Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 2 (41. szám) - Az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve módosításáról szóló 2010. évi XC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - ROGÁN ANTAL, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
1732 egyértelműen kiderült, hog y az elmúlt esztendőkben nem teljesítette a valódi célját, a magyar kis- és középvállalkozások finanszírozását, helyette bizonytalan ügyletek sorozatába ment be, amelynek eredményeként ma úgy néz ki, hogy akár több tíz milliárd forintot is kénytelen lesz a kiadott rossz hitelei után a következő években leírni ez a bank. Ez után még a vezetői 330 millió forint végkielégítést vettek fel. Tisztelt Képviselőtársaim! Folytathatjuk a Magyar Nemzeti Vagyonkezelővel ugyanezt a sort, ahol én azt gondolom, a számok s zintén önmagukért beszélnek. A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő esetében a munkavégzés alóli kötelezettség felmentéseként kifizetett pénzösszegeket sebtiben összeadtam, 164 millió forintról beszélünk, amit csak a mentesítés a munkavégzési kötelezettség alól cím ű rovatban tüntettek fel. Ehhez még kapcsolódik 20 millió forint további végkielégítési összeg, és úgy saccperkábé, ahogy összeadtam a számokat, csak szabadságmegváltás címszó alatt kifizettek ugyancsak 25 millió forintot. Hangsúlyoznám - és itt most példá kat is szívesen mondok , arról a Nemzeti Vagyonkezelőről van szó, amelynek jelenlegi vezérigazgatója előzetesben található, ami önmagában már ez is elgondolkodtató abból a szempontból, hogy milyen munkamorál és milyen munkavégzés volt ennél a Nemzeti Vagy onkezelőnél. Ott a vezérigazgatóhelyettesek körülbelül 2226 millió forintot kaptak mentesítés a munkavégzési kötelezettség alól című rovatban kifizetésként. Ehhez kapcsolódik még a végkielégítésük, és plusz még hozzá tartozik a szabadságmegváltási összeg , mert minden bizonnyal olyan sokat dolgoztak, hogy nem tudták kivenni a szabadságukat. Ennek megfelelően egy átlagos vezérigazgatóhelyettes még további, átlagban 3,5 millió forint közötti szabadságmegváltási összegre is jogosult volt. Tisztelt Képviselőt ársaim! Talán egy példát érdemes még külön említeni, dr. Szilvásy György főigazgató úr nevét, ami azt hiszem, nem ismeretlen név a tisztelt képviselők előtt. Dr. Szilvásy György főigazgató úr 18 700 236 forintot kapott a munkavégzési kötelezettség alóli me ntesítésként, ehhez még egyébként a részére további 4 728 796 forint kapcsolódik végkielégítésként. Tehát összességében itt is 25 millió forintról beszélünk, tisztelt képviselőtársaim. És talán emlékeznek rá, hogy az előző ciklus egy tetemes részében a szó ban forgó úr még miniszteri tisztséget töltött be, így minden bizonnyal nem olyan hosszú ideig végzett munkát a Nemzeti Vagyonkezelőnél, ha jól sejtem, akkor ez cirka egymásfél esztendő lehetett. Egymásfél esztendő után 25 millió forint illeti meg összes ségében. Azt gondolom, ezek azok az esetek, amelyek sértik a magyar társadalom igazságérzetét. Ezek azok, amelyekről úgy beszélünk, hogy azt gondoljuk, ezeket az összegeket igazából vissza kellene fizetni. Nekünk ez választási ígéretünk volt, tisztelt képv iselőtársaim. Olyan választási ígéret, amelyik ráadásul találkozott a magyar választók többségének a szándékával és az akaratával. Ezt megerősítették áprilisban két döntés esetén is, többek között ezért adtak egy erős alkotmányos felhatalmazást a jelenlegi kormánypártok számára, és ugyanezt a megerősítést megtették októberben is az önkormányzati választások során. Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy a választók döntése is arra kötelez minket, hogy megteremtsük azokat a jogi formákat, amivel ezeket a valóban hihetetlenül magas végkielégítéseket, amelyek - most itt láthatják az előbb felsorolt példákból - nem hosszú évtizedek munkavégzése után kerültek kifizetésre, hanem maximum néhány év munkavégzés után, ezeket a hihetetlenül magas összegeket vissz avegyük. Erről szólt a 98 százalékos különadó, arról tehát, hogy a kifizetett magas végkielégítések visszakerüljenek az államkasszába. (22.40) Ez a jogi megoldás, amely jogi megoldás esetében ugyan az Alkotmánybíróság támaszthatott é rveket vagy ellenérveket, azt gondolom, a mi dolgunk, hogy ezeket megfontoljuk, de nem az a dolgunk, hogy meghátráljunk. Ezért nyújtottuk be ismételten a különadóra vonatkozó törvényi szabályozást.
