkozott uniós irányelvek nemcsak szellemének, hanem betűjének is eleget téve - a megkötött szerződéseket részben hirdetményben kötelező legyen közzétenni, tehát az átlátható ság, a nyilvánosságra hozatal az értékhatártól és a közbeszerzési eljárás létének kötelezővé tételétől vagy kivétellel való elbírálás szempontjától függetlenül a szerződés odaítéléséről jelenjen meg hirdetmény, valamint a megkötött szerződéseket a közbesze rzési tervben és a statisztikai összegezésekben kötelező legyen feltüntetni. És ebben az általam is szorgalmazott és reményeink szerint még a részletes vitában megtárgyalandó módosításban biztosítani kell, hogy az ajánlatkérőnek a közbeszerzési törvény 1. §ában meghatározott alapelvekre, így a verseny tisztaságára és az esélyegyenlőség elvére figyelemmel kell eljárnia a szerződéskötéssel kapcsolatban. Meggyőződésem, ha akár az ellenzék részéről, akár a kormányoldalról ilyen módosítókkal javítjuk, és a ma e ste elhangzott aggályokat oszlatni tudjuk azokkal a módosítókkal, akkor nem lesz akadálya annak, hogy a Ház konszenzussal fogadja el ezt a javaslatot. Köszönöm e késői órákban a figyelmüket. Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, államtitkár úr. Kétperces hozzászólásra Lenhardt Balázs képviselő úr kért szót, a Jobbik képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr! DR. LENHARDT BALÁZS (Jobbik) : Köszönöm. Lázár képviselőtársam hozzászólásá ban volt egy cinikus kijelentés, hogy a politikusok fokozott felelősséggel járnak el a rájuk ruházott bizalom mentén. Azt kell mondjam, hogy aki az elmúlt húsz évben Magyarországon élt és nyitott szemmel járt, az sajnos ezt a kijelentést már nem tudja komo lyan venni. Szerencsére nincs köztünk itt a mellettem levő padsorokban Verók István, VI. kerületi szocialista polgármester. (Közbeszólás: Már nem az!) Neki sötétzárkában lenne a helye. Szerintem emlékeznek rá önök is, ő volt az, aki kijelentette, amikor a Balettintézetet, az Andrássy úton levő palotát, ami szerény becslés szerint másfél milliárdot ért, és egy olyan százmilliós értékbecslés után sikerült értékesíteni, Verók István azzal védekezett, hogy ő politikus, ő nem felelős azért, ő nem egy értékbecslő , neki semmilyen egyéb felelőssége nincs, csak politikai. Őt a választók azzal bízták meg, hogy képviselje őket és a pártot. Ő az értékbecslés alapján járt el, és ennyiért tudták értékesíteni. Ez egy felháborító és cinikus érvelés volt, és azt kell mondjam , hogy ez jellemző az elmúlt húsz évre. Tehát sajnos a realitás most ez. Nagyon szeretnénk látni, hogy az új kormány a nemzeti együttműködés jegyében ezt forradalmian máshogy fogja alakítani, de sajnos eddig ez volt a gyakorlat. (Lázár János: Nálunk megnéz hetsz minden szerződést, barátom!) Tehát akkor ne próbáljuk azt beállítani, hogy itt minden szép és minden jó, és hogy a politikusok tényleg a közjó szeretetétől áthatva, az önérdekre cseppet sem gondolva intézték eddig a köz ügyeit. Köszönöm. (Taps a Jobb ik soraiban.)
