Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 17 (48. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat; az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetési javaslatáról; a Költségvetési Tanács véleménye a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetési javaslatár... - ELNÖK (dr. Latorcai János): - KISS PÉTER (MSZP):
2545 húsz évig fennállt Magyarország és a nyugateurópai vagy akár a velünk együtt csatlakozó országok viszonyrendszerében, miszerint folyamatosan különféle okokból, de jóval kevesebbet költöttünk aktív munkaerőpiaci politikákra, azaz nem általában a foglalkoztatásra, nem általában foglalkoztatásbővítésre és foglalkoztatási képességek javítására, hanem a konkrét feladatok megoldására, nos, ez a hátrány nemcsak hogy tovább él, hanem tová bb erősödik azáltal, hogy míg korábban az európai országok erre szánt pénzének, tehát aktív munkaerőpiaci forrásokra szánt pénzének egyharmadát használta fel csak Magyarország erre a célra, ez az arány tovább romlik. Ez húsz év átlagában a GDP 0,2 százalé ka volt, aztán növekedett az ezredfordulót követően 0,6 százalékra. Ma ez Európában átlagosan 1,82 százalék körüli érték. A mostani javaslat ebben az arányban is, mértékében is visszalépést tartalmaz. Tehát sajnos ebből a szempontból joggal megalapozható az az állítás, hogy bővülő piaci viszonyok hiányában, másik oldalról munkaerőpiaci kínálat hiányában és ezt ösztönző politikák forrásának hiányában a foglalkoztatás a várakozásokkal és az amúgy egyébként helyénvaló célokkal együtt sem fog bővülni, sőt saj nos azt lehet mondani, hogy önök onnan veszik el a forrásokat, ahol ma Magyarországon a legnagyobb feszültség van. Ez a közfoglalkoztatásra szánt források szűkítése. A tavalyi, illetve a tavaly eldöntött, idénre vonatkozó 92 milliárdos mérték helyett 64 mi lliárdra csökken a közfoglalkoztatásra, a közmunkára szánt pénzek mennyisége. Ez azt jelenti, és itt most a Költségvetési Tanácsnak idézem az elemzését, hogy mintegy 1718 ezer fős csökkenést kell prognosztizálni a közmunkaprogramokban. Azok körében kell e zt a csökkenést prognosztizálni, akik egyébként a létnemlét, az inaktívaktív határán vannak, akik a mai munkaerőpiacon a legfontosabbak, akikről az önök tevékenysége - legalábbis szavakban is - szól, hogy visszajöjjenek, hogy ne segélyből éljenek, hanem a saját teljesítményükből boldoguljanak. Nos, a munkaerőpiac bővítése a közszférában ebben az értelemben nyilvánvalóan nem valósul meg. Önök azt mondták, hogy 3040 ezer fővel is csökkenni fog a közszférában foglalkoztatottak száma, csak ebben az esetben e z sajnos nem megtakarítás, mert bár a közmunkások a közszférában számoltatnak el létszám szerint, de ahogy látjuk, a közszférában dolgozó közalkalmazotti és köztisztviselői körben a bérviszonyok pillanatnyilag lehetővé teszik a szinten tartást, de a közmun kások körében való csökkenés így összességében a közszféra foglalkoztatását 1820 ezer fővel legalább csökkenti. A versenyszférában ugyanez egy szerény GDPbővülés mellett lényegében csak 12 ezer fős bővülést hozhat. Összességében: a foglalkoztatás a Költ ségvetési Tanács elemzése szerint és a mi párhuzamos véleményünk szerint is inkább csökken, mint hogy stabil, stagnáló maradna. (8.20) Ebből az a sajátos helyzet áll elő, hogy egyszerre fog csökkenni Magyarországon a foglalkoztatás, valamelyest az ellátott munkanélküliek létszáma, ebből következően pedig az itteni elemzés szerint több mint 30 ezer fővel növekszik az inaktívak száma, azaz azok száma, akik nem tudnak dolgozni, és semmilyen olyan ellátásban nem részesülnek, amelyik a munkaerőpiacra vihetné őke t vissza. Még messzebbre kerülnek Magyarországon attól, hogy öngondoskodók legyenek, hogy a saját erejükből boldoguljanak. Ez kettős értelemben is távolabb van attól, mint amiről itt tegnap és tegnapelőtt a Fidesz vezérszónokai beszéltek, mint amiről Matol csy miniszter úr úgy szólt, hogy ennek a költségvetésnek a pillére a foglalkoztatás. Nos, ha ez a pillére ennek a költségvetésnek, akkor erre a pillérre ne tessék építeni a következő időszakban, tessék ennél egy jobb pillért építeni a foglalkoztatást illet ően! Ez sok millió ember számára jelentene esélyt, kiutat. Mondhatnák erre - mondják is, helyesen , hogy az atipikus foglalkoztatások támogatása bővítheti a hazai foglalkoztatást. Egyet is értenék vele, ha ez egy bővülő munkaerőpiacon valósulhatna meg. De felhívom arra a veszélyre a figyelmet, hogy az atipikus foglalkoztatás kedvezményezése egy nem bővülő munkaerőpiacon, sőt inkább egy szűkülő munkaerőpiacon a korábbi nyolcórás munkák átírását jelenti négyórásra - ez a húszéves tapasztalat , ami azt jelen ti, hogy nagyobb nyomás lesz a feketegazdaságon, amivel szemben érdekeltséggel és ellenőrzéssel
