Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 9 (44. szám) - Egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
2073 megmentésére. Döntően ezt szolgálják ezek a szabályok. Mindezek az in tézkedések a közelmúlt pénzügyi világválságának tapasztalatait is figyelembe veszik, javarészt arra épülnek. Ugyanakkor tisztában kell lennünk azzal, hogy a hitelintézeti működésre, különösen a kockázatvállalásra vonatkozó minden egyes szigorítás óhatatlan ul kihat a bankok hitelnyújtási hajlandóságára, annak korlátaira. Úgy gondoljuk azonban, hogy ezek a negatív hatások kivédhetők, mindenekelőtt a gazdasági növekedés felgyorsításával, a gazdaság növekedési pályára való állításával. A kormány eddig megtett l épései is ezt szolgálják. Az irányelvek közül kiemelkedő a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság ajánlásaira épülő, a hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról, valamint a hitelintézetek és a befektetési vállalkozások tőkemegfeleléséről szól ó irányelvek időközi módosítása is. Ezen a területen a közösségi jogalkotás az utóbbi időszakban kifejezetten felgyorsult, aminek nyomon követése Magyarország tagállami kötelezettsége. A módosítási javaslatok érintik a hitelintézetek és befektetési vállalk ozások szavatolótőkéjének meghatározását, a nagy kockázatvállalásra vonatkozó szabályokat, az értékpapírosítási pozícióval szembeni követelményeket, a vezető állású személyek javadalmazását, valamint a felügyeleti hatóságok közötti együttműködést. A hiteli ntézetek és befektetési vállalkozások szavatolótőkéjének meghatározása azért kiemelkedő jelentőségű, mert ez határozza meg az adott intézmény által vállalható kockázatok, hitelek felső határát, mind az egyes ügyfelek szintjén, mind az összes kockázat és hi telek tekintetében. A jelen módosítás gyakorlatilag két fő részt érint. Egyrészt a szavatolótőkében korlátlanul elismerhető saját tőkeelemekre határoz meg követelményeket, másrészt átfogóan módosítja a tőke és a kölcsön jegyeit is magán viselő, a szavatoló tőkében ugyanakkor csak korlátozottan figyelembe vehető, úgynevezett hibrid instrumentumokkal szembeni feltételeket. Ezzel összefüggésben szólni kell arról is, hogy az új szabályok bizonyos részei, különösen a tőkemegfeleléssel kapcsolatos szabályok csak i dőlegesek lesznek, miután a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság konzultációs javaslatával párhuzamosan, 2009 decemberétől az Európai Bizottság is konzultációra bocsátotta a vonatkozó irányelvek átfogó módosítására irányuló újabb javaslatait. (11.20) A bizotts ági tervezetek végleges változatát - legalábbis a jelenlegi ismereteink szerint - 2011 márciusában terjesztik elő, így a javaslatok tárgyalásának megkezdése már a magyar elnökségre marad. Alapjaiban megváltoznak a hitelintézetek és a befektetési vállalkozá sok nagy kockázatvállalásra, annak korlátozására vonatkozó előírásai a hitelezési kockázat koncentrációjának mérséklése érdekében. Nagy kockázatnak minősül minden egyes hitel, garancia, ha annak mértéke eléri az adott intézmény szavatolótőkéjének 10 százal ékát, az egy ügyféllel, ügyfélcsoporttal szembeni kockázatok összértéke pedig nem haladhatja meg az intézmény szavatolótőkéjének 25 százalékát. A módosítások legfőbb iránya, hogy a korábbi rendelkezésekhez képest jelentősen szűkül az a kör, ahol a tagállam ok eltérő rendelkezéseket állapíthatnak meg. Példaként említve: a közelmúlt pénzügyi válsága okán a jövőben nem lesz arra lehetőség, hogy a nagy kockázatvállalási korlátok alól az éven belüli bankközi hitelek mentesüljenek, ami lényegesen befolyásolhatja a bankközi hitelezést, így a likviditás kezelését is. Szintén a pénzügyi válság mutatta meg, hogy szabályozói oldalról is meg kell erősíteni az értékpapírosítási ügyletekkel szembeni követelményeket. A pénzügyi válság legfőbb oka ugyanis az volt, hogy döntő en az Egyesült Államokban kétes fedezetű jelzáloghiteleket csomagokba rendeztek, azok fedezetével értékpapírokat bocsátottak ki, majd ezeket a értékpapírokat befektetőknek értékesítették, akik így nyilvánvalóan nem voltak tisztában azzal, hogy a papírok té nylegesen mennyit is érnek. A kitűzött cél, hogy a jövőben ne fordulhasson elő ilyen eset, az eredeti hitelező ilyen ügyletek keretében bizonyos hitelkockázatát - vagy abból valamennyit - a befizetőkre áthárítsa. Szükséges ezért annak előírása, hogy az ere deti hitelezőnek az értékpapírosításban érintett alapul
