Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 23 (51. szám) - Egyes büntető tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - VOLNER JÁNOS (Jobbik):
3011 ELN ÖK (Balczó Zoltán) : Felszólalásra következik Volner János, a Jobbik képviselője. Képviselő úr, parancsoljon! VOLNER JÁNOS (Jobbik) : Köszönöm szépen, elnök úr. Ott folytatnám, ahol ez előtt abbahagytam: az előzetes letartóztatás szabályainak technikai megse gítésével kapcsolatban abbamaradt egy beszélgetésünk Bárándy képviselőtársammal. Képviselő Úr! Én azt gondolom, hogy ha van valami, amiben egyetérthetnek országgyűlési képviselők, azt felesleges politikával tönkretenni, tehát ha ebben akár egy összparlamen ti egyetértés van, hogy széleskörűen alkalmazzuk a bokára kattintható GPSjeladókat, és ezzel tegyük ésszerűbbé a büntetésvégrehajtás rendszerét - nem utolsósorban egyébként olcsóbbá és egyes emberekkel szemben sokkal méltányosabbá , akkor nem gondolom a zt, hogy ezen különösebben hajba kellene kapnunk, csak azért, mert egyébként politikailag szemben állunk, és esetleg egyéb feszültségek vannak a pártjaink között. Tehát én azt gondolom, hogy ez egy tipikusan ilyen cél, amelyben egyet lehetne érteni. Megjeg yzem, hogy amikor kormányoldali politikusokkal beszélgettünk ezekről a kérdésekről, akik rendészettel foglalkoznak, ők maguk is egyetértettek azzal; a legkomolyabb ellenérv az volt, hogy egy ilyen rendszernek azért meglehetősen nagy a kiindulási költsége. Be kell indítani természetesen, azonban én azt gondolom, hogy érdemes volna a Belügyminisztériumnak egy hatásvizsgálatot végezni, ami monitorozza ennek a büntetésvégrehajtásra gyakorolt hatását, és természetesen monitorozza ennek anyagi vonatkozásait is, és akkor ebből kapnánk egy olyan korrekt eredményt, amelynek alapján a képviselők itt a Házban megalapozottan tudnának arról dönteni, hogy ez a dolog most megére annyit vagy sem; meggyőződésem, hogy igen, úgyhogy ezt én mindenképpen indokoltnak tartanám. Nagyon fontosnak tartanánk azt, ami ebből a törvényjavaslatból kimaradt, a Jobbik programjában már szerepelt: ez a bűnügyi ellenőrző felügyelet bevezetése lenne, amely részint kiválthatná a hatósági kényszerintézkedéseket, illetve a helyükbe léphetne. Megg yőződésünk, hogy a társadalomba visszabocsátott bűnözőknek - főleg, ha erőszakos bűncselekményeket követtek el, vagy olyan mértékű volt a társadalom érdekeinek veszélyeztetése a cselekményük által , ezeknek az embereknek a mozgását, kapcsolattartását kont rollálni szükséges. (10.50) Megjegyzem egyébként, tehát ez sem egy ilyen Istentől, anyától elrugaszkodott ötlet, ezt a világon mindenhol végzik a rendőrségek, igyekeznek kontroll alatt tartani ezeket az embereket. Megjegyzem, ez nemcsak a társadalom érdeke , hanem az elkövetőé is, hiszen ha valaki folyamatosan figyeli azt, hogy hová jár, mit csinál, milyen tevékenységet végez, akkor neki is jóval nagyobb esélye lesz visszailleszkedni a társadalomba, minthogyha ismét a bűntársai közelébe kerülne, és a bűnismé tlés veszélye megint csak megnőne a környezetében. Tehát ez is egy olyan kérdés, amin el kellene gondolkodni. A bűnügyi ellenőrző felügyeletnek lehetnek olyan vonatkozásai, hogy időben vagy térben korlátozzuk ezeknek az embereknek a mozgását. Ez ugye, péld ául azt jelenti, hogy az éjszakai órákban nem fog egyedül csatangolni, nem fog játéktermek közelébe menni, ahol a félkarú rabló nagyon hamar elnyeri a pénzét, azután ezt a pénzt kénytelen lesz “természetesen” beszerezni bűncselekmények elkövetéséből. Tehát egyszerűen ez egy egyszerű, logikus rendszer, amely gyakorlatilag a nyugati országok sikeres gyakorlatán alapul, s a rendészeti bűnmegelőzést szolgálja. Ezt tehát mindenképpen indokolt lenne visszavezetni. Meggyőződésünk az, hogy ez a jelenlegi rendszer o lyan szempontból rossz, hogy egyrészt egyes esetekben túl enyhe, más esetekben túl szigorú kényszerintézkedéseket alkalmaz a bűncselekmény gyanújába esett személyekkel szemben, a társadalomba pedig gyakorlatilag minden érdemi kontroll nélkül engedi vissza az elkövetőket, attól függetlenül, hogy a társadalmi veszélyességük milyen szintű, milyen fokú. Ez tehát egy olyan kérdés, amit mindenképpen át kellene gondolni a későbbiek
