Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. szeptember 13 (29. szám) - Az afganisztáni békemissziós küldetés közben elhunyt magyar katonák haláláról - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Kövér László): - DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök:
26 általában, hogy Magyarország a Jóisten rendelése folytán valahogy a tudás földjének tűnik - egy fontos elem, jó kiindulópont. De az én álláspontom egyúttal az, hogy ha nem leszünk ver senyképesek a többi középeurópai országgal adórendszerünket illetően, akkor nem tudunk felzárkózni a nálunk fejlettebb nyugateurópai országokhoz. Tehát függetlenül attól, hogy filozófiailag mit gondolunk erről, függetlenül attól, hogy jólesike ez vagy n em, szerintem a magyar gazdaságnak az az érdeke, hogy egy adóversenybe bocsátkozzék, nevezzen be ebbe az adóversenybe, és nyerje meg a középeurópai adóversenyt. A legegyszerűbb, legjobban átlátható, és a munkát leginkább támogató adórendszerre van szükség ünk. Ha ez sikerül, akkor fel fogunk zárkózni a nyugateurópai államokhoz, és lehetőség lesz olyan intézkedésekre is, amelyeket egyébként ön joggal és helyesen jelölt meg mint az ország előtt álló fontos célokat. Meg kell ismételnem, amit korábban mondtam: szerintem bántó, sértő azokra az emberekre nézve, akik becsületes munkával mások háztartásában dolgoznak, hogyha lenéző jelzőket és rosszízű kifejezéseket használunk rájuk nézve. Tehát továbbra is azt kell mondanom, hogy ne nevezzük cselédnek azokat az em bereket, akik nem érzik magukat cselédnek. Miért nem hagyjuk meg nekik a jogot, hogy ők eldöntsék, hogy ők kicsodák? Miért nem nevezhetik meg ők saját magukat? Miért kell önöknek megnevezni őket, mikor egyébként ők tisztességes családanyák és családapák, a kik azért dolgoznak, hogy fenn tudják tartani munkából magukat és a családjukat? (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.) Miért szükséges őket ilyen méltatlan helyzetbe hozni? (Taps a kormánypártok soraiban.) Ezért továbbra is szeretném megismételni, illetve ú ja szeretném megismételni az önök számára azt, hogy számunkra nehezen fölfogható az a gondolkodásmód, amely elfogadhatónak tartja, hogy valaki a jövedelméből, mondjuk, kaszinózzon, elverje, ha úgy tetszik, és ehhez az államnak nincs egy szava, de ha ugyane zt a pénzt arra használja, hogy egy másik embernek munkát adjon, akkor azonnal büntetni kezdjük, adó alá vonjuk, és eljárásokat indítunk vele szemben. Miért kellene? Miért nem adjuk meg a magyar embereknek azt a jogot, hogy abból a pénzből, amit már egysze r megkerestek, adót fizettek utána, maguk döntsék el, hogy mire kívánják költeni, és miért nem örülünk annak, ha nem elverik, hanem egy másik embernek adnak ebből munkát, ezzel újabb és újabb családokat segítve a tisztességes emberi élethez? Mi ebben a ros sz? Már nagyon régóta hallgatom az önök ellenérveit, de föl nem foghatom, hogy mi ebben a rossz. Abban önnek igaza van, hogy jó lenne, ha ezek az emberek még munkavédelmi intézkedéseket is élvezhetnének, de tudja, ennek az alkalmazásnak az a sajátossága, h ogy ez csak korlátozottan lehetséges. (14.30) És itt jutunk el ahhoz a kérdéshez, amit ön jogosan vetett fel, hogy mitől lesznek a magyar munkavállalók majd védettek. És én örülök annak, hogy a szakszervezetek és a munkástanácsok igyekeznek ott, ahol a sér elmek történnek, megvédeni a munkavállalókat, ez helyénvaló. De szeretném jelezni önöknek, hogy ez már csak reakció. Tehát ha azt akarjuk, hogy Magyarországon a munkaadók tisztességesebben bánjanak a munkavállalókkal, többet fizessenek nekik, és jobb munka lehetőségeket, emberségesebb körülményeket biztosítsanak, ahhoz elsősorban munkahelyeket kell teremteni. Mert a végső megoldás az, hogy fel kell értékelni a magyar munkavállalót. A magyar munkavállalót akkor tudjuk felértékelni, ha olyan gazdasági növekedé s lesz, amely igényli, nagy tömegben igényli az új munkaerőt. És Magyarországon nem munkanélküliség lesz, hanem munkaerőhiány. (Szűcs Erika: Van már, van már!) Ha eljutunk ide, akkor abban a pillanatban fel fog értékelődni a munka, abban a pillanatban azt fogjuk tapasztalni, hogy jobban megbecsülik a munkaadókat. Tehát gazdasági növekedésen keresztüli munkahelyteremtés. És ha az a helyzet, hogy a gazdaság növekedése érdekében újabb és újabb munkahelyek jönnek létre, akkor azzal védjük meg valójában a munkav állalókat. Még egyszer mondom, ez az itt és most, azonnali teendők alól nem mentesíti az érdekvédelmi szervezeteket, munkástanácsokat és szakszervezeteket.
