Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 2 (41. szám) - Új bizottsági tagok megválasztása - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről:
1689 De nyilvánvalóan nem erről van szó. Önma gában a 98 százalékos adó kérdése föl sem vetné az Alkotmánybíróság hatáskörének csorbítását, pontosan tudják önök is, és nyilván ezért is szégyellik magukat e miatt a mai vita miatt, hogy ami fölveti az Alkotmánybíróság hatáskörének a csorbítását, az az, hogy kérdésessé vált, hogy ezt a költségvetést jövőre önök hogyan fogják tudni alkotmányosan végrehajtani. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Az ország jövője érdekében.) Az ország jövője nagyban függ, képviselőtársam, a magyar demokrácia minőségétől is. (Zaj a kormánypárti padsorokban. - Balla György: Csss!) És ha ebben kételkednek, akkor én szeretnék utalni még egyszer arra, hogy akkor, amikor önök a választóikra hivatkoznak, fülkeforradalomról hadoválnak, akkor talán meg kéne nézni azt, mi szerepelt az önök választási ígéreteiben. Az, hogy mindennek kiindulópontja, hogy maga az állam is törvénytisztelő legyen. A normakövetés nemcsak az állampolgároktól elvárt kötelesség, hanem a hatalomgyakorlókkal szemben is alapvető követelmény. A jogállami keretek között elfogadhatatlan, hogy parlamenti többsége birtokában a kormány alkotmánysértő törvények sorával bizonytalanítsa el állampolgárait, sodorja veszélybe a jogbiztonság alapelvét. Ez a nemzeti ügyek programjának Navracsics Tibor által jegyzett része! (Taps az L MP soraiban.) Önök nem végrehajtják a választópolgárok akaratát, egész egyszerűen megszegték a szavukat. Nem aszerint cselekszenek, amit a választási kampányban egyébként az önök szavazóinak elmondtak. És akkor térjünk rá magára az alkotmánybírósági törvén y módosítására! Itt fölmerül egy vita, és a folyosókon, színfalak mögött sokan újramelegítették azt a témát, ami 1989 előtt merült fel, hogy akkor, amikor a népszuverenitás kifejezője a parlament, akkor egyáltalán hogyan gondoljuk azt, hogy a parlament ált al választott taláros testület korlátozni merészeli, ha úgy tetszik, a szuverén hatalom kifejeződését. Kilényi Géza egyetemi tanár, az első Alkotmánybíróság tagja erre a vitára a kilencvenes évek elején a következőképpen emlékezett vissza: Magyarországon n em annyira a tudomány világából, inkább a politika és a politikai publicisztika köréből voltak néhányan, akik az Alkotmánybíróság működésének kezdetén e jogintézménytől magát a demokráciát féltették, mondván, micsoda antidemokratikus dolog, hogy öt, később tíz taláros ember jogosult megsemmisíteni a nép választott küldöttei által alkotott törvényeket. Ám mindazok, akik ekként gondolkoznak, épp a legalapvetőbb dolgot hagyják figyelmen kívül. Azt tudniillik, hogy a demokratikus jogállam épp az államszervezet felépítésének és működésének legfontosabb alapelvét illetően különbözik a bolsevik típusú diktatúrától. Az utóbbi a hatalom egyközpontúságát vallja, és e hatalmi rendszerben az államhatalom legfelsőbb szervének hatalma - legalábbis a deklarációk szintjén - korlátlan és korlátozhatatlan. Magyarul: akik szembemennek azzal, amit Kilényi professzor maga is mond, és amit egyébként jó néhányszor az alkotmánybírák elmondtak tudományos konferenciákon, illetve alkotmánybírósági döntésekben is, az valójában az egyköz pontú, kinekkinek ízlése szerint jakobinus vagy éppen bolsevik hatalomirányítási technológiát sírja vissza. Önök, ha nem hisznek abban, hogy egy alkotmányos demokrácia arról szól, hogy még a parlament hatalma sem korlátlan, önök ebben az esetben, nagy saj nálattal azt kell mondjam, nem hisznek az alkotmányos demokráciában. A másik kérdés, ami többször fölmerült az alkotmányelőkészítés vitája során is, hogy egyáltalán önálló hatalmi ágról beszélünke, amikor az Alkotmánybíróság alkotmányos szerepét taglalju k. Én szintén egy olyan szerzőt szeretnék megidézni önöknek, akire valamikor a Fidesz alapítói, és azok, akik a Fidesz részéről a nemzeti kerekasztaltárgyalásokban részt vettek, kedvvel hivatkoztak. Bibó Istvánra utalnék. Bibó István azt mondta, 1947ben azt írta az akadémiai székfoglalójában, az államelmélet jelenségeinek az elemzése során arra mutatott rá, hogy az állam feltételezett egysége és szuverenitása mögött a hatalmi gócok sokasága áll, főleg a gazdasági élet nagy érdekképviseleti szervezetei fo rmájában, másrészt a helyes államfejlődést kirajzoló politikai iránymutatás síkján. Majd folytatja tovább Bibó: Egészen másképpen alakul azonban a helyzet, ha a hatalmak elválasztásának elvét kiemeljük abból a lomtárból, ahová a politikai intenciók és a ne hézkes elméletiesség vaskalapossága vetették, és beállítjuk az európai társadalomfejlődés ama másfél
