Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. október 25 (38. szám) - A nyugdíjpénztár-választás szabadságáról szóló törvényjavaslat összevont általános és részletes vitája - SCHEIRING GÁBOR (LMP):
1305 illetve demográfiai körülményekhez alkalmazkodhasson. Nemzetközi tapasztalatok szerint ezeknek az elvárásoknak jól megfelel a svéd típusú egyéni számlás rendszer, amelyet kisebb módosításokkal többek között Lengyelors zágban és Olaszországban is alkalmaztak, vagy a német mintájú pontrendszer, amely bizonyos módosításokkal például Franciaországban is működik. Mi a kettő közül valamelyiket biztosan támogatnánk. A klasszikus egyéni számlás rendszerek egyik fontos eleme, ho gy az állampolgárok számára a mostaninál jóval kiszámíthatóbb helyzetet teremtenek, mert a nyugdíjbefizetésekről egyéni számlán vezetik a nyilvántartást, aminek egyenlegéről mindenki évente értesítőt kap az állami társadalombiztosítási nyugdíjrendszer kere tein belül. A másik fontos eleme ezeknek a rendszereknek az automatikus szabályrendszer révén történő alkalmazkodás a gazdasági, munkaerőpiaci, demográfiai körülmények megváltozásához. A nyugdíjak változása kiszámítható pályán mozog, az emelések és csökke ntések nem a mindenkori választási ciklusok vagy a külső kényszer hatására bekövetkező költségvetési megszorítások fényében történnének. Tisztelt Kormányoldal! Erről kellene beszélni, ezt azonban nem teszik, mert önök is, továbbra is inkább azt választják, hogy játékszerként kezelik a nyugdíjasokat, akik úgy táncolnak, ahogy önök fütyülnek. Semmit nem ér a rendszervita, ha nem beszélnek a rendszer fenntarthatóságáról, és nem beszélnek az egyéni számlákról. De mint kormánynak önöknek nemcsak beszélni, hanem tenni is kellene. Mi az, amit ehelyett tesznek? Önök a törvénymódosítás általános indoklásában arra hivatkoznak, hogy a törvény visszaadja mindenkinek a saját pénze feletti szabad rendelkezés jogát. A valóság, tisztelt képviselőtársaim, ezzel szemben az, h ogy önök arra kérnek felhatalmazást, hogy úgy vegyék el az emberek pénzét, hogy nem mondják meg, azt hová teszik. A törvénymódosítás 10. §ával a kormány saját magát arra kívánja felhatalmazni, hogy, idézem: “A társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe törté nő visszalépés, továbbá az egyéni számlakövetés átadásának és elszámolásának részletes szabályait rendeletben jelölje ki.” Ezzel elismerik, hogy sehol sem tartanak az egyéni számlás rendszer kidolgozásával, ami biztosítaná azt, hogy az egyéni megtakarításo k ne süllyedjenek el az önök által ellenőrzött államkassza egyre sötétebbnek tűnő bugyraiban. Az átlépéssel együtt nem teremtik meg annak a lehetőségét, hogy az átlépők pénzét egyéni számlákra vezessék az állami rendszerben. Súlyos hiba, hogy önök a gombho z varrják a kabátot. Előbb einstandolják a kasszák bevételét, majd lehetővé teszik a kasszákból való kilépést anélkül, hogy megmondanák, hová, és csak ezt követően kezdenek el azon gondolkodni, hogy hogyan tennék fenntarthatóvá az állami nyugdíjrendszert. De továbbmegyek: a 11. § értelmében felhatalmazást kapna a kormány, hogy rendeletben jelölje ki azt a szervet, amely az einstandolt befizetéseket kezelni fogja. A törvény erről a szervről nem mond többet, mint hogy a magánnyugdíjpénztárat elhagyók követelé sének értékét a tagok portfóliójában lévő eszközökben adja át a magyar államot képviselő, a kormány által kijelölt szerv részére. Melyik lesz ez a kijelölt szerv, tisztelt képviselőtársaim? Ki az a rejtélyes hős, aki majd megmenti az emberek megtakarításai t? Ne haragudjanak, de kénytelen vagyok én is a nyugdíjvédelemről sajnos a védelmi pénzre asszociálni. Ez ugyanis, tisztelt képviselőtársaim, egyszerűen gengsztertempó. Egy mérhetetlenül igazságtalan adóreformmal vernek egy méretes lyukat a költségvetésen, ezzel veszélyeztetik az államháztartás egyensúlyát, aztán a lyuk betömésére einstandolják a magánnyugdíjpénztári tagok befizetéseit, majd kijelentik, hogy megvédik az emberek nyugdíját. Önök arra kérnek pénzt, hogy attól a veszélytől óvják meg az emberek et, amit saját maguk jelentenek. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha valamitől meg kell védeni az embereket, akkor az a kormányzati önkény. Mit csináltak nyolc évig? Nem volt idejük kitalálni, hogy milyen rendszert szeretnének? Végül szeretném megjegyezni, hogy merőben érdekes, hogy a Fidesznek hirtelen milyen fontos lett az egyéni választás szabadsága. Némi ideológiai zavarra utal, hogy az egyik pillanatban államosítanak, a közösségi érdek jegyében megvonják az egyéni döntés szabadságát, a következő pillanatban pedig a választás szabadsága mellett érvelnek. A történet, tisztelt képviselőtársaim, úgy
