Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 15 (46. szám) - A Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat; az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetési javaslatáról; a Költségvetési Tanács véleménye a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetési javaslatár... - ELNÖK (Jakab István): - HEGEDŰS TAMÁS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
2300 kerülnek, akkor felmerül a kérdés: mégiscsak lesz megszorítás, csak később? Hol kíván a kormány a jövőben megtakarítani? Mi a kormány középtávú jövőképe? Ez az, amire nem kapunk választ a most megvitatott dokumentumból. Külön prob lémát jelent a magánnyugdíjpénztárak és magának a nyugdíjrendszernek a helyzete és jövője, a változások kormányzati szintű intézési módja. Az államosítással mi is egyetértünk, sőt mi javasoltuk elsőként, bár nem egészen így. A Jobbik javaslata szerint a má sodik pillér megmaradt volna, ha nem is a jelenlegi formájában, létrehozva benne egy állami tőkefedezeti rendszert, ami megőrizte volna az egyéni megtakarításokat. Figyelem: nem a felosztókirovó rendszer helyett, az első pillér helyett, hanem amellett. Íg y, ahogy a jelenlegi tervek szerint kinéz, az egyéni megtakarítások egyszerűen bekerülnek majd a közösbe, a felosztókirovó rendszerbe, ami nem csak jogi aggályokat vet fel. Azzal, hogy a második pillér megszűnik, és gyakorlatilag beleolvad az első pillérb e, az explicit államadósság csökkenni fog, de az implicit államadósság a jövőben állami forrásból kifizetendő nyugdíjtömeg növekedése miatt ugyanannyival fog növekedni. Az, hogy az explicit államadósság egy része implicitté válik, önmagában kedvező változá st jelent makrogazdaságilag. De az implicit államadósság olyan, mint egy kvázi hitelfelvétel. Márpedig alapvető szabály a költségvetési gazdálkodásban, hogy hitelből nem szabad folyó kiadásokat fedezni, csak fejlesztést. Most mégis ez történik. (20.40) Ter mészetesen első ránézésre érthető az indoklás, hogy az állami nyugdíjrendszer egyensúlyát, finanszírozhatóságát ma is biztosítani kell, csakhogy, ha ezt ilyen módon és ilyen áron biztosítjuk, akkor az a jövő felélését jelentheti a pénzügyi fenntarthatóság rovására. Tisztelt Ház! Nézzük végül a törvényjavaslat indoklásában megnevezett prioritásokat! Összefoglalóan - mint említettem korábban - megállapítható, hogy ezek a célok a kiadási szerkezetben nem tükröződnek. Nézzük őket sorban! Az első prioritás, ami a dokumentumban szerepel, a foglalkoztatás és a gazdaságélénkítés. Akárhogy is vizsgáljuk a költségvetési előterjesztést, nem derül ki belőle: vajon mitől fog nőni a foglalkoztatás? Honnan lesz tíz év távlatában egymillió új munkahely? Látjuk, hogy a közsz férában nagy létszámú leépítés lesz. De mitől fog nőni a munkavállalói létszám a versenyszférában? A személyi jövedelemadó csökkentéséből ez önmagában semmiképpen nem következik, nincs ilyen okokozati összefüggés. A gazdaságfejlesztéssel kapcsolatban az e lőterjesztés az új Széchenyitervre hivatkozik szinte kizárólagosan, arra a dokumentumra, amelyről korábban, annak bemutatásakor jeleztük, az irány megítélésünk szerint jó, de a terv nem koherens, gyakran ellentmondásos vagy hiányos, nem egyenszilárdságú, így csak első verziónak, vitaindítónak volt megfelelő. Ezzel kapcsolatos, részletes észrevételeinket és javaslatainkat - ahogy ígértük - írásban is összefoglaltuk és eljuttattuk a minisztériumba. Az új Széchenyiterv honlapja szerint a konzultáció azóta is folyamatosan zajlik, de jelenleg nem látható, hogy milyen állapotban van a továbbfejlesztett változat. Aggályaink, hiányérzetünk ezért továbbra is fennállnak. Az előterjesztésben a másodikként említett prioritás a családpolitika. Ezt szintén nem látjuk tü kröződni a költségvetés kiadási oldalán. A családi pótlék és a gyermekeknek járó juttatások a GDP arányában még csökkenni is fognak, azonban, amennyiben ezt a csökkenést az adókedvezményen keresztül megvalósuló támogatás ellensúlyozza, akkor ezt önmagában nem kifogásoljuk, sőt kedvező irányú elmozdulásnak tekintjük, amellyel az elmúlt nyolc év egyik súlyos torzulását sikerül korrigálni. Üdvözöljük, hogy a családtámogatás súlypontja újra áthelyeződik az adórendszerre. A harmadik prioritással kapcsolatban azo nban már több kétségünk van. A kormányzat, a közigazgatás működésének javítása ugyan jól hangzik, és valóban fontos cél, de nem látható sem a költségvetésből, sem más kapcsolódó törvényekből és kormányzati intézkedésekből, hogy ugyan
