Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 23 (51. szám) - Egyes büntető tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik):
3002 Én arra buzdítanám a tisztelt kormánytöbbséget, hogy legyenek forradalmiak e téren is, illetőleg emlékeztetném önöket arra, hogy 2001. március 1jétől az első Orbánkormány nagyon helyesen, nagyon támogathatóan egy valóban forradalmi megoldást alkalmazott, amely liberális körökben teljesen kiverte a biztosítékot, illetve európai szintű vitákat is gerjesztett. Itt az életfogytig tartó szabadságvesztés akkori reformjára gondolok, ugyanis legjobb tudomásom szerint Magyarország egyedülálló abban, és nagyon helyes, hogy ebben egyedülállóak vagyunk, amely szerint nálunk az életfogytig tartó szabadságvesztés ténylegesen életfogytig is tarthat abban az esetben, ha a bíró él azzal a Btk.ban foglalt lehetőségével, jogával, hogy már az ítéletben kizárja a feltételes szabadságra bocsátását az életfogytiglanra ítélt elkövetőknek. Nagyon helyes, hogy a Fidesz jelentősen megemelte a legkorábbi szabadságra bocsátás időtartamát. Jól tudjuk, hogy korábban nagyon sokszor módosultak az életfogyt iglan szabályai, volt olyan, hogy a legkorábban 20 év, majd később 15 és 25 év, majd később 20 és 30 év között lehetett legkorábban feltételes szabadságra bocsátani ezeket a rendkívül veszedelmes, a társadalomra kiemelten veszélyes elkövetőket. Azzal együt t nagy probléma, hogy a bevett gyakorlat az, hogy sajnos a 20 vagy 30 év elteltével ezeket az embereket ki is engedik. Gondoljunk csak arra, tisztelt képviselőtársaim, hogy nagyon komoly életellenes elkövetők olyan cselekményeket valósítottak meg, amelyek jogos felháborodást váltanak ki még akár 1015 év elteltével is. Gondolok itt például a “százhalombattai rém” néven elhíresült elkövetőre, de sorolhatnék még egyéb megrögzött bűnözőket is, akik kifejezetten büszkék arra, amit tettek, és már azzal fenyegeti k a társadalmat, hogy 5, 10 vagy 15 év múlva, amikor a fegyházból szabadulnak - idézem szó szerint az egyiküket - galádabbnál galádabb bűncselekményeket kívánnak elkövetni, megbánásnak a legkisebb jelét sem tanúsítják. Igazából miért kell azt megvárni, hog y legalább még egy ember az életével fizessen azért, hogy ezeket aztán végképp ki lehessen zárni a társadalomból? Tehát ahogy 2001. március 1jétől, nagyon helyesen, lehetőséget teremtettek arra, hogy ténylegesen életfogytig tarthasson az életfogytiglani s zabadságvesztés, úgy, kérem, gondoljuk át ezt alaposan. Nem ismerek olyan nemzetközi szerződéseket, egyezményeket, amelyek előírnák nekünk, kötelezettségként rónák ránk azt, hogy a 20. életév betöltése előtt nem lehet senkit a jogrendszer legsúlyosabb bünt etésével sújtani. A halálbüntetés esetén talán még esetleg a Mansfeldüggyel kapcsolatban el mind a bizo ezt fogadni, de felhívnám arra a figyelmüket, hogy ha esetleg életfogytiglanra ítéléssel kapcsolatban valamifajta justizmord történne, akkor a bünteté s jellegéből adódóan ez a sérelem még reparálható, hiszen az elkövető még él, és minden lehetőség megvan arra, hogy egy megalapozatlanul meghozott bírói ítéletet felülvizsgáljanak, és ha valóban ártatlanul ítéltek valakit erre a nagyon súlyos büntetésre, a kkor később még jogi értelemben véve elégtételben tudják részesíteni, illetőleg elégtételben részesülhet. Nagyon kérem önöket, hogy ne valamifajta politikai vagy szakmai presztízsszemlélet hajtsa önöket, amikor a Jobbiknak ezt a módosító indítványát áttanu lmányozzák, illetve erről az indítványról döntenek, hiszen - mint ahogy az előbb is említettem - a társadalom megnyugtatása szempontjából ez nagyon üdvözítő és óriási előrelépés lenne. Ne várjuk meg azt, hogy legalább még egy olyan súlyos cselekményt kellj en valakinek ahhoz elkövetni, hogy véglegesen kizárják a társdalomból, ugyanis napnál világosabb az, hogy az ilyen elkövetők javarészt javíthatatlanok, kezelhetetlenek, és csak és kizárólag a teljes elszeparálás jelenthet megoldást és megfelelő védelmet a társadalom számára. Végül, de nem utolsósorban szeretnék néhány gondolatot megosztani önökkel azzal kapcsolatban is, amely ebből a javaslatcsomagból kimaradt, és valóban záros határidőn belül újra kellene tárgyalnunk. Egyrészt a már a felszólalásom korábbi részében is említett életfogytiglannal kapcsolatos szabályokat is érdemes lenne újra átgondolni, illetőleg a különös vagy többszörös visszaesőként történő elkövetést, aminek halmazati vagy összbüntetés esetén kiszabható 20 éves szabadságvesztési felső hat árát érdemes lenne megemelni akár 25 vagy 30 évre is. Természetesen nem kívánjuk az angolszász jogrendszerből átemelni a kumuláció elvét, ahol adott esetben több száz
