Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 16 (47. szám) - A szovjet megszállást követő szocialista rendszerek által biztosított politikai nyugdíj-privilégiumok megszüntetéséről és a szocializmus áldozatainak társadalombiztosítási kompenzációjáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - DR. KISS SÁNDOR (Jobbik): - ELNÖK (Jakab István): - DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP):
2529 kívánunk egy társadalmat berendezni, akkor nem lehet bármilyen jogos felháborodásból sem olyan eszközökhöz nyúlni, olyan elveket lábbal tiporni, amely eszközök, illetve amely elveknek a lábbal tiprása pontosan azt a rendszert jellemezte, amivel szemben egyébként egy új demokrácia képviselői fel kívánnak lépni. Igen, ennek a felszámolatlan morális kr ízisnek, ennek a morális adósságnak a folyománya az, hogy még az elmúlt években is előfordulhatott olyan, hogy itt, a Nándorfehérvári teremben a magyar kormány képviselőivel egy befektetői csoport képviseletében az Államvédelmi Hatóságnak egy egykori tiszt je tárgyalt. Igen, ezek tünetek, és nem elég ezeket a tüneteket kezelni, valóban kellenek olyan nagyon erős erkölcsi lépések, amik segítenek ezt a morális adósságot lebontani, segítenek ezt a morális adósságot úgy lebontani, hogy közben hűek maradjunk azok hoz az elvekhez, amelyek alapján a harmadik köztársaság 198990ben létrejött. Ezért támogattuk ennek a törvényjavaslatnak a megtárgyalását, ezért gondoljuk azt, hogy ahhoz, hogy ezt a morális adósságot föl lehessen számolni, elengedhetetlenül fontos, hogy az Országgyűlés végre megnyissa az ügynökaktákat, végre szabadon megismerhetőek legyenek a múlt titkai, a múlt iratai. A Lehet Más a Politika egyébként ezzel kapcsolatban, ha nem érkezik záros időn belül kormányzati előterjesztés, meg fogja tenni a maga t örvényjavaslatát. Viszont pontosan annak a módja, hogy ezeket az erkölcsi adósságokat, ezt a morális adósságot hogyan kívánjuk rendezni, nagyon is sokat számít abban, hogy ezt az új rendszert milyen erős erkölcsi alapzatra állítjuk. Éppen ezért nagyon nem mindegy az, hogy egy ilyen törvény, ami, azt gondolom, hogy csak egy tétel abban, hogy ezt a morális adósságot föl lehessen számolni, milyen módon jön létre. Itt többen utaltak már a képviselőtársaim közül arra, hogy egyrészt a kör meghúzása, definiálása, hogy kiknek a nyugdíjprivilégiumairól van szó, meglehetősen szerencsétlenül került meghatározásra. Most nem szeretnék ebbe belebonyolódni, ez leginkább egy részletes vitának lenne a tárgya, de egész egyszerűen vannak olyan kategóriák, amik nem léteztek, t ehát egyszerűen történelmietlenek. Megint más esetben, gondolok itt különböző egyházi személyekre, a törvény végrehajtása egyelőre beleütközik az iratnyilvánosság rendezetlenségébe. Más esetben pedig arról van szó, hogy addig, amíg a nyugdíjprivilégiumok megszüntetését célozza ez a törvény, ezzel egyetértünk, senki azért pluszhasznot, pluszérdemrendet ne viselhessen, ne húzhasson, mert egyébként egy diktatúrának volt eminens működtetője, ezzel egyetértünk, de itt a privilégiumok megvonásáról van szó. Gyako rlatilag valakinek a nyugdíját a nyugdíjminimum alá csökkenteni, ez, tetszik, nem tetszik, de nem elfogadható egy jogállamban, nem elfogadható egy olyan jogállamban, ahol egyébként a szociális biztonsághoz való jog - ahogy egyébként az önök indokolása is e rre utal - szintén egy alkotmányos alapjog. Tehát itt, ha úgy tetszik, a mérték, hogy mi az, amire célzunk, és mi az, amit megvonunk, igenis nem pusztán mennyiségi kérdés, hanem nagyon súlyosan érinti a törvényjavaslat minőségét. Természetesen nagyon fonto s azt is pontosan meghúzni, hogy kiket tekintünk áldozatnak. Igen, nem szeretnék belemenni abba a játékba, amibe nagyon sokan belementek az elmúlt húsz, sőt nyugodtan mondhatom, az elmúlt ötven évben, amikor pontosan azzal próbálták megúszni a tisztázásoka t, a szembenézéseket, hogy gyakorta összemosták a tetteseket és az áldozatokat, illetve relativizálták az áldozatok kilétét. Nem csak a ’89 előtti történetekre lehet gondolni, lehet nyugodtan gondolni 2006 őszére is, de nem szeretnék belemenni. Pusztán csa k arra hívnám fel a figyelmet, hogy valóban nem csak olyanokról van szó, akiket egyébként törvénytelen ítélet sújtott, olyanokról is szó van, akiknek egész egyszerűen - idézőjelben használom, hogy “csak” - a karrierjüket törték derékba, olyanokról is szó v an, akiket egész egyszerűen a pártállam emberei akár még a nyolcvanas években is kicsináltak és lehetetlenné tettek. És olyanokról is szó van, akiket adott esetben ítélet nélkül tartott fogva az ÁVH és veretett agyon. Tehát, miközben én üdvözlöm azt a szán dékot, hogy itt nem pusztán valamiféle bosszú vezérli a jogalkotót, hanem van egy javaslat arra nézvést, hogy hogyan lehet az adósságot abban az
