Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 15 (46. szám) - A Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat; az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetési javaslatáról; a Költségvetési Tanács véleménye a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetési javaslatár... - ELNÖK (Jakab István): - DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
2293 diktált, valamilyen módon elfogadták volna látszatra. Remélem, hogy ez csak az emberek egy kisebbségére igaz, azok, akik most is értetlenül nézik azt a cselekvési lendületet, amit ez a kormány és ez a parlamenti többség képvisel. Az emberek többségére ez egészen biztos, hogy nem igaz, sőt a többség a cselekvést várja el tőlünk. Ezt bizonyítja az a két választási győzelem, amit a tavaszi országgyűlési választások és az önkormányzati választások eredmén ye bizonyít. Azt is mondhatnánk, hogy a választók többsége, az a hárommillió szavazó, aki minket a parlamentbe juttatott és nekünk többséget adott, egyszerűen elvárja tőlünk a cselekvést. Azt is mondja ez a parlamenti többség, ez a választói akarat, hogy a z az út, amit eddig jártunk, járhatatlan, és valami mást kell követnie az új kormánynak. Amikor egy ország költségvetését megtervezzük - és ez ma már itt szóba került , akkor legalább két évet vissza kell tekintenünk, és két évet előre is néznünk. Amikor két évet visszatekintünk a 2011es költségvetéshez képest, amit most itt megalkotni készülünk, akkor ismerjük a 2009es év zárszámadás tényadatait most már törvénybe öntve, és az év vége felé járva, 2010 vége felé járva már többékevésbé megbecsülhetjük az t is, hogy a 2010es évet hogyan fogjuk zárni. S nyilvánvalóan minden költségvetés két évre előretekintést is tartalmaz, így ez a költségvetés is. Amit eddig elmondtam, azok csak a költségvetés technikájának a kérdései; hogy ilyen szempontból az előző két év költségvetéséhez kötve vagyunk, ez természetes. A nagyobb baj, hogy kötve vagyunk ahhoz is, amit önök, tisztelt szocialista képviselők, nyolc év alatt költségvetés kapcsán a parlamentben műveltek a magyar költségvetéssel és a magyar gazdasággal. Ezt a n yolc év költségvetését vagy ezeket a költségvetéseket nem tudjuk meg nem történtté tenni, ezért nem csináljuk sajnos azt, amit akarunk, vagy nem csináljuk olyan gyorsan azt, amit egyébként akarnánk, vagy amivel a mi választóink felhatalmaztak minket. Kötve vagyunk a múltunkhoz. Ha ezt a múltat, ezt a nyolcéves múltat akarom leírni, akkor ezt két részre oszthatnám, és azt mondhatnám, hogy 2002től 2006ig volt egy olyan költségvetési politikájuk önöknek, tisztelt szocialista képviselők, ami mindent a hitelfe lvételeikre épített. Kihasználták a világgazdaság akkori pénzbőségét, hogy mindenre volt pénz, mindenre meg az ellenkezőjére is. Hitelfelvételekkel mindent fedezni tudtak, jóléti kiadásokat finanszíroztak, rosszul megalkotott infrastrukturális beruházásoka t finanszíroztak, és jutott jócskán pénz az önök klientúrájának éltetésére is. 2006tól kezdve ez a hitelfelvételekre épülő költségvetési politika már nem volt folytatható, ekkor önök elővették a régi, jól bevált fegyvert: jött a megszorítások időszaka. Am ikor önök megszorítanak, akkor mindig egy jövedelemtulajdonos réteget biztosan megtalálnak, ezek a magyar emberek mint jövedelemtulajdonosok, és a Magyarországon működő vállalkozók mint jövedelemtulajdonosok. A választók azt mondták számunkra, hogy ez az ú t járhatatlan, valami mást keressünk. Megszorítani mi nem akartunk, ezt elég világosan rögzítettük a választási kampányban. Azt is elmondtuk, hogy ezeknek a megszorításoknak az eredményeit ma mindenki érzékeli. Ha ezt néhány tényadattal érzékeltetni akarná m, akkor a megszorítások politikájának és a hitelfelvételek politikájának a következménye az a 20 ezer milliárdos adósság, amely mindannyiunk vállát nyomja. Ahogy a miniszterelnök úr fogalmazott, minden választó, és nem csak választó, kisded és aggastyán n yakára kétmillió forint adósságteher nehezedik. A gazdaság mélyrepülése következett be 2008 végén, a GDP növekedése mínusz 6,3 százalék volt, tehát negatív növekedésről beszélhetünk, egy év múlva is ez még mínusz 0,1 százalék volt. Az idei év végére, 2010 végére jó, ha ez a növekedés eléri az 1 százalékot, és azt reméljük, hogy a 2011es költségvetésben megalapozottan kalkulálunk azzal, hogy 3 százalékkal fog növekedni a magyar gazdaság. Hogy miért gondoljuk ezt megalapozottnak, erről majd a későbbiek során még érvelni fogok. De ha még jellemezni akarnám azt, hogy az önök politikájának szintén mi az eredménye, akkor azt is mondhatnám, hogy hárommillió ember van ma az országban, akik vagy a létminimumon, vagy a létminimum közelében élnek, teljesen kilátástala n körülmények között. Az ország demográfiai katasztrófahelyzetben van. Ez igaz egész Európára, de Magyarország az európai országok közül is az
