Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. október 27 (40. szám) - A jogalkotásról szóló törvényjavaslat, valamint a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről:
1547 névtelenek” azok, akiknek a bőrére megy ki az egész jogalkotási folyamat. De szintúgy említhetem azt is, amikor olyan feladatok vannak, mondjuk, a parlament előtt, amelyek tipik usan például a kistelepüléseket érintik, olyan településformákat, olyan térségeket, ahol jellemzően nagyon alacsony a választói aktivitás. Éppen ezért már alapelvi szinten rögzíteni kellene azt, hogy a társadalmigazdasági szempontból marginalizált csoport ok véleményét kifejezetten és proaktívan be kell vonnia a jogalkotónak. Nem értünk azzal egyet, hogy az úgynevezett stratégiai partnerség a jogalkotó diszkrecionális döntésén alapul. Mi egy olyan megoldá st javaslunk, hogy a jogalkotási folyamatot ki kell nyitni. Meg kell húzni objektív feltételekkel azt a kört, hogy melyek azok a szervezetek, állampolgári közösségek, amelyek hatékony eszközökkel részt vehetnek a jogalkotási folyamatban, de gyakorlatilag a rra gondolunk, hogy ha mondjuk, egy napilapban, egy internetes portálon a jogalkotási feladatot meghirdeti a jogalkotó, akkor bármely állampolgári közösség azonos feltételekkel bejelentkezhessen. A jogalkotó ne a saját szája íze szerint, hanem ezeknek a kü lönböző közösségeknek a tényleges aktivitása szerint különböztethessen csak meg a jövőre nézve. Komoly hiányossága ennek a törvényjavaslatnak, hogy feltűnően hiányoznak, szemben egy korábbi tervezettel, a szigorú határidők. Mi arra gondolunk, hogy akkor va n értelme a társadalmi részvételt szabályozni a jogalkotásban, hogyha komoly határidőkkel tudunk dolgozni, komoly határidőkkel tudunk számolni. És akkor van értelme az állampolgári vélemények becsatornázásának, hogyha van garancia arra, hogy a törvényhozók , de a helyi jogalkotók is legalább megismerkedhessenek azokkal az állampolgári véleményekkel, amelyek egyegy jogszabálytervezet kapcsán megszületnek. Tehát még egyszer szeretném hangsúlyozni, számunkra nem az a kardinális kérdés, hogy most az történike egy képviselőtestületben vagy a parlamentben, amit különböző társadalmi csoportok kikövetelnek ilyen egyeztetési folyamatokban, de az igenis kardinális kérdés számunkra, hogy akkor, amikor a bizottságban, mondjuk, egy képviselő szavaz, majd bejön a plenár is ülésre, vagy egy helyi képviselőtestületben a helyi képviselő szavaz, akkor legyen tudatában annak, hogy az adott kérdésben releváns társadalmi csoportok, különböző állampolgári közösségek milyen véleményt formálnak. Számunkra ez egy kardinális kérdés. És ehhez a lehetőséghez, illetve ehhez a kötelezettséghez, hogy minden egyes képviselő legyen képben arról, hogy a különböző állampolgári közösségek a jogszabálytervezetről mit mondanak, no, ehhez a kötelezettséghez tapasztanánk közjogi következményeket. És szólni kell arról is, hogy az aránytalanul rövid véleményezési idő gyakorlatilag kiüresíti a társadalmi nézetegyeztetési folyamatokat. Igen, nem lehet folyamatosan forradalmi lázban tartani a jogalkotást. Igen, például alapvető életviszonyok esetében mé g egy egyéves jogszabályelőkészítési folyamatot is be kell tudni vállalni. Megint csak arról van szó, hogy egy mostani sietségnek, a mostani, ha úgy tetszik: forradalmi jogalkotásnak az árát a következő években kell mindenkinek megfizetnie. Ha úgy alkotun k szabályokat alapvető életviszonyokra, hogy sem hatásvizsgálatok nincsenek, sem pedig a leginkább érintett társadalmi csoportok véleményével egész egyszerűen nem tud kalkulálni a jogszabályalkotó, akkor nagyon hamar a jogszabály érvényesülésének a hiányos ságaival kell majd szembenézni. Fontos elem továbbá az is, hogy a hatástanulmányokat, a különböző, nemcsak gazdasági, hanem társadalmikörnyezeti hatástanulmányokat minden esetben kötelező elkészíteni. És itt megint egy lényegi probléma az, hogy mi történi k akkor, amikor nem a - idézőjelben - “rendes” úton, tehát nem kormányzati úton kerül be a parlamenthez egy törvényjavaslat, hanem amikor mi, képviselők egyéni indítványként terjesztünk be a tisztelt Ház elé különböző jogszabálytervezeteket. Azt gondolom, hogy a megalapozott döntéshez egyfelől az érintett és érdeklődő állampolgárok véleményének ismerete kell, másfelől a megalapozott döntéshez kell, hogy a különböző társadalmigazdasági döntések szociáliskörnyezeti következményeivel pontosan tisztában legyü nk. Komoly kritikánk továbbá az is, hogy a törvénytervezet - szemben szintén korábbi jogszabályverziókkal - túlságosan tág körben szabja meg a társadalmi egyeztetés alól kivonható
