Országgyűlési Napló - 2010. évi nyári rendkívüli ülésszak
2010. június 21 (16. szám) - A köztársasági elnök által megfontolásra visszaküldött, az Országgyűlés 2010. június 8-ai ülésnapján elfogadott, a kormánytisztviselők jogállásáról szóló törvény záróvitája és zárószavazása - ELNÖK (dr. Latorcai János): - BERTHA SZILVIA (Jobbik):
89 két hónap felmentéssel, indokolási kötelezettség nélkül a köztisztviselőt az utcára tehetik. Ez teljesen ellentmond annak az életpályamodellnek, amelyről egyébként a szavakban beszélnek, teljesen ellentmond a nemzeti együttműködésről szóló szép szóvirágjaiknak, hiszen sem érdemi egyeztetés a szakszervezetekkel, sem a köztársasági elnök átiratának érdemi vizsg álata nem volt tapasztalható az eljárásuk során. Ezért a Magyar Szocialista Párt ezt az embertelen, cinikus szabályt, amelyet a Fidesztöbbség idehozott a parlamentbe, nem tudja támogatni, nem fogjuk megszavazni. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen. Most Bertha Szilvia képviselő asszonynak adom meg a szót, a Jobbikképviselőcsoportból. Képviselő asszony, öné a szó. BERTHA SZILVIA (Jobbik) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képvise lőtársaim! A köztársasági elnök úr levelében két fő aggályt fogalmazott meg ezzel a törvénnyel kapcsolatban. Az első aggályára dr. Répássy Róbert képviselőtársam mint előterjesztő a benyújtott módosító javaslatában igen frappáns választ adott, gyakorlatila g pontosan azt, amit az elnök úr kért, hogy ne azt az utat válassza, vagyis a közigazgatási államtitkárokat és a helyettes államtitkárt is betette az indokolás nélküli felmondás jogállása alá; a másodikat pedig teljesen figyelmen kívül hagyta, vagyis az in dokolás nélküli felmentés megmaradt a törvényben. Ennek a következményeit már néhány órán keresztül ecseteltük. A legfontosabb talán az elbocsátástól való félelem, ami hosszú távon a közigazgatás működését veszélyezteti, hiszen a szabad szakmai vélemény, a szabad jogiálláspontnyilvánítás, illetve a pártsemlegesség innentől kezdve ki fog veszni ebből a munkából. A második pedig az életpályamodell megszűnése, ami eddig kompenzálta a közszolgálatisággal járó hátrányokat. Innentől kezdve csak a hátrányok marad nak majd; nyilván nagyon vonzó lesz a szakemberek számára ez az életút. Az indokolás szerint van jogorvoslati lehetőség az európai uniós jogokkal összhangban, például a munkavállalók negatív diszkrimináció elleni keresettel élhetnek. Most az a kérdés, vajo n mennyi a realitása, miközben két hónap múlva megszűnik a munkahelye, nem lesz keresete, nagy valószínűséggel hosszú távú munkanélküliségnek néz elé, a jogorvoslati eljáráshoz nem lesz megfelelő anyagi háttere, jellemzően a hivatali, de akár a civil életb en is kiszolgáltatott helyzetben lesz a korábbi munkáltatóval szemben, és a jogorvoslati folyamatban szintén előfordulnak az elbocsátási félelemnek kitett szakmai, illetve hivatali döntések. Itt vajon milyen pártatlanságra, illetve mennyire élő ez a lehető ség, amire hivatkoznak az indokolásban? Arra is hivatkozik az indokolásban Répássy Róbert képviselőtársam, hogy az európai uniós alapjog a versenyszférára vonatkozik, amire a köztársasági elnök úr hivatkozik: “Európában a közszolgálati alkalmazás kondíciói nak meghatározása tradicionálisan nemzeti belügy.” Mi ezt egy téves értelmezésnek tartjuk, de még ha el is fogadjuk, akkor felhívom a figyelmüket, hogy a versenyszférához képest pedig az állami szférában a nagyobb felmondási biztonság szintén nemzeti tradí ció. E törvény lényege gyakorlatilag az indokolás nélküli felmentés intézményének a megteremtése, enélkül nem is lenne szükség erre a törvényre. Félő, hogy a társadalmi elfogadottság után ezt kiterjesztik a teljes közszférára. Ezt a félelmet erősíti az is, hogy a szakszervezetekkel, illetve érdekképviseleti szervezetekkel egyáltalán nem egyeztettek, arra hivatkozva, hogy az csak a kormány kötelessége. Nos, a kormány számára írja ezt elő a jogszabály. Most elmondanánk, amit talán sokan tudnak, hogy a jog az erkölcs minimuma, és létezik tisztesség is, illetve népképviselet. Itt az a kérdés, hogy az érintettek és családtagjaik által képviselt több százezer ember vajon beletartozike abba a kétharmadba, amire állandóan hivatkoznak, hogy itt őket képviselik, ill etve a nemzeti együttműködésbe beletartoznake. Ha igen, akkor miért nem
