Országgyűlési Napló - 2010. évi nyári rendkívüli ülésszak
2010. július 21 (27. szám) - A sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. HEGEDŰS TAMÁS (Jobbik): - ELNÖK (Jakab István): - DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP):
1540 Köszönöm. Kettő percre megadom a szót Hegedűs Tamás képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportjából. DR. HEGEDŰS TAMÁS ( Jobbik) : Köszönöm a szót, elnök úr. Az a kérésem van képviselőtársaimhoz, hogy térjünk vissza a napirendi pontokhoz, azzal a megjegyzéssel, hogy ezzel az inkriminált cikkel kapcsolatban mindenki elmondta a maga véleményét, akit érdekelt, úgy gondolom. A je gyzőkönyv számára mondom, hogy természetesen ez a cikk nem a Jobbik álláspontját képviseli, hanem a szólásszabadság részét képezi, amit természetesen lehet vitatni meg egyetérteni is vele. Csak Vágó Gábor képviselőtársam állításával kapcsolatban reflektálo k erre, aki úgy igyekezett ezt beállítani, mintha ez valamifajta jobbikos álláspont lenne. Természetesen nem áll szándékában a Jobbiknak meghatározni azt, ami itt vádként elhangzott, hogy bárkinek is megszabnánk, hogy mitől meg hogyan magyar. Köszönöm. (Ta ps.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most visszatérünk a normál időkeretben történő felszólalásokhoz. Megadom a szót Schiffer András képviselő úrnak. Öné a szó. DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP) : Köszönöm, elnök úr. Sajn álom, hogy Lendvai Ildikó elhagyta az üléstermet, mert a felszólalásom elején szerettem volna több ponton reagálni rá. Az egyik - csak hogy viszontválaszoljak távollétében , amit én kifogásoltam burkoltan, az nem pusztán vagy nem egyszerűen az ő rendszerv áltás előtti tevékenysége vagy az itt nem lévő szocialista képviselők rendszerváltás előtti tevékenysége. Itt arról van szó, hogy június 1je vagy május 29e óta olyanok féltik most nagy hévvel a demokráciát a Szocialista Párt színeiben, akik május 29e el őtt egyáltalán nem voltak ennyire érzékenyek például az információszabadságra. Amikor Lendvai Ildikó a kormányülések nyilvánosságáért emel szót, elfelejti azt, hogy az ő kormányuk idején komoly perekkel sem nagyon lehetett kisajtolni a kormányzatból példáu l állami vagyongazdálkodásra vonatkozó szerződéseket, mert még a jogerős ítéleteket sem hajtotta végre a GyurcsányKókakormány. Vagy: akkor, amikor - egyébként igen helyesen - Lendvai Ildikó fölszólal azért, hogy a sajtó szabadságát ne korlátozzák különfé le regisztrációs kötelezettséggel a kétharmados többség képviselői, nem ártana arra is emlékeztetni, hogy Lamperth Mónika rendőrsége - ahogyan én azt már az előbb megidéztem - 2005ben bizony ugyanezekkel a szabályokkal élve és visszaélve terrorizálta poli tikai riválisait. Akkor, amikor a szocialisták most jajonganak a szólás szabadságáért, azért érdemes visszaidézni azt, hogy nyolc év alatt hány olyan javaslatuk volt, ami kőkeményen és megállapítottan alkotmányellenes módon kívánta a véleményszabadságot sz űkíteni. Én erről beszéltem. Ezért teszem kérdésessé a hitelességét minden demokráciaféltő szólamnak, ami itt a szocialista frakcióból elhangzik, feltéve, hogy a képviselőházban tartózkodnak. Ami egyébként a törvényjavaslat érdemi részét illeti, a helyi ny ilvánossággal kapcsolatban nem pusztán az a probléma, hogy a helyi lapok önkormányzati tulajdonban lennének. Nagyon gyakran, és én ezért kezdeményezném azt, illetve a Lehet Más a Politika ezért kezdeményezné azt, hogy a kormánypárti többség próbáljon törvé nyjavaslatot alkotni arra, hogy miképpen lehetne az államiönkormányzati cégek hirdetési politikáját megregulázni, hogy mondjuk, Debrecenben, HajdúBihar megyében van egy egyébként független sajtótermék, csak éppen a hirdetési bevételeinek 25 százaléka, mo ndjuk, a Kósa Lajos által vezetett önkormányzattól származik. (16.00) A többit nem folytatom. Ez már önmagában egy olyan hatalom, amivel igenis lehet egy ilyen sajtóterméknek az irányvonalát befolyásolni.
