Országgyűlési Napló - 2010. évi nyári rendkívüli ülésszak
2010. július 22 (28. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettes megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Schmitt Pál): - DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök:
1561 cselekedeteiben, közös céljainak megvalósításában, vagyis a közös cselekvésben kezd magára ismerni, öntudatossá és er őssé válni. Az elmúlt 56 nap minden sikere a nemzeti centrum sikere. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A választásokon a nemzet soha nem látott egységgel éppen azt nyilvánította ki, hogy legyenek gyökeres változások az élet minden területén. A kormány 56 nappal ezelőtt nekilátott, hogy ezt az akaratot megvalósítsa. A józan ész nevében nem kevesebbre vállalkoztunk, mint hogy ledöntsük azokat a tabukat, amelyeket a XX. századi ideológiai ipar ránk hagyott. Tabunak számított a politikai osztály. Gondoljanak csak bel e, hosszú évek óta folytak a viták arról, hogy lehete csökkenteni a politikusok számát, lehete kisebb a parlament. És mindenki tudja régóta, hogy a magyar adófizetőknek aránytalanul nagy politikusi osztály fenntartásáról kell gondoskodniuk, de mindeddig semmi sem történt, csak meddő viták arról, hogy miért ne úgy, miért ne úgy. Mi most a józan ész nevében néhány hét alatt döntöttünk: sokkal kevesebb politikus lesz, és 2014től sokkal kisebb lesz majd a parlament is. Ez a tabu tehát már a múlté. Eddig tabunak számított a magyar adórendszer, amelyről mindannyian tudjuk, hogy munka- és családellenes, valójában szűk csoportoknak kedvezett, a nagy többségnek viszont lehetetlenné tette az életét. Nyolc éven át folyt a vita arról, miért nem lehetséges a zonnali és jelentős adócsökkentést véghez vinni. Most a józan ész nevében 56 nap alatt áttörést értünk el, és megtettük az első lépéseket. Megmutattuk, hogy igenis lehetséges azonnali, jelentős adócsökkentés. Minden idők legalacsonyabb jövedelemadójának be vezetését készítjük elő, és minden korábbinál nagyobb mértékben csökkentettük a kis- és közepes vállalkozások adóját. A vállalkozásokat sújtó bizonyos adónemeket, az úgynevezett kisadókat eltöröltük, és bevezettük, illetve elismertük az adózás alá nem tart ozó jövedelem intézményét is. A magam részéről elkötelezett vagyok abban, hogy olyan adórendszert alakítsunk ki, amely a nemzeti centrumot szélesíti és erősíti, nem pedig szűk csoportokat hoz előnyös helyzetbe a többség kárára. Eddig tabunak számítottak a bankok, maga a bankrendszer, az egész magyar pénzügyi rendszer. Márpedig, tisztelt hölgyeim és uraim, józan ésszel elfogadhatatlan, hogy a bankokat szent tehénként tiszteljük akkor is, amikor épp egy olyan globális válság söpör végig a világon, amelyik a b ankoktól indult ki. Hiszen éppenséggel a bank- és a pénzügyi rendszer nemzetközi érinthetetlensége vezetett ahhoz a válsághoz, amely az egész világgazdaságot veszélybe sodorta. Gondolják csak végig, mi mindent kellett kiállniuk a magyaroknak 2010ben: elve ttek tőlük egyhavi nyugdíjat, egyhavi közbért, fölemelték a nyugdíjkorhatárt, a nemzeti össztermék több mint másfél százalékát zárolták a költségvetésben, fölemelték 20 százalékról 25 százalékra az adót, és ez mind a magyar embereket sújtotta. Miközben a v álság, az előző kormány és a Nemzeti Bank rossz döntései hatására ezerszám mentek csődbe a magyar vállalkozások, szűntek meg munkahelyek, került padlóra a teljes magyar építőipar, aközben a bankok 2009ben hatalmas hasznot könyvelhettek el. Nincs közöttünk vita abban, hogy Magyarországnak szüksége van stabil pénzügyi rendszerre. A bankokkal is együttműködést akarunk, a profitjukat is természetesnek tekintjük, de a baj orvoslásából nekik is ki kell venniük a részüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) Most a józan ész nevében megmutatjuk, hogy a bankrendszer megadóztatása nem tabu, ezért kérem is önöket, hogy az erre vonatkozó kormányzati előterjesztést ma délután legyenek kedvesek támogatni. Igenis a pénzintézeteknek részt kell vállalniuk a közterhek igazságo sabb elosztásában, arra az átmeneti időre mindenképp, amíg az ország gazdasága ismét belendül és a pénzügyi helyzet stabilizálódik. Mindenkinek meg kell barátkoznia azzal a gondolattal, hogy annak a világnak most már vége, ami a válság előtt volt, és ezt m indenkinek, a pénzügyi szektor szereplőinek is érdemes tudomásul venniük. Vége van azoknak az időknek, amikor a nagyok és erősek, a nagyok és hatalmasok minden felelősséget az emberekre akartak hárítani. Egész Európa belátta, hogy ez így nem mehet tovább, ezen változtatni kell, és a bankokat is be kell vonni a közterhek arányosabb elosztásába. Az Országgyűlést és a kormányt az emberek, a magyar választók választották meg és hatalmazták föl, és mi most - elődeink gyakorlatával szemben - az emberek, a választ ók új közösségének, a nemzeti centrumnak az akaratát fogjuk képviselni, végrehajtani.
