Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. október 25 (38. szám) - A nyugdíjpénztár-választás szabadságáról szóló törvényjavaslat összevont általános és részletes vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - ROGÁN ANTAL (Fidesz):
1306 lenne kerek, ha a választás szabadságára hivatkozva nemcsak azt tennék lehetővé, hogy az emberek a járulékok egynegyedét áthozzák az állami rendszerbe, hanem azt is, hogy a másik háromnegyedét elvigyék a magánnyugdíjpénztárakba. Mindezt csak azért mondom, mert aki a gazdaságpolitikai kérdésekben a választás szabadságára hivatkozik, és ad valamennyit a logikai következetességre, annak gazdaságpolitikai programja erősen hasonlítani fog az előző, álbaloldali kormány programjára. Ezt, gondolom, nemcsak én, hanem önök sem szeretnék. No de remélem, hogy nem fogják az egyéni szabadságra vonatkozó érvelést majd elfelejteni akkor sem, amikor például az alkotmány alapértékeiről v itatkozunk. Az egyéni választás szabadsága nem csak akkor fontos, amikor éppen önöknek tetszik, amikor éppen az önök érdekét szolgálja. Tisztelt Képviselőtársaim! Összességében azt kell mondjam, hogy egyelőre ami előttünk van, az nem más, mint a szabadság látszata. Egyszerű szemfényvesztés annak elkendőzésére, hogy önök úgy veszik el a magánnyugdíjpénztári tagok pénzét, hogy nem mondják meg, mi lesz a pénzük sorsa. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előző nyugdíjügyi fideszes előterjesztés alkotmányellenességét még készek voltunk egy módosítóval orvosolni. Sorozatos alkotmánysértésekhez azonban nem tudunk asszisztálni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az LMP és az MSZP soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen. A következő hozzászóló Rogán Antal képv iselő úr, Fidesz. ROGÁN ANTAL (Fidesz) : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Figyelmesen hallgattam itt az ellenzéki hozzászólásokat az elmúlt, most már lassan egy órában, és két dologgal szeretnék nyitni mindenképpen. Elős zör is szeretném ellenzéki képviselőtársaimat ismételten emlékeztetni arra, hogy mi is ennek a törvényjavaslatnak a tárgya, ennek fényében mi is a vita tárgya. Ez a törvényjavaslat arról szól, hogy lehetővé teszi a visszalépést a magánnyugdíjpénztári rend szerben jelenleg lévő magánnyugdíjpénztári tagoknak akár az állami nyugdíjrendszerbe, a másik oldalról pedig megszünteti azt a kötelező magánnyugdíjpénztárba történő belépést, amit a pályakezdőknél írtak elő önök most már soksok éve. Tisztelt Képviselőtá rsaim! Ennyiben ez a törvényjavaslat valóban visszaadja a választás szabadságát. Még emlékszem arra, hogy egészen fiatal pályakezdő voltam, amikor bevezették a magánnyugdíjpénztári rendszert. Annak első néhány évében még megvolt a választás szabadsága. Dö nthetett úgy egy pályakezdő, hogy belép a kötelező magánnyugdíjpénztárba, vagy nem lép be, és marad az állami nyugdíjrendszer keretein belül. Én például azok közé tartozom, aki annak ellenére, hogy a Nemzeti Bank munkatársaként dolgoztam akkor éppen, azt a döntést hoztam többek között a Magyar Nemzeti Bank egyik akkori, a rendszerről készülő tanulmányát elolvasva, hogy maradok az állami nyugdíjrendszer keretein belül. De az utánam következő évfolyamoknak erre nem volt már meg a lehetősége, ugyanis ezt önök elvették tőlük. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.) Kötelező magánnyugdíjpénztári tagságot írtak elő. Itt szeretném emlékeztetni önöket arra, hogy ma volt egy tanulságos pillanata - több is volt, amire vissza fogok térni - a gazdasági bizottság ülésének, ahol azért szakmai részletkérdéseket is megtárgyaltunk azok mellett a lózungok mellett, amiket Kovács Tibor képviselőtársam ott is elmondott természetesen, és amiket képviselőtársai itt is elismételgettek egy jövendő népszavazás reményében, az MS ZP hitelességének mentése céljából. Merthogy semmi másról nem szól az önök nagy védelmezése, mint hogy próbálnak végre fölszállni valami hajóra, ahol az MSZP ki tud mászni a jelenlegi mérhetetlen népszerűségvesztéséből. Tisztelt Képviselőtársaim! Visszatér nék erre a tanulságos pillanatra. Ott egyik képviselőtársunk, akinek nem adatott már meg az, ami nekem igen, hogy választhatott a rendszer két pillére között, kötelezően be kellett lépni a magánnyugdíjpénztárba, előhozta a saját pénztári egyenlegét, és kim utatta, hogy ő ott nominálisan veszített az elmúlt két esztendőben a befizetéseiből. Ennyit
