Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 23 (51. szám) - Egyes büntető tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik):
3001 frakciója által benyújtott módosító javaslatok érintik a zaklatás, a rongálás, az eljáró vagy szolgálati közeg elleni erőszak, illetőleg a fogolyszökés tényállása it. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy itt további szigorítást javasoltunk, minden kategóriában legalább eggyel magasabb büntetési tétel kiszabását tartjuk indokoltnak, ugyanis legfőbb ideje visszatérni nemhogy a drákói, hanem - hogy magyar pél dát mondjak - a Szent Lászlói szigorhoz. Van a törvényjavaslatnak rögtön az elején egy másfélsoros rendelkezése, amely, úgy látom, eddig mindenkinek a figyelmét elkerülte, holott rettentő nagy horderejű, és meg kell mondjam önöknek, már joghallgató koromb an sem értettem, hogy ez milyen alapon, milyen indokkal került bele a büntető törvénykönyvbe. A törvényjavaslat 2. §áról beszélek, amely a Btk. 40. § (3) bekezdését érinti, amelynek értelmében életfogytig tartó szabadságvesztés azzal szemben szabható ki, aki az elkövetéskor a 20. életévét betöltötte. Hát, kérem szépen, ez egész egyszerűen érthetetlen! Kérem is tisztelt államtitkár urat, válaszolja meg nekem, hogy ennek mi az oka, illetve miért ragaszkodnak ennek a fenntartásához, ráadásul ezt átvezetnék a vonatkozó rendelkezések révén az úgynevezett három csapás néven elhíresült javaslatokhoz illesztve. A Btk. teljesen jogosan külön jogi kategóriaként kezeli a fiatalkorúakat. A fiatalkorúakra külön rendelkezések vonatkoznak az életfogytig tartó szabadságves ztés kapcsán is, hiszen ha valaki a 14. és 16. életéve között követ el olyan bűncselekményt, amelyre felnőtt korúként akár életfogytig tartó szabadságvesztés is kiszabható volna, akkor tíz év, ha ugyanezt 16 és 18 éves kora között teszi, akkor tizenöt év s zabadságvesztés a büntetés felső határa. Ez ebben a vonatkozásban érthető. Viszont jól tudjuk, hogy a 18. életév betöltését követően a 18. és 20. életév közötti idő ilyen értelemben az életfogytig tartó szabadságvesztéssel összefüggésben büntetőjogi légüre s térként értelmezhető, ha úgy tetszik, ugyanis ez a fiatal felnőtt életkor - amely a bírói gyakorlat szerint körülbelül a 18.tól a 25. életévig tart - a büntetés kiszabásának keretében enyhítő körülményként ugyan értékelhető, figyelembe vehető, de semmi ok nincs arra, hogy külön rendelkezéseket vezessünk be erre. Ezért a Jobbik frakciója azt kéri, azt indítványozza módosító javaslat formájában, hogy ezt a passzust módosítsuk arra a megfogalmazásra, amely szerint életfogytig tartó szabadságvesztés azzal sz emben szabható ki, aki a bűncselekmény elkövetésekor a 18. életévét betöltötte. Ennek természetesen egyéb indokai is vannak, tisztelt képviselőtársaim. Nem vagyok pszichológus, de azt azért tudom - s remélem, önök is tisztában vannak vele , hogy a 18. éle tév betöltésével a személyiségjegyek oly módon rögzülnek, hogy különösebb javulás az elkövető személyiségében nem várható. (10.10) Másrészt beszéljünk nyíltan arról, hogy ugyanúgy, mint ahogy korábban körülbelül két tucat bűncselekmény esetén lett volna ki szabható a halálbüntetés, ugyanígy jó két tucat bűncselekmény esetén kiszabható most az életfogytig tartó szabadságvesztés, de gyakorlatilag a bíróságok, illetve a bevett bírói gyakorlat szerint az emberölés súlyosabban minősülő eseteinél került kiszabásra korábban a halálbüntetés, a halálbüntetés hatályon kívül helyezése óta pedig az életfogytig tartó szabadságvesztés. Tehát igazából itt az emberölés súlyosabban minősülő eseteiről van szó a gyakorlat szerint, ezért nem látjuk annak indokát, hogy a 18. és 2 0. életév között egy nehezen értelmezhető, mint ahogy az előbb említettem, légüres térben mozogjunk, és aki, mondjuk, a 18. és 20. életéve között követ el egy súlyos életellenes cselekményt egy vagy több ember életét kioltva, az ugyan miért ússza meg esetl eg 15 évig vagy halmazati és összbüntetés esetén 20 évig tartó szabadságvesztéssel. Másrészt pedig, úgy hiszem, hogy a társadalom igazságérzetét is helyreállítaná, a közhangulat szempontjából is megnyugtató lenne, ha ezeket a lazításokat megszüntetnénk, ug yanis jól tudjuk, hogy ebben az életszakaszban, ebben az életkorban igen gyakoriak, pontosan nagyon gyakoriak ezek a súlyos élet és testi épség elleni bűncselekmények, és gyakran az elkövetők jót nevetnek azon, hogy a jogrendszer legsúlyosabb büntetését ne m tudjuk velük szemben kiszabni.
