Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. október 25 (38. szám) - A nyugdíjpénztár-választás szabadságáról szóló törvényjavaslat összevont általános és részletes vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP):
1315 őszinte ez a kampány, és gyakorlatilag 3 millió ember biztonságával játszanak, elvesznek 420 milliárdot, és valójában hazug érvelések fogalmazódnak meg. Ezután kérdezem, hogy hogyan lehet érvelni M agyarországon az öngondoskodás mellett, amikor valójában a pillérek egymás mellett vannak, egymást egészítik ki. Ne feledjék - és azt gondolom, a lakosság sem felejti , hogy '98ban önök voltak azok, illetve gyakorlatilag önök voltak, akik elvették a 19 e zer forintot a nyugdíjasoktól. Szeretném elmondani, hogy a mostani intézkedéseik is ellentmondásosak, hisz 1,1 százalék helyett 0,6 százalékot adnak nyugdíjkiegészítésként, és végül is a költségvetésben sem szavazták meg azokat, ami kedvező lett volna a n yugdíjasok számára. Jó lenne választ kapni itt arra, hogy ha a tbrendszerbe lép be valaki, akkor vele mi történik, és jó lenne tudni azt is, hogy aki a magánnyugdíjpénztárban marad, nem szenvede hátrányt. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.) EL NÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen. A következő hozzászóló Tóbiás József képviselő úr, MSZP. TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Hallgatva a vitát, egyre inkább az a meggyőződésem, hogy amiről önök it t beszélnek, annak semmi köze a valósághoz és a benyújtott törvényjavaslatokhoz. Hiszen azt, amiről önök beszélnek, hogy a rendelkezés szabadsága, azt leegyszerűsíti a törvény úgy, hogy viszik a pénzt. Ami a választás szabadságát illeti, az azt jelenti, ho gy november 1jétől már nem oda érkezik az egyéni számláról utalt pénz, hanem a közösbe, az állami nyugdíjkasszába. Amikor arról beszélnek, hogy a döntés szabadságát kívánja megadni a törvénytervezet, akkor valójában önök elfelejtettek megkérdezni 3 millió magyar állampolgárt, aki magánnyugdíjpénztárban tag, hogy ők hogyan és miképpen gondolkodnak erről a kérdésről. Bizonyára elkerülte a figyelmemet az elmúlt néhány hétben, néhány napban az a nemzeti konzultáció, ahol jobboldali és baloldali és liberális, é s egyáltalán nem szavazó állampolgár kifejthette a véleményét a Fidesz által benyújtott képviselői indítványról, merthogy az érintettek pont emiatt nem tehették. Tehát ők nem mondhatták el a véleményüket, ezt a döntési szabadságot kínálta, kínálja ma a Fid esz. Az is látható, hogy az elmúlt néhány napban csak a tervektől, majd aztán megjelenő törvénytervezetektől érzékelhető és növekvő társadalmi feszültség elől menekül a Fidesz, szeretné ma lezárni egy nagyon rövid vitában egy olyan törvény, egy olyan törvé nycsomag vitáját és szavazását, amely alapjaiban határozza meg mind ma a jelen, mind pedig a jövő nyugdíjasainak a sorsát. Amikor önök arról vitatkoznak, hogy '97től kezdve milyen problémák álltak elő, akkor az jutott eszembe - nem belemenve ebbe a vitába , tisztelt képviselőtársaim , hogy ha jól emlékszem, 19982002 között önök kormányoztak, amelynek első négy évében pontosan ez a rendszer alakult ki, akkor nem igazán hallottuk itt a Parlament falain belül, hogy hogyan és miképpen kívánják önök javítani a nnak működését, annak ellenőrzését erősíteni. (19.10) Végezetül, hiszen minden képviselőtársam észérvekkel, szakmai érvekkel kívánta elmondani, hogy valójában amiről önök beszélnek, annak a kulcskérdése, hogy hol a lóvé: hová kerül ez a pénz? Hargitai képviselőtársam egy héttel ezelőtt bátor volt, elismerte, hogy ez önöknek kell a költségvetésbe. Akkor tetszettek volna azt mondani! Akkor arról kell beszélni. Nem arról, hogy mi hogyan működik, és hogyan nem működik jól vagy nem jól, hanem arról, hogy önöknek szükségük van 420 milliárd forintra a magyar állampolgárok, a magyar nyugdíjpénztártagok pénzéből. Azt szeretném önöknek mondani, hogy a cinizmus a lélek halála, és amit önök ma itt tesznek, az nem más, mint hogy nemcsak a saját jövőjüket, ha nem minden pénztártag jövőjét is fel kívánják élni, ehhez mi nem kívánunk asszisztálni. Világosan elmondtuk, hogy lehet, bármilyen megoldásban
