Országgyűlési Napló - 2010. évi nyári rendkívüli ülésszak
2010. július 5 (21. szám) - Új bizottsági tagok megválasztása - Az Alkotmánybíróság tagjait jelölő eseti bizottság létrehozásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - DR. BALSAI ISTVÁN, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója: - ELNÖK (dr. Latorcai János): - GULYÁS GERGELY, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. RUBOVSZKY GYÖRGY (KDNP): - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP):
558 Balsai elnök úr is utalt arra, hogy a köztársasági elnök jelölőbizottság létszámával kapcsolatos aggodalmait orvosolta a múltkori beterjesztés, és annak alapján készült el ez az országgyűlési határozati javaslat, ez rendkívül felületes olvasa ta annak, amit az elnök leírt, és ezt szeretném most a hozzászólásomban bizonyítani. A köztársasági elnök azt mondja az Országgyűléshez intézett átiratában, hogy a hatályos alkotmányos szabályozás nem vált be. Ez tény, hiszen ez egy együttműködésre alapíto tt vagy együttműködés szándékát jelző eljárási rend volt, és miközben korábban persze ennek alapján választott alkotmánybírót rendre az Országgyűlés, de a garanciális elemeket, amelyeket jó pár évvel ezelőtt, közel két évtizede meghatározott a jogalkotó, a végrehajtásban nem sikerült megvalósítani, az elnök levele erre is kitér. Az érvelésem következő részében erről is fogok beszélni. Ugyanakkor az elnök azt is világossá teszi, hogy szükség lenne olyan szabályokra, amelyek nemcsak jobban szolgálják az alkot mánybírók függetlenségét, magas szakmai színvonalát, hanem egyszersmind lehetővé teszik a megüresedett bírói helyek gyors betöltését, hanem minderre alkotmányos garanciát is nyújtanak. Tehát a hangsúly nem a létszámon van, hanem azon, hogy milyen alkotmány os garanciát lehet nyújtani egy másfajta eljárási rendben. A most hatályos, illetve a korábbi hatályos alkotmányszöveg azt mondja, hogy az Országgyűlésben képviselettel rendelkező pártok képviselőcsoportjainak egyegy tagjából álló jelölőbizottsá g tesz javaslatot az Alkotmánybíróság tagjainak megválasztásához, ehhez egyúttal az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. Csak emlékeztetni szeretnék, hogy erre a jelölési metódusra a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásain a szabadon válasz tott új Országgyűlésben létrejött kompromisszum alapján kerülhetett sor. Ennek az volt a szándéka, hogy a parlamentben jelen lévő egyetlen politikai erő, azaz sem a kormányoldal, sem az ellenzék ne legyen képes egymagában alkotmánybírót állítani. Tehát a k ét oldal megegyezéséről szólt ez a szabályozás, és nem önmagában a szabályozással volt a probléma, hanem annak a gyakorlatával. Az elnök részletesen levezeti az átiratában, és be is mutatja, hogy megállapodásra általában akkor volt esély, ha egyszerre több alkotmánybírót kellett választani, és ő az érvelésében azt is elmondja, hogy ez miért nem helyes. Tehát az alkotmánybírójelölés korábbi rendszere nem tekinthető önértékű alkotmányos garanciának, sőt az alkalmazás során számos negatív következménnyel is j árt, és ezért nem maga a konstrukció, hanem az alkalmazás módja hibáztatható. Ezen megfontolások vagy ezen érvek alapján érdemes lett volna elgondolkodni tehát azon, hogy egy helyesebb megoldást... - amit egyébként nemcsak a köztársasági elnök, mert én rá hivatkozom most leginkább, de ezeket az érveket az ellenzék frakciói is különböző szempontból használták a korábbi vitákban, tehát mindenképpen hasznos és szükséges lett volna, hogy egy létező problémára érdemi és adekvát választ adjon az új jogi szabályoz ás. Erre azonban nem került sor, hiszen a kormányoldal csak abban gondolkodott, hogy azt a kettős szorítást, hogy a frakciók egyegy tagja által delegált bizottságba lehetett jelölni, de a kétharmados többség kellett a megválasztáshoz, ezt a kettős szorítá st feloldja, és azt mondja - néha kicsit cinikusan is használva az érvelésben ezt , hogy hiszen a kétharmados felhatalmazás mindenre elég, mindenre elegendő, és tetszés szerint alakítható, soksok minden mellett többek között az Alkotmánybíróság összetéte le is. Teszi ezt annak ellenére, hogy a köztársasági elnök javaslatot tesz néhány európai példa bemutatása alapján arra is, hogy egy, a fékek és ellensúlyok - vagy egyensúlyok, ahogy Schmitt elnök úr mondja - rendszerében másfajta alkotmányos garanciákat k imunkálna, hiszen a kétharmados többségnek lehetne olyan metódust is választania, amely kielégíti azt az igényt, hogy ebben a jelölési rendszerben, illetve az alkotmányban megfogalmazott alkotmányos garanciák lényegesen jobban érvényesüljenek mindösszesen, mintha csak a kétharmados többségre apellálva hoznának szabályokat. (18.20)
