Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 9 (44. szám) - Egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - SCHEIRING GÁBOR, az LMP képviselőcsoportja részéről:
2087 magyar költségvetést, illetve a kormány gazdaságpolitikai lépéseit, mert azok meglehetősen rossz hatással vannak az állampapírok kockázati felárára, és ez a kockázati felár megdrágítja nemcsak a magyar állam, han em a lakosság hitelhez jutását is. Ezzel szemben a világ jelentős része, fejlődő országok, átmeneti országok, feltörekvő országok, Brazília, több keleteurópai állam újra a beáramló forró pénzek problémájával küzd. És paradigmaváltást jelent az, hogy a nem zetközi pénzintézetek és a nemzetközi gazdasági irányítás eltűri azt, hogy ezek az államok, mint például Brazília, adót vetnek ki a beáramló forró pénzekre. Tehát ilyen helyzetben van jelenleg sok ország a mai világgazdaságban. Ezzel szemben a magyar kormá ny nem tesz érdemi lépéseket a spekulációs pénzáramlások megadóztatására. Ezt mi alapvető problémának tartjuk. A második kritikai észrevételünk az lenne, amivel kapcsolatban tegnap megfogalmaztam egy azonnali kérdést is, ez pedig az, hogy elmarad a kamatko rlátozás intézményének bevezetése. Az általunk ismert szakértői vélemények szerint a hitelpiacon ketyegő időzített bombára a valódi megoldás a banki hitelek átláthatóvá tétele, a kamatoknak szigorúan egy referenciakamathoz való kötése lenne. Így már tényle g átláthatóak lennének a banki hiteltermékek, és tényleg egyértelmű, számszaki alapon tudnának a fogyasztók dönteni. Így ki lehetne küszöbölni, hogy ami a banknak még csak 1 százalékba kerül a nemzetközi piacon, azt 10 százalékért értékesítse a védtelen ma gyar fogyasztónak, tetemes extraprofitot bezsebelve. Ezt a javaslatot egyébként a Magyar Nemzeti Bank részletesebben is kidolgozta, de a kormány egyelőre, úgy látszik, legnagyobb megdöbbenésünkre nem kíván foglalkozni és élni ezzel a javaslattal. A harmadi k kritikai észrevételünk az, hogy a pénzügyi piac felügyeleti szervének eszközei nem erősödtek meg, a vonatkozó ágazati törvények újraszabályozásával lehetett volna ezt elérni. Aggályosnak tartjuk azt, hogy a PSZÁF intézkedési jogkörei a nehéz helyzetbe ke rült bankok vonatkozásában érintetlenek maradtak, és a Pénzügyi Stabilitási Tanács szerepe, feladata is eliminálódott, arról nem is beszélve, hogy az átlátható működését biztosító előírások teljes egészében eltűntek a javaslatból. A gazdasági válság hatásá ra egyértelművé vált, hogy egyes pénzügyi termékekben, mint például a devizaalapú hitelek esetében súlyos veszélyek húzódnak a hozzá nem értő laikus fogyasztó számára. Érthetetlen, hogy miért nem került kiegészítésre a hitelintézeti törvény engedélyezésre vonatkozó része olyan formában, hogy bizonyos termékek esetében a termékekkel kapcsolatban jóváhagyási jogkört biztosított volna a PSZÁFnek. Ez a termékjóváhagyási jogkör biztosíthatná azt, hogy a felügyelet egyszerűen kiszabályozza a rendszerből azokat a kockázatos, igazságtalan, felelőtlen hiteltermékeket, amelyek másra nem nagyon jók, mint arra, hogy egyik oldalon spekulatív bevételeket generáljanak, a másik oldalon pedig kockázatos időzített bombát helyezzenek el a magyar gazdaságban, a lakosság megsa rcolásával. Kimaradtak a javaslatból sajnálatos módon az úgynevezett nehéz helyzetbe került bankok esetén alkalmazandó rendkívüli eljárás szabályai is, amit még tavaly decemberben dolgozott ki a PM az IMF iránymutatásával, s amely szabályozási törekvés az Európai Unió törekvései között is szerepel, és a német, cseh, francia és angol jogrendszerben már bevezetésre is került. Itt volna az alkalom, hogy végre úttörő szerepet képviseljen az ország egy jelentős pénzügyi szabályozási kérdésben, mégsem látjuk ezt, holott ugyanakkor más esetekben pedig meglehetősen látványos a kormánynak az államosítással, azaz az állami beavatkozással kapcsolatos lendülete. Nem nagyon értjük, hogy ezt a banki szektorra miért nem kívánják alkalmazni olyan esetekben, ahol súlyos hely zetbe került bankok helyzetébe való beavatkozással megmenthető lenne a gazdaság. A negyedik kritikai észrevételünk, a negyedik kritikai pontunk az anyagból tükröződő, alapvetően téves lakáspolitikai értékválasztá ssal kapcsolatos. Elmarad a kormány által ígért lakáspolitikai szabályozási és ösztönzési áttörés. A javaslat bír némi lakáspolitikai elemmel, amikor a lakástakarékpénztárak szabályozását bővíti és erősíti, és burkoltan ösztönöz a lakástakarékpénztári me gtakarítások növelésére. Ezeket a lépéseket mi üdvözöljük, csakhogy ezek a szabályok azokat a rétegeket szólítják meg, amelyek képesek megtakarításokat eszközölni, és nem foglalkozik a
