Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 17 (48. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat; az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetési javaslatáról; a Költségvetési Tanács véleménye a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetési javaslatár... - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz):
2543 jövedelemarányos befizetések abszolút értékben kicsik. Nyilvánvaló, hogy ha foglalkoztatási pr oblémák vannak, és több százezer munkanélküli van az országban, akkor megint csak a járulékbefizetések sínylik ezt meg, és nyilvánvaló, hogy a vállalkozásélénkítés, a munkaadók terheinek csökkentése, a munkaadói járulékcsökkentés is azt “eredményezi”, hogy ennek a nagy szolidaritási alapnak a bevételei csökkennek. A lakossági igényei, szükségletei ugyanakkor növekednek az egészségügyi ellátással kapcsolatban, az orvosi lehetőségek és a gazdasági megengedhetőség között egyre nagyobb a feszültség. Mármár nin cs menedzsment, amivel ezt kezelni lehet. Nehezíti a 2011. évi költségvetés előkészítését, elfogadását az is, hogy bizonyos csontvázakat is észlelünk, amelyek kidőlnek a szekrényekből. Így például sajnos az elmúlt évek elhibázott egészségpolitikája létreho zta a kistérségi egészségházakat, amelyeket nagyon nehéz lesz tartalommal megtölteni, nagyon nehéz lesz működtetni. Nyilvánvaló, hogy ezek működtetéséhez többletforrásokra van szükség. Vagy gondolok például az Országos Rehabilitációs Intézet befejezésének szükségességére. Ez is a 2011es évre marad, 3,1 milliárdot kell költenünk a befejezésre. És ha végiggondolom, hogy ennek a nagy rehabilitációnak az indulása 6,3 milliárd forinttal terveztetett, és most már 18 milliárdnál tart, akkor az emberben kérdések v etődnek fel, hová lettek ezek az irdatlan pénzek, miért nem sikerült időben, a tervezetteknek megfelelően befejezni ezt a létesítményt, miért ránk marad ennek is befejezése, minden költségvetési, pénzügyi terhe. Egy kicsit részletesebben szólva a 2011. évi költségvetés tervezetéről, örömmel kell nyugtáznunk azt, hogy a háziorvoslásra némileg több pénz jut, ez egy jó szinten tartásra elegendő. És talán elegendő, ez a remény él bennünk, hogy a háziorvoslást motivációkkal, pénzügyi motivációkkal is segíteni le hessen abban a korábban is meglévő törekvésében, hogy népegészségügyi feladatokat vállalva például az egészségügy egyik világcsúcsát jelentő, életkorhoz kötött kötelező védőoltások vagy egyéb vakcinációs programok kapcsán a népesség egészségi állapotának j avítása irányába lépjünk tovább. A háziorvosok ebben elkötelezettek, és örülünk annak, hogy a kondícióikat legalábbis megőrizhetik, talán a forrásaik még egy kicsit nőnek is, az előbbiek miatt is meg amiatt is, hogy magyar egészségügy nem boldogul akkor, n em tudjuk a szakellátás strukturális finanszírozási nagy kérdéseit megoldani, ha a lakóhely közelében a véglegesség igényével, definitív irányultságával nem történik meg a tömegek meggyógyítása. Örülünk annak, hogy a szakellátás némi mozgásteret kapott a s truktúra átalakításában. Most készül, és előttünk van már az az egészségügyi törvénycsomag, amelyik a merev korlátozásokat, amelyek eddig az egész rendszert a kapacitások újragondolására vonatkozóan, az intézeteken, szakellátó intézeteken belül kapacitását rendezésre vonatkozóan megkötötték, valamelyest oldja. Úgy tűnik, hogy ebben bizonyos mozgástereket bírunk, tehát remény van arra, hogy ebben a nem túl nagy költségvetési mozgástérben, gazdasági mozgástérben mégiscsak elkezdjük a betegellátáshoz igazítva, a szükségletekhez, méghozzá a térségi, területi szükségletekhez igazítva az eltorzított kapacitások újrarendezését. (8.10) Ezzel a finanszírozás kérdése területén is a legnagyobb gondokat el tudjuk kezdeni kezelni. Itt elsősorban a teljesítményvolumenkorl átra gondolok, amely egy teljesen idegen rendszer az outputfinanszírozási, teljesítményelvű finanszírozási rendszerhez, és amelyet mindenképpen fel kell lazítani, mert ha ez nem történik meg, akkor nem fogjuk hagyni a méregdrága technológiai rendszereket alkalmazó nagy intézeteket dolgozni. Akik itt ülnek, egészségügyben jártas szakpolitikusok, pontosan tudják, hogy mire gondolok. A teljesítményvolumenkorlát rendszere, ami ma még él, fenntarthatatlan. Úgy tűnik, hogy a 2011. évi költségvetéstervezet némi nemű mozgásteret enged ebben a kérdésben is. Örülünk annak, hogy mód nyílik mentőautók beszerzésére, látjuk a költségvetésben, erre 1,75 milliárdot szán a kormányzat, és örülünk annak is, hogy vissza lehet pótolni a ronccsá lett helikoptert, ami a mentéshe z, a sürgősségi ellátáshoz nélkülözhetetlenül szükséges.
