Országgyűlési Napló - 2010. évi nyári rendkívüli ülésszak
2010. június 22 (17. szám) - A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló 2009. évi CXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. VERES JÁNOS (MSZP): - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik):
179 kiadások mind en tételét vegyük sorra. A kormányprogram vitája kapcsán is elmondtam, javasoltam a miniszterelnök úrnak, hogy ez sziszifuszi munkának tűnik, nehéz munka, minden kiadási tételt meg kell nézni, vajon kelle annyi kiadás arra a célra, amennyit az az összeg f inanszíroz, vagy kevesebből is ki lehet jönni, netán fölösleges, netán pazarló az a kiadás. Ez kemény munka, de ehhez hozzá kell látni, erre szeretném tisztelettel biztatni a kormányt. (11.50) Reményt ad ez a javaslat arra, hogy ezen az úton elindul a költ ségvetési gazdálkodás. Ezek azok a szavak, azok a gondolatok, amiket - úgymond - pozitív értelemben tudok mondani a törvényjavaslathoz. Most néhány kritikai megjegyzés: mindenekelőtt az, hogy engem meglep az, hogy ezt a törvényjavaslatot a két parlamenti p árt frakcióvezetője jegyzi. Ne értsenek félre, nem a személyükkel van a problémám, hanem az eljárással. Ez a kormány javaslatát realizáló javaslat; a kormány 21. pontjának, a nyerő pontjának vélhetően a realizálását javasolja. Miért nem a kormány terjeszte tte ezt ide? Kedves Képviselőtársaim! Olyan benyomásom volt az elmúlt hetekben, mintha itt valamiféle államfilozófiai, államjogi, költségvetési jogi problémák lennének. Azért abban egyezzünk meg, hogy a hatalmi ágak között a törvényhozói hatalom ez itt, ah ol mi vagyunk mindannyian, ez a fő hatalmai ág. Ennek a fő hatalmi ágnak van neki alárendelt és neki felelősséggel tartozó kormánya, és nem fordítva. Nem azért van ez a parlament, hogy ő hajtsa végre a kormány akciótervét! Formai kérdés ugyan, hogy a két - egyébként természetes módon legitim - frakcióvezető úr nyújtja be a törvényjavaslatot, emögött mintha egy furcsa államfilozófiai tévedés húzódna meg, hogy mégiscsak a kormány az, aminek ide kell jönni - úgymond, hogy szíveskedjék a parlament ezeket az elk épzeléseit érvényesíteni és törvényként megszavazni. Ez tehát nem formai kérdés. Ez nem házszabályi probléma, ez valamiféle elvi, felfogásbeli különbség - azt gondolom - köztünk, ha önök ezt végiggondolják. A másik problémám - ez is szóba került már , hog y kérem szépen, nincs indokolása ennek a törvényjavaslatnak. Harrach képviselő úr a szóbeli előterjesztésében ugyan kiegészítette néhány számmal ezt a törvényjavaslatot, de végül is a szövegben azon kívül, hogy azért kell a törvényt módosítani, mert a korm ányprogram 21. pontjában benne van a 15 százalék, semmiféle számítás nincsen, nem is beszélve arról, hogy a 15 százaléknak mi az elvi magyarázata. Miért pont 15 százalék? Miért nem 30? Miért nem 50? Miért nem 80? Horribile dictu: miért nem 100? Akkor nincs támadás. Ilyen ország is van Európában, ahol a pártok nem kapnak a költségvetésből támogatást, másképpen oldják meg a pártfinanszírozás kérdéseit. Én nem azt mondom, hogy nekünk erre az útra kellene menni, tehát valamiféle költségvetési támogatásra szüksé g van, de hogy miért pont annyi, amennyi, és miért pont annyival kell ezt az összeget 15 százalékkal csökkenteni, ez egy önkényes, improvizatív vagy ha akarom, voluntartista elképzelést takar. Nincs mögötte semmiféle számítás. Különösképpen olyan számítás nincs mögötte, hogy ezek után hogy fognak ebből a pártok kijönni. Elég lesz a maradék pénz vagy nem lesz elég a maradék pénz? És ha nem lesz elég a maradék pénz, megszerzik majd valamilyen módon máshol. Lássuk be, itt élünk ebben az országban mindannyian, csodák nincsenek. Tehát ez még kontraszelektív hatású is lehet, ha meggondoljuk, hogy még nagyobb mértékben fogja arra ösztökélni a pártokat, hogy úgymond illegális vagy - ne adj' isten - korrupciós csatornákon szerezzék meg azokat a pénzeket, amelyekkel f inanszírozniuk kell a működésüket. Egyetértek azokkal a véleményekkel természetesen, hogy miután a Magyar Köztársaság parlamentáris demokrácia, a parlamentarizmus pártok révén működik, a pártok működéséhez pénzre van szükség, következésképpen valamilyen fo rmában a pártok működését finanszírozni kell. Ez egy alapkérdés, ebben nincs köztünk vita. A mértékekben már igen! Én tehát semmiféle olyan
