Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 15 (46. szám) - A Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat; az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetési javaslatáról; a Költségvetési Tanács véleménye a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetési javaslatár... - ELNÖK (Jakab István): - HEGEDŰS TAMÁS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
2299 jellemzően nem nő, így az államháztartási kiadások belső a rányai sem változnak érzékelhető mértékben. A bevételi oldal ugyan nagymértékben átrendeződött, bár ez nem ennek a vitának a része, hanem az adótörvények parlament általi elfogadásával ma már adottságnak tekinthető, ennek ellenére fontos, hogy kitérjünk rá , hiszen a bevételi oldal változásai szükségszerűen kihatnak a kiadási oldalra is. Az adózással kapcsolatban alapvetően kedvező irányú változást jelent a jelentős mértékű adócsökkentés, ami a kis- és középvállalkozásoknál, valamint a gyermeket nevelő csalá doknál jelentkezik. Helyes, hogy az emberek helyett a multikat szorongatja a kormány, és a megszorításokat a korábban rendre extraprofitot hozó ágazatokra és vállalatokra terheli. De kérdés, mitől lesz ez a gyakorlat fenntartható. Az előterjesztésben a ter vezett hiány kisebb, mint a bruttó hazai termék, a GDP 3 százaléka. Ez önmagában helyes törekvés, de nem mindegy, hogy milyen áron érjük ezt el, és önmagában a legkevésbé sem jelent paradigmaváltást, csupán technikai, pénzügyi javulást. Bár ne becsüljük le ennek jelentőségét, hiszen ez megállíthatja az államadósságunk növekedését, talán még mérsékelni is tudja azt, de a valódi, gyökeres fordulathoz ez önmagában kevés. Tisztelt Ház! Amikor a költségvetési előterjesztést értékeljük, természetesen nem a saját programunkat kérjük számon rajta. Hiszen a FideszKDNPszövetség nyerte a választást, a felelősség a kormányzó többségé, de a paradigmaváltás ettől függetlenül elvárható az elmúlt 8 év gazdaságpolitikai zsákutcája után, ami padlóra küldte az országot, s am elynek köszönhetően a régió éllovasából sereghajtóvá váltunk. Mondom ezt mindannak ellenére, hogy a Jobbik értékelése szerint az úttévesztés már korábban, 1990ben, sőt már az azt megelőző években megtörtént, amikor gépiesen alkalmaztuk a Nemzetközi Valuta alap által diktált gazdaságpolitikai feltételeket, és ajtótablakot kinyitottunk a ránk zúduló gyilkos importverseny és privatizációs úthenger, a gátlás nélküli piacvásárlás előtt. Az egykori éllovas pozíció tehát fölöttébb sérülékeny volt, és a magyar gaz daság akkor is sok belső problémával küszködött, és számos időzített bombát rejtett. De kétségtelen, hogy a mélyrepüléshez a szocialisták és liberálisok 8 éves kormányzása kellett; hasonlítsuk össze csak bármely mutatónkat 2002ből vagy 2010ből. Egy ilyen 8 év után okkal várható gyökeres változás. Már csak azért is, mert ezt maga a Fidesz is meghirdette a választási, majd a kormányprogramjában. Ez - ismerjük el - részben meg is történt, de csak féloldalasan. Az általános indoklás szintjén, ha ellentmondáso san is, de érvényesül az új szemlélet, ugyanakkor a költségvetés számaiban ez nem tükröződik. Már említettem azt a problémát, hogy tartósan nem lehet rendkívüli adókra támaszkodni, ez a rendszer így nem fenntartható. Valahogy úgy néz ez ki, mintha nyugtázn ánk a multik adóelkerülő magatartását, monopol- vagy oligopolhelyzetükkel való visszaélését, erőfölényt alkalmazó gyakorlatát, majd közvetve végül is erre hivatkozva - hiszen extraprofitot piaci körülmények között csak így lehet elérni - jól megbüntetjük ő ket egy különadóval; aminek nem a jogosságát vitatjuk, hiszen magunk is támogattuk azokat, csak jelezzük: tűzoltómunkának, a lyukak befoltozására ez jó, de rendszerszintű változást nem eredményez, a válasz ugyanis nem adekvát. Olyan, mint amikor egy bíró n em ad meg egy 11est, amikor az járna, aztán megadja egy olyan esetben, amikor erre nincs különösebb ok. Ha az a gond, hogy a multik kihasználják a jogi szabályozás kiskapuit, és ezzel kivonják magukat a közteherviselés alól, akkor ezeket a kiskapukat kell bezárni. Ez sokkal sziszifuszibb munka, de aligha mondhatunk le róla. Ez ugyanis piactorzító hatás nélkül biztosítaná a bevételek megfelelő szintjét. Piactorzulásra nem szerencsés egy másik torzítással felelni. A problémát a gyökerénél fogva ragadjuk meg, ne elégedjünk meg felszíni kezeléssel! Ezzel egyben a fenntarthatóság is biztosítva lenne. A jelenlegi megközelítésből nem látható, hogy tartósan mi fogja biztosítani a jelenlegi szinten a bevételeket. Ha pedig ezek csökkenni fognak a jövőben, amikor a re ndkívüli adók kivezetésre
