Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 17 (48. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat; az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetési javaslatáról; a Költségvetési Tanács véleménye a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetési javaslatár... - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP):
2546 közösen kell fellépni. Nehogy félreértsék, a hozzászólásomban nem azt akarom hangsúlyozni, hogy nem az egyik kiindulópont éppen az atipikus foglalkoztatások bőv ítése, kedvezményezése Magyarországon. Ez jó irány, de ezt az irányt csak akkor lehet tartani és jól felhasználni, ha más gazdaságpolitikai intézkedésekkel, mint utaltam rá, beavatkozásokkal az öt plusz két kulcsterületen elősegítjük, hogy amúgy legyen egy fajta szívás a munkaerőpiacon, legyen a munkaidőalap bővülésére irányuló közös tevékenységünk. Szeretnék néhány szót szólni a bérekről is. Ami a közszférát illeti: az anyag nem számol azzal, hogy a 13. havi fizetés 2010. évi kivezetése egy 80 milliárdos bé rtömegtételt jelent az ez évi költségvetésben, s tekintettel arra, hogy ez nincs a következő éviben, ez bizony jelentős problémát okoz a közszféra béreiben, hiszen nulla bértáblával, tehát bértáblaemelés nélkül, mínusz 80 milliárddal indulva ez bizony azt mutatja, hogy a közszférában dolgozók reálkeresete nemcsak az infláció által, nemcsak az adórendszer által 290 ezer forint bruttó havi fizetés alatt, hanem még e mínusz 80 milliárd által is a negatív sávban lesz. Ugyanez a versenyszféra 80 százalékában az adótáblából következően jelent nehézséget, s tudniuk kell, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanácsban eddig kialakult bérajánlat ebben a körben éppen hogy csak az adótábla negatív hatásait ellensúlyozza. Még egyszer mondom, itt van a keresők, a munkavállaló k 80 százaléka abban a 290 ezer bruttó alatti körben, ahol pluszt csak - nem lényegtelen módon - a családi támogatások többlete tud jelenteni, de akiknél ez nem olyan magas - és ez a zöm , azoknál nem fogja ellensúlyozni az adótábla negatív hatását. A bru ttó béremelés tehát maximum az adótáblát tudja kiegyensúlyozni. Az infláció és a nyugdíjjárulék növelése már a reálkeresetek csökkenését hozza magával. Mi ezzel a baj? A baj ezzel az, ami a zsebeken látszik a végén, de ennél talán még nagyobb gondot jelent hosszú távra szólóan az így elmaradt hazai fogyasztás konzekvenciája. Ugyanis azoknak, akik a felső sávokban vannak - önök is tudják jól, a szakirodalom ebben nem vitatkozik , inkább az importfogyasztását és megtakarítását fogja ez a helyzet ösztönözni, azok nem jelennek meg a hazai fogyasztásban olyan erővel, hogy a gazdaságot magukkal hozzák. Tehát a felső 10 százalék importfogyasztására kedvező hatású lépések a bérek alakulásának összességében azt hozzák, hogy újabb pillért veszünk ki a tervezett gazda sági növekedésből, azt a pillért, amelyik az itt elmondottak szerint a fogyasztásra bazírozva akarná megtámogatni ezt. Ennek az újbóli felülvizsgálatát is javaslom. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépe n, képviselő úr. Most Nagy Kálmán képviselő úrnak adom meg a szót, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjából; őt Hegedűs Lorántné képviselő asszony fogja követni. Parancsoljon, képviselő úr! DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ors zággyűlés! A 2011. évi költségvetés alapja egy olyan előző évi költségvetés, amelyre a dezintegráció, a folytonos hiánypótlás, a kórházak ellehetetlenedése, a munkaerőelvándorlás volt jellemző. A kormány vállalta, hogy a 2011. évi költségvetésben fenntart ja és működteti az egészségügyet, némi pluszforrást biztosítva lehetőséget ad a következő évben és az utána következő években egy olyan egészségügyi ellátásra, amely egy jól fenntartható működést eredményez. E vállalás értelmében az egészségügyi kiadásokat 1198 milliárdról 1254 milliárd forintra emelte. Annak ellenére, hogy ez az összeg egy normális rendszerű gazdaságban jelentős emelkedésnek tűnik, a jelenlegi szituációban éppen a hiánypótlásra és a súlyos működtetési nehézségek megszüntetésére elegendő. A z elmúlt időszak hagyományaként ennek a dezintegrációnak az alapja az ellátás bizonytalansága, a betegutak kidolgozatlansága, a kórházak rendkívül rossz gazdasági helyzete, a működési zavarok az alapellátásban, a képzési rendszer szükségletekhez való alkal mazkodásának a hiánya, tehát egy belső problémákkal küszködő egészségügy.
