Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 15 (46. szám) - A Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat; az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetési javaslatáról; a Költségvetési Tanács véleménye a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetési javaslatár... - LÁZÁR JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
2279 Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, 3030 perces időkeretben. Ezenközben kétperces felszólalásokra nincs lehetőség. A Fidesz képviselőcsoportja jelezte, hogy két képviselő megosztva ismerteti a frakció álláspontját. Először megadom a szót Lázár János frakcióvezető úrnak. Öné a szó, képviselő úr. LÁZÁR JÁNOS , a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőt ársaim! Ha megengedik, először egy ügyrendi jellegű észrevétellel kezdeném. Szeretném a jegyzőkönyv számára rögzíteni, hogy a mondandóm a 2011es, a kormány által beterjesztett költségvetésre vonatkozik, és nem a hosszú távú előrejelzésekkel, időjóslással szeretnék foglalkozni, hanem a jövő évi költségvetés gazdasági koncepciójával. Az elmúlt órákban sokat hallottunk arról, hogy mi lesz 201314ben, de azt gondolom, a választópolgárainkat az érdekli leginkább, hogy mi lesz 2011ben. Ha megengedik, akkor sze retnék néhány mondatot beszélni arról, hogy egy költségvetési koncepció, egy költségvetési elképzelés mindig tükrözi a kormánynak a világról vallott értékrendjét. Azt gondolom, három dologról egy költségvetésnek mindig szólnia kell. Először is tükrözi a 20 11. évi lehetőségeinket, tükrözi a 2011. évre a kezeinket megkötő kényszereket, és egy jövőképet is kell biztosítania. Kényszer, lehetőség és jövőkép. Úgy gondolom, erről szól a 2011es költségvetés. Bár tegyük hozzá, hogy ez újdonság erejével hat azok szá mára, akik évek óta ülnek már a parlamentben, hiszen az elmúlt nyolc esztendőben ezt a három fontos szempontot a költségvetést beterjesztő kormányzatok nem tartották igazán fontosnak. Például az elmúlt nyolc esztendőben a jövőről, hogy mit gondol egy kormá ny Magyarországról hosszú távon, milyen elképzelései, társadalmi víziói vannak, semmit nem hallottunk, a költségvetésekből rendszeresen kikopott a jövő, kikopott 510 vagy 15 éves vízió minden egyes költségvetésből. Az elmúlt nyolc év költségvetései vagy k iélvezni akarták azt a pillanatot, amikor beterjesztették a költségvetési tervet, vagy pedig megúszni akarták a költségvetési vitát, és értelmes párbeszéd arról, hogy mi a kormánynak a gazdasági víziója, mi jelenti a lehetőséget, milyen kényszerek vannak é s milyen jövőképet biztosít, erről igazából nem folyt. Itt van például Medgyessy Péter költségvetése, ami több alkalommal került beterjesztésre, de a legpregnánsabban 2003ra: éljünk a mában, avagy utánunk az özönvíz címet adhatnánk neki ennyi év után. His zen osztogatással kezdték, amiből több évig terjedő fosztogatás lett a választópolgárok zsebeit illetően, és ez még mind a mai napig érezteti a hatását. Mindenféleképpen fölélte a jövőt a Medgyessy Péter miniszterelnök úr által beterjesztett költségvetés, és eltékozolta a lehetőségeinket. Aztán persze itt volt a Gyurcsányféle költségvetéspolitika, amely fittyet hányt a lehetőségekre, nem beszélt a kényszerekről, és leginkább nem foglalkozott a jövővel. Gyurcsány Ferenc csak hazugságalapú költségvetést tud ott előterjeszteni az Országgyűlésnek. (Kovács Tibor: És a 2011es mi?) Hazugság, hazudtak az áfacsökkentésről, hazudtak az adóreformról és hazudtak a hiányról. Hazudtak, kedves szocialista képviselőtársaim, Kovács Tibor is, hazudtak reggel, éjjel és este is, a nap minden órájában, ahogy ezt saját maguk bevallották, pont a költségvetés kapcsán. Most pedig nem történt kevesebb, tisztelt képviselőtársaim, mint hogy azt olvasom a mai hírekben, hogy a Szocialista Párt alternatív költségvetést terjesztett be. Az t gondolom, talán az elmúlt nyolc évben kellett volna a szocialista frakciónak alternatív költségvetést beterjeszteni, és akkor nem itt tartana az ország. (Taps a kormánypártok soraiban.) Akkor nem itt tartana ma az ország, hanem egészen másra jutottunk vo lna; utalok itt csak arra a költségvetésre, amely 2005ben, 2005ről 2006ra készült, és 2006ra vonatkozóan adócsökkentést vizionált, ami a legnagyobb hazugság volt, ami a rendszerváltás időszakát követte az elmúlt húsz esztendőben. Aztán jött egy másik k öltségvetéspolitika Bajnai miniszterelnök úr személyében, aki csak a kényszerek kultuszát ismerte: megszorítás, megszorítás, megszorítás - az elmúlt egykét esztendőben csak ezt hallhattuk. Napidíj, vizitdíj, tandíj, füstadó, és ami csak kifért a csövön, minden jött. Nem
