Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. október 27 (40. szám) - A jogalkotásról szóló törvényjavaslat, valamint a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről:
1546 hogy az egyéni képviselői indítványok esetében vagy például a bizottságok által előterjesztett törvényjavaslatok esetében se lehessen megkerülni az állampolgári r észvételt. Az elmúlt hónapokban arra láttunk példát, hogy a nemzeti együttműködés jegyében a többségi oldal az önálló képviselői indítványokon keresztül kívánta kicselezni még azokat a tesséklássék szabályokat is, amiket egyébként a kádárista jogalkotási törvény megteremtett. Még valami: ha már törvény születik a társadalmi részvételről, a jogalkotásban való társadalmi részvételről, szembe kellene nézni azzal, hogy egyáltalán a társadalmi részvételnek mi a jelentősége. Amikor arról beszélünk, hogy a magyar demokráciát meg kellene újítani, arra gondolunk, hogy az igazi nagy legitimációs kihívás abból ered, hogy az állampolgároknak a tömeges élménye az elmúlt húsz évben az, hogy mindaz, ami a parlamentben, de nagyon gyakran a helyi képviselőtestületben törté nik, az egy tőlük független változó. Róluk, de nélkülük hozzák meg ezeket a döntéseket. Amikor az állampolgárok szűkebb és azonosítható közösségét érintő döntésekről van szó, nagyon gyakran akkor is a többségi oldal országosan, illetve helyben egész egysze rűen figyelmen kívül hagyja az érintett csoportok nézőpontját. Ha valami egy nagyon súlyos legitimációs kihívás a parlamentáris demokráciával szemben, az az, hogy az állampolgárok az elmúlt húsz évben fokozatosan elvesztették a hitüket abban, hogy a parlam entáris demokrácia, illetve ennek a helyi leágazásai valóban az ő érdekükben, az ő életük érdekében tudnak működni. Éppen ezért mi úgy véljük, hogy az egyik legfontosabb alkotmányos alapelv, hogy az egész demokratikus folyamatnak, az egész demokratikus int ézményrendszernek az állampolgári részvételen kell alapulnia. Nem elég a népszuverenitásra hivatkozni, nem elég arra hivatkozni, hogy a szuverén nép a fülkékben kifejezte az akaratát - erre hivatkoztak más nyelven és másként mások is az elmúlt ciklusokban. Amíg azzal a helyzettel nem nézünk szembe, hogy két választás között, egy ciklus alatt az állampolgároknak nincs hatékony jogosítványuk arra, hogy az őket közvetlenül érintő jogalkotási döntésekbe, közfontosságú döntésekbe beleavatkozhassanak, ez a legiti mációs kihívás folyamatosan fenn fog állni. (12.40) És még valami. Azzal is szembe kell nézni, hogy a tipikus jogalkotási feladat olyan, hogy egyenlőtlenül érinti a különböző állampolgári csoportokat. Vannak állampolgári csoportok, amelyek mondjuk, intenzí vebben be vannak vonódva egy szabályozási területbe vagy egy jogalkotási problémába, és vannak olyanok, amelyek kevésbé. Mi azt javasoljuk, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat kapcsán a parlament mozduljon el egy részvételi, deliberatív demokrácia irány ába. Mi abban hiszünk, hogy akkor lesznek megalapozott jogszabályok Magyarországon, hogyha Magyarországon meghonosodnak azok a deliberatív technikák, ahol az egyenjogú polgárok nemcsak itt a parlamentben, de különböző állampolgári közösségekben, kistelepül éseken, városokban jól informáltan, hatékony nézetegyeztetéseket tudnak egymással folytatni. Ezért javasoljuk azt, hogy például a különböző európai országokban már meghonosodott olyan állampolgári technikát, mint a citizen’s jury, az állampolgári tanácsot iktassuk be a magyar jogrendszerbe, legyen választható eszköz arra, hogy akár a helyi képviselőtestületek, de akár az országos jogalkotók ilyen állampolgári technikákkal tudják a leginkább érintett társadalmi csoportok véleményét becsatornázni a jogalkotá si folyamatba. És akkor, amikor eltérő érdekintenzitásról beszélünk, arra is figyelni kell, hogy nagyon gyakran úgy születnek meg törvények vagy akár helyi rendeletek, hogy hiába eltérő az érdekintenzitás, és tudunk beazonosítani állampolgári közösséget, a melyik nagyon erősen érintett egy jogalkotási feladatban, ha történetesen éppen annak az állampolgári közösségnek az érdekérvényesítési képessége rendkívül alacsony. Arról beszélek, amikor kifejezetten a marginalizált társadalmi helyzetű csoportokat érinti egyegy jogszabály, a leggyengébb érdekérvényesítési képességgel rendelkező csoportokra alkotunk különböző szabályokat. Nem ezoterikus közösségekre kell gondolni. Arról van szó, hogy mi történik akkor, amikor mondjuk, a betegjogokról, a cselekvőképességet érintő szabályokról hozunk törvényeket. Jellemzően - idézőjelben - “politikai
