Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 9 (44. szám) - Egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - HERMAN ISTVÁN ERVIN, a számvevőszéki és költségvetési bizottság előadója: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. DANCSÓ JÓZSEF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
2077 jelenségekre, és bizony gyakorlatilag a felszínen így jelent meg a pénzügyi válság hatása, hogy ezeket a követeléseket, az ezek mögött lévő rossz követeléseket hogyan lehetett értékpapírosítani, és gyakorlatilag hogyan lehetett belekeverni azokba a portfó liókba, amelyek úgy tűntek, hogy jól működőek és alacsony kockázatúak; és hogyan keletkezett így olyan globális pénzügyi válság, amelynek valahol a mélyén az húzódott, hogy az értékpapírosítás révén elfedték azokat a tényleges bóvli követeléseket, amelyek gyakorlatilag ezt a válságot közvetlenül kirobbantották. Ez a szabályozás igyekszik ennek gátat szabni, és megakadályozni azt, illetve keretek közé szorítani, hogy hogyan és mi módon lehet követeléseket értékpapírba csomagolni, hogyan lehet ezt kibocsátani , és hogyan lehet ezeket befektetői szándékkal megvenni. Ez egy rendkívül fontos eleme ennek a szabályozásnak, hogy végre talán későn, de nem az utolsó pillanatban ezeket figyelembe veszi, hiszen még egyszer mondom: ezek a 2008as nagy válságnak talán a le gnagyobb tapasztalatai és a legnagyobb következményei, hogy ezek nem voltak jól fölmérve, és így lehetett elterjeszteni nagyon gyorsan gyakorlatilag a válságot az egész világban ezeken az értékpapírosított ügyleteken keresztül. (11.40) Nagyon fontos kitérn i még arra, hogy a felügyeleti kollégiumok létrejöttét kívánja ez a javaslat elősegíteni, amely a tagállami felügyeleti hatóságok együttműködéséből jön létre a válsághelyzetekre való gyors reagálás végett. Emlékezzünk - szintén 2008as tapasztalat , hogy milyen nehézkesen, egyegy tagállam vagy egyegy tagállami csoport milyen különböző megoldásokat próbált találni a válság megoldására, és ez bizony sokszor nem eredményezett kellő hatékonyságot. Szólni kell itt arról, hogy milyen rendszerszinten jelentkező problémákat igyekszik kezelni a javaslat, különösen figyelemreméltó az, hogy hogyan definiálja egyegy telephelynek az adott ország szempontjából való meghatározottságát, milyen nagyságrendeket határoz meg, és mikor tartja lényegesnek, relevánsnak egyegy ország szempontjából egyegy pénzintézet működését. Nem árt fölhívni a figyelmünket a javadalmazási politikára, hiszen nagyon sokan kárhoztatják, véleményem szerint teljesen joggal, azt a helyzetet, hogy gyakorlatilag a bankok vezetői, a pénzügyi közvetít őrendszer nagy mágusai - hogy ezt a szót használjam - hihetetlen nagy jövedelmekre, bónuszokra tettek szert abból következőleg, hogy a kockázatokat nem kellőképpen mérték föl, és gyakorlatilag abban voltak érdekeltek, hogy milyen profitot mutatnak ki, a ko ckázati oldalt igyekeztek háttérbe szorítani. Ezen keresztül gyakorlatilag olyan felelőtlen hitelezési politikát folytattak, illetve - ahogy utaltam rá - olyan értékpapírosítási ügyleteket is bevállaltak, amelyek semmiképpen sem a prudens működését szolgál ták, gyakorlatilag egyetlenegy célból kifolyólag, hogy a jövedelmeiket hogyan tudják maximalizálni. Ez a javaslat igyekszik erre is választ adni, hogy ez Magyarországon ne fordulhasson elő. Gyakorlatilag alap, illetve teljesítményhez köthető jövedelmi kate góriákkal rendelkezik, és ezeket a teljesítményjellegű kifizetéseket pedig nyilvánvalóan a megfelelő, prudens működéshez, a kockázatok megfelelő kezeléséhez köti, tehát elsősorban abban teszi érdekeltté a bankok, pénzintézetek vezetőit, hogy a kockázatok m egfelelő mérlegelésével, értékelésével és feldolgozásával a pénzintézetek egészséges működését segítsék elő, és ne az aránytalanul nagy kockázat vállalásával a profitok minden ésszerű határon túlmenő maximalizálására törekedjenek. Szintén nagyonnagyon fon tos eleme a szabályoznak ez a rész. A betétbiztosítási rendszerről államtitkár úr szólt. Én csak annyiban egészíteném ki, hogy nagyon emlékszem még a 2009es vitánkra, amikor, ha jól emlékszem, tavasszal folytattunk arról jelentős vitát itt a parlamentben, hogy vajon a magyar betétbiztosítási rendszer betöltie a feladatát, ha betölti, jól töltie be, és az az összeghatár, amely meghatározásra került akkor betétbiztosítási rendszer felső szabályaként, elegendőe, kelle ekkora, kelle önrész ebbe a szabályo zásba. Én úgy gondolom, nagyon helyes az, hogy európai jellegű megoldás született, tehát egységes megoldás született végre az Európai Unióban. Ezt ültetjük mi át, és e tekintetben azokat a versenykülönbségeket, amelyek kialakulhatnak a tekintetben, hogy az egyik országban magasabb a betétbiztosítási rendszer, a
